A Vatikán kapui mögött – filmek és sorozatok Ferenc pápa örökségéről és a konklávéról

Ferenc pápa halála nemcsak a katolikus egyház történetének jelentős fordulópontja, hanem mélyen személyes pillanat is a világ 1,4 milliárd katolikusa számára. A sede vacante, azaz a megüresedett szék időszaka nemcsak gyászt, hanem várakozást is jelent: ki lesz Ferenc pápa utódja? Ebben a különleges időszakban sokan keresik a csendes elmélyülés, a történelmi és spirituális összefüggések jobb megértésének lehetőségét. Az alábbi filmek és sorozatok ebben segíthetnek: méltósággal, emberséggel, sokszor fájdalmas őszinteséggel mesélnek a pápaság intézményéről, az egyház szerepéről és arról az emberi küzdelemről, melyet a hit és a felelősség találkozása jelent.

A két pápa (2019)

Fernando Meirelles filmje különleges dialógusra épül: a visszavonulni készülő XVI. Benedek pápa (Anthony Hopkins) és az őt később követő Jorge Mario Bergoglio bíboros (Jonathan Pryce) találkozásán keresztül kapunk bepillantást két különböző egyházi világkép és személyiség összecsiszolódásába. A film nem csupán egyháztörténeti eseményeket dolgoz fel, hanem mélyen emberi kérdéseket is: mit jelent megbocsátani, visszalépni vagy épp elvállalni a legnagyobb felelősséget. Pryce érzékeny játéka révén Ferenc pápa alakja alázatos, mégis eltökélt emberként bontakozik ki. Megható, méltóságteljes film, amely különösen időszerű most, hogy elbúcsúzunk a valóságos Bergogliótól.

Ferenc pápa – Egy hiteles ember (2018)

Wim Wenders dokumentumfilmje különleges ablakot nyit a pápaság lényegére. A film Ferenc pápa saját szavaira és arcára épül – nincsenek színészek, nincsenek dramatizált jelenetek, csupán egy ember, aki hittel, meggyőződéssel és mély szeretettel beszél a világról, a szegényekről, a teremtett világ védelméről és az irgalmasság fontosságáról.

A film külön értéke, hogy nemcsak a pápa tanításait idézi fel, hanem hitelesen tükrözi azt a stílust is, amely Ferenc pápa pápaságát jellemezte: egyszerűséget, őszinteséget és a legkisebbek melletti kiállást. Nézése olyan, mintha néhány percre mi is ott ülhetnénk vele a Szent Márta-házban.

Az ifjú pápa (2016) és Az új pápa (2020)

Paolo Sorrentino sorozatai – bár fiktívek – mégis meglepően mély és provokatív, de elgondolkodtató kérdéseket vetnek fel a hitről, a pápaság hatalmáról, az intézmény mögötti emberi drámákról:

• Az ifjú pápa Lenny Belardo (Jude Law) történetét meséli el, aki fiatalon kerül a pápai trónra, és rendkívül zárkózott, konzervatív vezetőként megrázza az egyházat.
• Az új pápa John Malkovich karakterét állítja középpontba, egy teljesen más személyiséget, más válaszokkal, ugyanarra a kérdésre: ki vagyok én ebben a szerepben, és mi Isten akarata?

Sorrentino stílusa álomszerű, erőteljes szimbolikával dolgozik, néha megosztó, de mindig elgondolkodtató. Bár nem Ferenc pápáról szólnak, sok mindenben rezonálnak a valóság dilemmáira is – különösen a pápai személyiség és az egyház arcának formálódása kapcsán.

Konklávé (2024)

Edward Berger rendezésében készült a Konklávé, amely Robert Harris azonos című regényének adaptációja. A film a pápaválasztás zárt világába enged betekintést, miközben egy izgalmas politikai thrillerként bontakozik ki. A történet középpontjában Thomas Lawrence bíboros áll, akit Ralph Fiennes alakít, és aki a konklávé során rejtett titkokkal és intrikákkal szembesül.

A film nemcsak a Vatikán falai mögötti hatalmi játszmákat tárja fel, hanem mélyen emberi kérdéseket is boncolgat: ki méltó a pápai tisztségre, és hogyan befolyásolják a személyes ambíciók és múltbéli titkok a döntéshozatalt. A Konklávé számos rangos elismerésben részesült:

• Oscar-díj (2025): Legjobb adaptált forgatókönyv – Peter Straughan;
• BAFTA-díjak (2025): Legjobb film, Legjobb brit film, Legjobb adaptált forgatókönyv, Legjobb vágás;
• Golden Globe-díj (2025): Legjobb forgatókönyv;
• Screen Actors Guild-díj (2025): Kiemelkedő szereplőgárda-teljesítmény egy mozifilmben.

A film kritikai sikere és díjesője mellett a közönség is nagyra értékelte a feszült atmoszférát és a hiteles ábrázolást. A Konklávé méltó választás mindazok számára, akik a pápaválasztás hátterét és a Vatikán belső működését szeretnék jobban megérteni. A Konklávé egyébként gyártási költségeinek ötszörösét termelte vissza, tehát a nézőközönséget ismegnyerte magának.

Habemus Papam – Van pápánk! (2011)

Nanni Moretti filmje egy olyan történetet mesél el, amely a valóságban talán sosem történhetne meg – mégis nagyon emberi és valóságos. A frissen megválasztott pápa (Michel Piccoli alakításában) pánikba esik, és elrejtőzik a világ elől, képtelen elfogadni a tisztséggel járó terhet. 

mely a hit, az elvárások és az önazonosság mélyebb kérdéseire keresi a választ. A Habemus Papam emlékeztet arra, hogy a pápaság nemcsak tekintély és hatalom, hanem – mindenekelőtt – emberi felelősség. Ferenc pápa alázata, egyszerűsége és nyitottsága sokban rímel a film főhősének vívódásaira: hogyan lehet az ember méltó egy isteni küldetéshez?