Az ORTT a hivatalt arról tájékoztatta: az országban 430 olyan műsorszolgáltató van, melynek elnökei, alelnökei, illetve ennek megfelelő vezető tisztségviselői a törvény hatálya alá esnek. A szolgáltatók között mindössze nyolc országos csatorna van.
A nyomtatott sajtóban mintegy tízezer lapcímet tartanak nyilván, ezek közül a minisztérium szerint is csak ötezer ténylegesen megjelenő kiadvány lehet -- mondta el lapunknak Fehérné Léb Judit, az átvilágító bírák soros elnöke.
Nem derül ki azonban a nyilvántartásból, hogy a lapok közül melyek minősülnek közéletinek, így a megkeresések révén először ezt kell majd tisztázni. A tízezres lista átadásáról jelenleg egyeztetnek a kulturális tárcával. A hivatal reméli, hogy a megkereséseikkel célt érnek, de mint a soros elnök elmondta, semmilyen szankció nem alkalmazható abban az esetben, ha a címzett nem válaszol.
A törvénymódosítás az átvilágítandók sorrendjét is megszabja. Az első, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatójának és négy igazgatójának átvilágítása már részint korábban megtörtént, részint folyamatban van. Ezután következik a médiában -- ideértve az egyelőre ismeretlen számú internetes hírszolgáltatót is -- az újságíró-társadalom egyelőre megbecsülhetetlen számú tagja.
Őket követik a költségvetési támogatásra jogosult pártok -- a parlamentieken kívül jelenleg a Munkáspárt, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Magyar Demokrata Néppárt -- vezetői. Az érintettek számának felméréséhez a pártok is a közeljövőben kapják kézhez a hivatal levelét -- tőlük a vezetők személyes adatait még nem kérik, hiszen mire sorra kerülnek, számos testület megújulhat.
A kötelezően átvilágítandók körébe tartoznak még a hivatásos bírák és az ügyészek, előbbiek száma 2500 körül van, utóbbiaké 1200 körül.
A kötelezően átvilágítandók mellett a jogszabály az ügyvédek (mintegy 8200 személy), a közjegyzők (240-en), az újságírók és az egyházi személyek részére teszi lehetővé, hogy maguk kérjék múltjuk vizsgálatát. A lehetőséggel eddig nyolcan éltek, a közjegyzők kivételével minden foglalkozási ágból volt már jelentkező. Az egyházi személyek számáról becslések sincsenek -- Magyarországon 92 bejegyzett egyház működik.
Annak ellenére, hogy eddigi hatéves fennállása óta a hivatal kevesebb mint ezer személy átvilágítását végezte el, Fehérné Léb Judit szerint az ötfős létszámemelés és a jelenleg rendelkezésre álló hivatali apparátus képes a törvényben szabott 2004. június 30-ig szabott határidőig befejezni a munkát.
Az átvilágítás során továbbra sem vizsgálják azonban, hogy az érintett személy kapcsolatban állt-e az egykori állambiztonsági szerv, a Belügyminisztérium III. főcsoportfőnökségének minden osztályával, illetve azt, hogy a III/III-as osztály munkáját segítette-e más módon mint hálózati személy -- emlékeztették lapunkat az egykori állambiztonsági szervezetet ismerő szakértők. Nem szerepelnek semmilyen nyilvántartásban az előző rendszerben vezető beosztásban dolgozó azon személyek, akiket az egykori állambiztonsági szakzsargonban hivatalos vagy társadalmi kapcsolatként emlegettek. A használható információk nagy részét ugyanakkor tőlük és nem a nyilvántartott hálózatokban dolgozó ügynököktől kapták a hatóságok.
Szakmai szempontból nem támasztható alá érvekkel az 1994-es ügynöktörvény azon alapvetése sem, hogy az átvilágítás során kizárólag a III-as főcsoportfőnökség III. számú csoportfőnökségével való esetleges kapcsolatot vizsgálják. A Magyar Népköztársaság egykori, 1990-ig működő állambiztonsági szerveinek belső rendjét egységes parancsok szabályozták, a lehető legapróbb részletekig: a szolgálatok, azaz a BM öt főcsoportfőnökségének osztályai és a hét önálló osztály azonos elvek alapján ugyanazon módszerekkel dolgozott. Az állambiztonság belső tagozódása eleve az együttműködésre lett kialakítva. Az információk, az ügynökök vagy akár kisebb hálózatok átadásának belügyminiszteri parancsokban kialakított rendje volt. A főcsoportfőnökségek osztályainak tagozódása megkívánta az átjárhatóságot: az egyházakkal például egyaránt foglalkozott a politikai hírszerzés, azaz a III/I és a belső elhárítás, a III/III egyik osztálya. Noha a munkát más aspektusból közelítették meg, az együttműködés mindennapos volt.
