Történelemtanulmányainkból tudjuk, hogy két versengő település a középkorban még fegyverrel támadt egymásra, később viszont, amikor a felgyülemlett feszültségek levezetésére már a sport nyújtott alkalmat, jelentősen nagyobb számban élték túl az összecsapásokat.
Az erőszak évszázadokon át a férfiak világához kötődött: mindennapjaikat a háborúk, a párbajok, a fizikai munka uralta, amelyek bármelyike közben akár az életüket is veszthették.
„Az európai kultúra fejlődése során a nyílt agresszióhoz, a fizikai erőszakhoz kötődő magatartásformákkal kapcsolatban egyre több tabu jelent meg, és elkezdődött egy jelentős változás” – magyarázza Guld Ádám médiakutató és kommunikációs szakember.
A fizikai erőszak rituálissá szelídült, és szimbólumokon keresztül élt tovább: a sportban megjelenő küzdelem ennek az egyik megnyilvánulása.
A kutató definíciója szerint a sport iránti szenvedély és a szurkolói magatartás egy többszörösen összetett szimbolikus cselekvés.
A rajongó, a szurkoló azonosítja magát azzal a sportolóval vagy csapattal, akit vagy amelyet támogat.
Tevőlegesen az aktusban, ami jelen esetben a sport, nem jelenik meg, külső nézőpontból tekint rá, de érzelmileg nagyon mélyen bevonódik. „A sport eleinte a lokalitáshoz kötődött – lásd a települések közötti problémák kisütése –, de a nemzetállamok megerősödésével párhuzamosan jóval magasabb szintre került, mert a lokalitás helyett a nemzeti identitással fonódott össze” – folytatja.
Azért képes egy mérkőzés vagy verseny rendkívül erős érzelmeket megszólítani, mert sosem csak magáról a csapatról vagy a versenyzőről szól, hanem egy egész országot szimbolizálhat.
Az, hogy ki mennyire teszi magáévá a szurkolói magatartást, egyrészt személyiségfüggő, másrészt a kulturális háttér függvénye. A sportkutatók sokat foglalkoztak azzal, milyen társadalmi rétegre, csoportra jellemző a mély elköteleződés. Sok esetben a nagyon aktív, akár szélsőséges magatartást is mutató szurkolói attitűd jellemzően az alsóbb társadalmi osztályokhoz köthető.
„Akár sportolói háttérrel, akár anélkül, a mai napig általában a férfiak kultúrájához tartozik a szurkolás, azaz a nagyon erős maszkulinitáshoz társítható. Ebből adódóan
a szurkolói közeg is azok számára otthonos és fontos, akik olyan környezetben élnek, ahol a nyers férfierő reprezentációjának, kimutatásának is nagy a szerepe
– jegyzi meg a médiakutató.
A szurkolók az egykori sereg, a csapattagok az exhadvezérek?
A szurkolók döntő többsége a társadalmi szabályoknak megfelelően működik, de léteznek, és a világuk látványos elemei az erőszakosabb, túlfűtöttebb csoportok.
Azoknak a rituális aktusoknak, amelyek a szurkoláshoz kapcsolódnak, nagyon komoly a szelepfunkciójuk
– hívja fel a figyelmet Guld Ádám. „Az emberek alapvetően kulturális szabályokhoz tartják magukat a hétköznapokban: nagyon sokan vagyunk, kis terekben rengeteg időt töltünk együtt, ehhez képest a fizikai agressziót jelen társadalmunk erősen visszaszorította. Evolúciós szinten viszont az erőszak belénk kódolt, a normális működésünk része, mivel adott esetben a túlélés záloga lehet. Az emberiség egy része viszont a mindannyiunkban lappangó agresszív késztetéseket nemcsak szimbolikusan szeretné kiélni, hanem a valóságban is – ezek a sporttal kapcsolatos öröm vagy bánat kapcsán levezethetők. Erre valamilyen szinten az intézményrendszer is felkészült, megvan ennek is a sajátos szokásrendszere.”
