Magyarországon az élelmiszerárak inflációja még márciusban is 42,6 százalék volt, ami drámai adat. Főleg, ha összevetjük az EU-s átlaggal, ami „csak” 19 százalék körül alakult. A különbség majdnem háromszoros, ez pedig több mint gyomorba vágó.
A Világgazdaság elemzőket kérdezett meg arról, hogy minek köszönhető ez a nagyarányú eltérés az átlagához képest.
Regős Gábor, Makronóm Intézet: legalább egy éve tart a drágulás
A kiemelkedően magas élelmiszer-infláció nem most kezdődött, így a 42,6 százalékos áremelkedés sem az utolsó egy-két hónapban jött össze. Ha az elmúlt 12 hónapban az élelmiszerek havi árindexét nézzük, meglepő adatokat látunk: a 2022 áprilisa és 2023 januárja közötti időszakban
a magyar élelmiszerek havi alapú drágulása az uniós átlagot minden hónapban érdemben, 1,0–3,7 százalékponttal meghaladta.
Ezzel szemben idén februárban és márciusban a drágulás már megegyezett az Európai Unióban és hazánkban. A korábbi hónapok kiugró áremelkedései nem vezethetők vissza egyetlen okra. A legnagyobb eltérés az uniós átlagtól a 2022. júliusi inflációs adatokban látszik, ezt pedig
- egyrészt az aszály hatása,
- másrészt pedig az extraprofitadók kivetése indokolja.
Ezenkívül szerepe lehetett a növekvő élelmiszerárakban a forint gyengülésének is. Az importnál a drágító hatás egyértelmű, de a belföldi előállítású terméket is inkább eladják a termelők külföldön, ha ott többet kapnak érte. Ezt a hatást az elmúlt hónapok forinterősödése is alátámasztja, hiszen ennek nyomán már nincs kiugró eltérés az uniós átlaghoz képest a havi élelmiszer-inflációban. A dinamikusabb hazai élelmiszerár-emelkedésben szerepet játszik a magas kereslet is, hiszen hazánkban a reálbérek sokkal később indultak csökkenésnek, mint más uniós országokban, így a fogyasztók könnyebben meg tudták fizetni a magasabb árakat,
ezt pedig a kereskedők ki is használták.
Itt pedig bejön a képbe a profit húzta is: az „áremelési verseny” szintén növelte az élelmiszerárakat. Ezenkívül kiemelhetők még a mezőgazdaság és az élelmiszeripar strukturális problémái, valamint a nem elég intenzív verseny az ellátási lánc egyes szintjein, ami szintén hozzájárult az élelmiszerárak növekedéséhez. Az energiaárak növekedése ugyancsak jelentős volt hazánkban, ez pedig szintén hatott az élelmiszerárakra.
Héjja Csaba, Takarékbank
Az élelmiszer-inflációt elsősorban éves összehasonlításban vizsgáljuk. Annak, hogy a magyar inflációs mutató éves összevetésben még mindig magasabb az átlagnál, elsősorban az árszínvonal tavaly végbement jelentős emelkedése a magyarázata. Ennek hátterében elsősorban az export-import kitettségünk, az árfolyamhatások, az energia és a nyersanyagok drágulása állt, de ugyanígy közrejátszott benne a magas kamatkörnyezet is, ami hirtelen drágította meg az élelmiszeripari cégek számára a finanszírozást.
Az EU-s statisztikák összehasonlításánál fontos az is, hogy mely országokat vizsgáljuk.
Ugyanis a magyar élelmiszerláncban termelő cégek eddig nem tudtak jelentősen árat emelni, az általános árszínvonal bőven az uniós alatt volt. Tehát alacsonyabb volt az a szint, ahonnan növekedésnek indultak az árak.
A vásárlóerő romlott amiatt, hogy a bérek növekedése ezt nem követte le, de ezen a téren előbb-utóbb javulásra lehet számítani.
Jó hír viszont, hogy az előző hónaphoz viszonyított élelmiszer-infláció tekintetében Magyarország már bőven az EU-s átlag alatt van. Februárhoz képest márciusban az élelmiszer
- itthon 0,9 százalékkal drágult,
- míg az uniós átlag 1,4 százalék volt.
- Lengyelországban, Romániában, Bulgáriában és Szlovákiában 2 százalék feletti áremelkedés állt be,
- és Franciaországban is megközelítette ezt a mértéket.
Virovácz Péter, ING Bank
Az egyik fontos hajtóerő a megugró energiaárak és a magas szállítási költségek voltak, amelyek indirekt módon növelték az élelmiszerárakat. A mezőgazdaság számára olyan alapvető input beszerzési költsége, mint a műtrágya, drasztikusan megemelkedett. A műtrágya ára a földgázárak emelkedése következtében több mint 200 százalékkal nőtt az elmúlt nagyjából egy évben.