Ezt támasztja alá a Kenedi János történész által készített (ÉS, 1997. október 17.) összesítés is, mely szerint a Haraszti Miklósról készült és kiadott 333 jelentéskivonatból csak 243 készült a III/III-nál, 36-ot a III/I-es csoportfőnökség (hírszerzés), 53-at a III/II, a kémelhárítás, egyet pedig a III/IV, a katonai elhárítás keletkeztetett. Más, nyilvánosságra hozott akták is hasonló arányokat mutatnak.
A Benkei András belügyminiszter által kiadott, 1972-ben kelt 12. számú parancs szabályozta a "BM állambiztonsági szervek hálózatának nyilvántartását". Az 1995-ig szigorúan titkosnak minősített szabályzat egyik deklarált célja az volt, hogy elsősegítse "a hálózat hírszerző lehetőségeinek optimálisabb kihasználását". Az egységes nyilvántartás lehetővé tette, hogy a hálózatok tagjait, a tőlük érkezett információkat attól függetlenül használhassa fel az az egység, amelynek szüksége volt rá, hogy ki szervezte be, vagy éppen ki "tartja" az adott hálózatot. Mindez alól csak a III/I, a hírszerzés külföldön beszervezett segítői jelentettek kivételt. Ugyanezt a célt szolgálta a teljesen egységesített nyilvántartási rendszer is.
Az átjárhatóság legszemléletesebb példája a fogdahálózat működése: ezt a BM egyik önálló osztálya, a vizsgálati szervezte és tartotta, ám információira rendszeresen rászorult valamennyi főcsoport. Elsősorban a rendőrség vette rendszeresen igénybe a szolgálatait, hiszen az egykor akár öt napig is bírósági ítélet nélkül fogva tartható őrizetesek sokszor többet mondtak zárkatársaiknak, mint bárki másnak. A fogdahálózatot egykori elítéltek alkották, akiknek saját múltjukból voltak pontos ismereteik a börtönéletről.
Az ügynöktörvény szerint az átvilágítás során csak azt vizsgálják, az érintett a III/III-as csoportfőnökség és jogelődjei hálózati nyilvántartásában szerepel-e, illetve hogy állami tisztségénél fogva kapott-e ezen szervektől adatokat. Szakértők szerint azonban a hálózatok fontossága ellenére a használható, értékes információk nagyobb része nem a nyilvántartásokban is szereplő együttműködőktől, hanem az úgynevezett hivatalos és társadalmi kapcsolatoktól érkezett. Becslések szerint az állambiztonsági szervek az információik mintegy felét különböző operatív technikákkal (lehallgatás, megfigyelés) szerezték, míg a fennmaradó rész kilencven százaléka a hivatalos és társadalmi kapcsolatoktól származott. Ezekhez képest így elenyésző volt a hálózatok jelentősége. Az állambiztonsági szervek előzetes ellenőrző és bizalmas nyomozó munkájának szabályozására kiadott, 1973. évi 10. parancs szemléletesen érzékelteti a két információforrás közötti különbséget: mind az előzetes ellenőrzés, mind a bizalmi nyomozás során fontosabb eszközként sorolja fel a társadalmi kapcsolatot, mint a hálózatokat.
A hálózatokhoz tartozó együttműködőket az egykori jogszabályok három kategóriába sorolták, közülük a leggyakrabban emlegetett ügynökök voltak a legkevesbé megbízhatóak és eredményesek. Az ügynök "terhelő vagy kompromittáló adatok, illetve anyagi érdekeltség alapján vesz részt a titkos együttműködésben" -- szögezi le az "Az állambiztonsági szervek hálózati munkájának alapelveit tartalmazó szabályzat", hozzátéve, hogy őszinteségét és megbízhatóságát elsősorban ezek az érdekek határozzák meg. Magasabb szinten állt a titkos megbízott, aki "elvi, hazafias meggyőződésből vesz részt az együttműködésben", illetve a titkos munkatárs, aki hasonló meggyőződése mellett "magas fokú áldozatkészséggel és kezdeményezően" működik együtt, tapasztalatai, képzettsége révén a legbonyolultabb feladatok ellátására is alkalmas.
Eddig mindössze nyolcan kérték múltjuk tisztázását A héten kezdi meg az Egyes Fontos Tisztségeket Betöltő Személyek Ellenőrzésére létrehozott Bizottságok (átvilágító bírák) hivatala azon megkeresések postázását, melyek révén felmérhető lehet, hány személyt és személy szerint kiket kell kötelezően átvilágítani az ügynöktörvény ez év júniusában hatályba lépett módosítása nyomán. Dudás Gergely-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.