Bár a szurkolói kultúra látványos volumenét a férfiakhoz köthetjük, mindez nem kizárólagos, hiszen mondjuk az erőszakot kevésbé explicit módon megjelenítő sportoknál elég sok a női szurkoló.
Guld Ádám két éve azt vizsgálta egy kutatásban, hogy a szurkolói identitás, gyakorlat miként változik az online és a közösségi média hatására. Egyrészt az derült ki, hogy a globális szupersztárok jóval közelebb kerültek az átlagemberekhez. Másrészt, hogy ezek a karakterek túlexponáltak lettek, gyakorlatilag már mindent lehet róluk tudni – részben azért, mert ők is folyamatosan posztolnak a saját életükről, részben mert a bulvársajtó számára óértékes figurák, és azokról a platformokról is milliónyi hír kerül ki róluk. Emiatt
a korábbi félisteni státuszuk omladozni látszik, hiszen hozzáférhetőbbek lettek.
Üzleti szempontból viszont új lehetőségek nyíltak számukra, mivel akár a saját csatornáikon is képesek közvetlenül kereskedelmi típusú meggyőzéssel megtalálni a rajongókat.
Ami régen titkosnak minősült, azt ma pontosan tudjuk: mennyit ér, keres egy sportoló.
De a szurkolók számára a futballsztárokhoz köthető hihetetlen összegek sem kiábrándítók.
Guld Ádám ezt azzal magyarázza, hogy a sportolók jövedelméhez a „megdolgozott érte” eszméje kapcsolódik. „Ők nem üres celebritások, hanem tehetségek, és az amögött lévő munkát, szorgalmat, alázatot, kitartást a szurkolók ismerik. Sokan közülük szerény körülmények között nőttek fel, és a saját erejükből jutottak el oda, ahol most tartanak, mert kitartottak az álmaik mellett – a legkisebb szegénylegény történetét pedig mindannyian szeretjük.
A szupersztárok esetén olyan megkérdőjelezhetetlen teljesítményekről van szó, amelyek elfogadhatóvá teszik az amúgy irreálisnak tűnő juttatásokat is.
És azt se felejtsük el, hogy a szurkolók azt értékelik, hogy mekkora boldogságot okoz nekik egy sportoló győzelme. Ez megint az identitások összecsúszásából adódik, erős a kölcsönhatás a rajongó és a csapat vagy az egyéni sportember között, és ha ő nyer, akkor azzal a szurkoló is nyer.”
A megélt érzelmek szintjén ugyanolyan szintű az impulzus, a tapasztalás, mintha ő maga rúgta volna be a győztes gólt.
A negatív, erőszakos érzelmek mellett a pozitív érzelmek kiengedésének ugyanúgy szelepe, terepe a sport. Egy társadalomban, ahol
a működéshez szükséges túlkontrolláltság arra is vonatkozik, hogy mondjuk egy férfi ne sírja el magát, itt ennek is helye van,
szabadfolyást kaphatnak az érzelmek.
Fognak még szurkolni a legfiatalabbak?
A Z generáció kapcsán azonosítanak a kutatók egy új, elmagányosodó, elidegenedő nemzedéket, amelyen belül a hagyományos tömegsportok iránti érdeklődés is kezd megcsappanni. Ennek az is oka, hogy
a sport mint aktív tevékenység önmagában sem túl népszerű a Z nemzedék tagjai között,
a fiatalok mindössze 12-14 százaléka sportol rendszeresen, ami – összehasonlítva a korábbi generációkkal – nagyon kevés. „Észrevehető, hogy az e-sportok kezdik átvenni a hagyományos sport funkcióját, ezeknél
tetten érhető a szurkolói magatartás is, de a digitális térbe helyezve
– mondta.
Meccsbérletből koncertjegy
Rendhagyó módon jutalmazza meg a DVTK vezetése a szurkolókat. Akik megvették a szezonra a bérletet, azok a Diósgyőrfesztre érvényes kétnapos ingyenjegyet kapnak. A hagyományteremtő szándékkal életre hívott fesztivált június 2-án és 3-án rendezik meg a DVTK Stadionban, ahol többek között Rúzsa Magdi és a Wellhello, valamint egy belga világsztár DJ is fellép.
