Hepe után jön a hupa: így élte túl az elmúlt 30 évet a magyar építőipar egyik állócsillaga
„Egy vezető büszkeségét mindig az határozza meg, hogy a kollégák bíznak benne és ott vannak mögötte” – mondta Kovács Tamás, a Szabadics Zrt. elnöke a Világgazdaság podcastsorozata, a Kávészünet legújabb adásában. Az MBH Bank közreműködésével megvalósuló, szombatonként megjelenő műsorunkban hétről hétre a hazai kkv-világ egyik meghatározó szereplőjének életútját mutatjuk be.
A Szabadics Építőipari Zrt. több mint 30 évre tekint vissza, a cég 1989-ben, a rendszerváltás hajnalán alakult Nagykanizsán. Kovács Tamás 2007-ben külső szereplőként csöppent bele az azóta is családi vállalkozásként működő cég menedzsmentjébe, amelynek időközben résztulajdonosává is vált.
„A magyar építőipar és a kkv-k is küzdenek a generációváltással, mi ezt elkezdtük 2008-ban, amikor az alapító édesapa háttérbe vonult” – emlékezett vissza a kezdetekre, úgy érzi, hogy sikeresen oldották meg, a cég működése Szabadics visszavonulása óta is zökkenőmentes. Mára pedig eljutottak oda, hogy már a harmadik generáció is megvetette a lábát a cég vezetésében és a tulajdonosi pozícióban.
Szerencsések voltunk, mert mind az édesapában és a gyerekekben is volt egy fix jövőkép, amit szerettek volna elérni. Ennek a jövőképnek alá lettek rendelve a napi nüansznyi problémák
– mondta Szabadics Tamás a generációváltás nehézségeiről. Nagy felelősségnek tartja, hogy egy családi céget vezethet, amelynek a legbelső titkait is ismeri, ám ezeket a sajátjainak érzi, amelyeket soha nem adna ki. Ez persze egy bizalmi légkört feltételez.