Részben a gazdaságpolitika is hozzájárult az élelmiszerek árának drasztikus emelkedéséhez. A 2022 nyarán bejelentett adóváltozások, azaz a neta-, a kiskereskedelmiadó (extraprofit) és a jövedékiadó-emelés árnövelő hatása az őszi hónapokra begyűrűzött az érintett élelmiszerek árába. Emellett ott van még az ársapkák kérdése is. Az MNB számításai alapján az ársapkák indirekt módon 3-4 százalékpontos inflációs hatást generáltak. Az ársapkák ugyanis csak a direkt módon érintett termékek árát fixálták, a helyettesítő termékeknél pedig jelentős áremelkedés történt. Ráadásul, ha figyelembe vesszük a KSH inflációs módszertanát (amely megegyezik az európai standarddal), akkor az árstop sokkal inkább tekinthető politikai terméknek, szociálpolitikai intézkedésnek, semmint inflációellenes gazdaságpolitikai lépésnek.
Mindezek mellett sem a mezőgazdaság, sem pedig az élelmiszeripar nem tudott kellő termelékenységnövekedést felmutatni az elmúlt évtizedekben.
Ugyanannyi termény és termék előállításához Magyarországon a vállalatok sokkal több energiát, nyersanyagot és munkát használnak fel, mint a régiós vagy nyugat-európai versenytársaik. Az elmúlt években pedig mind a nyersanyagot, mind a munka, mind pedig az energia ára elszállt. Így a kevésbé hatékony cégek egyértelműen nagy hátrányba kerültek, és fennmaradásukat csak az árak emelésével tudták biztosítani. A magyar élelmiszeripar termelékenysége rendkívül alacsony, az EU-ban csak Bulgária áll rosszabbul, mint mi. A termelékenységi problémát alátámasztja, hogy a feldolgozott élelmiszerek esetében a hazai áremelkedés regionális és EU-s kitettségben is kiemelkedő (a feldolgozatlan termékeknél nincs ennyire jelentős eltérés).
Persze átárazni csak akkor lehet, ha aztán van még valaki, aki drágábban is megveszi a termékeket. De Magyarországon a vállalatok átárazási képessége is erős maradt, a kiskereskedelmi adatok alapján az élelmiszer-fogyasztás nem omlott össze. Ebben szerepet játszott a gazdaságpolitika keresletbővítő tevékenysége is.
Aztán beszélnünk kell az árfolyamhatásról is, amely más országokban szintén nem vagy nem ilyen mértékben jelentkezett. Az importált termékek esetében a vállalatok áthárították a termékek árába az árfolyam leértékelődésből fakadó hatást. Egyrészt mert annyira drasztikus leértékelődést mutatott a forint a tavalyi év folyamán, másrészt pedig azért, mert megtehették a vállalatok, hiszen volt kereslet. Egyébként a teljes mezőgazdasági és élelmiszeripari kibocsátás 25,9 százaléka származik importból. Hazánk nettó értelemben önellátó élelmiszerekből, de eközben importra is szorul. Ez is tehát egy fontos forrás volt az élelmiszerek inflációja tekintetében.
Szintén fontos körülmény, hogy tavaly augusztusban Magyarország területének több mint háromnegyedén volt súlyos vagy nagy fokú aszály, ami kedvezőtlenül hatott az élelmiszeripar kibocsátására, főként a gabonafélékre. A szárnyasok esetében a madárinfluenza is árfelhajtó hatású volt.
Tehát míg a kereslet dübörgött, a kínálat sok területen egyre korlátozottabbá vált.
Az aszály miatt emelkedett a feldolgozatlan élelmiszerek ára. Ez pedig erősen begyűrűzött a feldolgozott élelmiszerek árába is az élelmiszeripar és agrárium alacsony termelékenysége miatt. Ráadásul a háború következtében az ukrán élelmiszerexport nem teljesített úgy tavaly, mint korábban, vagyis jelentősen szűkült a globális kínálat. Azt sem kell megfeledkezni, hogy az Élelmiszerválságok Elleni Nemzetközi Szövetség és az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete szerint is az árnövekedés 2020-ban kezdődött, amelynek okai közé tartoztak a Covid-lezárásból fakadó szállítási és ellátási fennakadások is.
Vörös riadó az Aldinál – ezért olcsó a német boltokban az élelmiszer?Általában is izgalmas kérdés, hogy a felszökő infláció időszakában a nemzetközi láncok hol termeltek profitot, és hol nem, hiszen a különbség adott esetben azt takarhatja: az egyik ország vásárlói a másik állam vevőit támogatták meg a pénztárcájukból. |
