A "Papa" elleni nyomozás csapást mérhet az alvilágra

A magyar alvilágban a Varsói Szerződést a védelmi zsarolás előképének tartják. A rendszerváltás után az orosz maffia ugyanabban a stílusban lépett fel (mint mondják: "ugyanazt csinálta"), mint előtte az orosz hadsereg: védelmet "ajánlott", holott rajta kívül senki nem fenyegetett. A maffia tagjai közül néhányan vallják is, hogy Kelet-Európa visszafoglalásának tartják tevékenységüket. Öntudatukat erősíti, hogy vezetőik a KGB kiképzett, magas beosztású tisztjei voltak.



Az ukrán--orosz maffia egyik legfontosabb jellemzője, hogy legszívesebben befektetés nélkül dolgozik: "leveszi" mások hasznát. Az olajügyekben megjelent oroszok is leginkább csak megsarcolták, vagy ellopták a magyarok szállítmányait, befektetésre viszonylag ritkán vállalkoztak (ha mégis, akkor annak legtöbbször emberrablás lett a vége). Az orosz ajkú bűnözők térhódítása egyszerű receptet követett: ráépültek a magyar alvilág pozícióira, először betársultak, majd "lenyúlták" az egészet. Boros Tamás esetében is megérezték, mekkora üzlet a kokain, beletanultak az ügymenetbe, átvették a rendőrségi kapcsolatait. A dél-alföldi olajosok közül a legtöbben Boros Tamáson keresztül ismerték meg az oroszokat és Sándor Istvánt, a "Papa" becenevű nyomozót, aki az olaj előtt kábítószerügyekben nyomozott (szerintük "Papa" nagyon "szerényen" nyilatkozott az olajbizottság előtt Boros Tamáshoz és az oroszokhoz fűződő kapcsolatáról).



A magyar alvilág prominensei szerint a nyugodt "üzletmenetet" az oroszok és a kábítószer megjelenése tette tönkre. A régi vágású magyar keresztapák ellenezték a kábítószer terjesztését, mert látták, hogy kivetkőzteti az embereket önmagukból. A drog pedig még az oroszokon is rontott. A korábban egységes ukrán--orosz maffia konkurens csoportokra szakadt: a Szemjon Mogiljevics (Szeva) nevéhez fűződő intellektuális bűnözést felváltotta a brutális erőszak híveinek térhódítása. Sándor István nyilvánosságra hozott vallomásában már megemlíti az Igor Korol-, a Valik- és a Seres-féle csoportot (a kábítószerrel is foglalkozó, később meggyilkolt Seres Zoltán vállalkozó az oroszok egyik szálláscsinálója volt Magyarországon).



Szeva menekül



Az orosz maffia magyarországi vezéreként Szemjon Mogiljevicset tartották számon. Alvezérének Leonid Steicura Pavlovicsot (Loncsikot) ismerték. Loncsik azonban túlságosan "kinőtte" magát, és már Szevát veszélyeztette. Leonid Kolcsinszki, a Clodónak tulajdonított "bombagyár" laboránsa szerint Loncsik bombát rendelt már "felettesének", Szevának is. Így Szemjon Mogiljevics Magyarországról történt távozása minden valószínűség szerint nem a budapesti FBI-iroda megnyitásának és különösen nem Pintér Sándor félelmetes személyének köszönhető (ahogyan azt a belügyminiszter az olajbizottság előtt vélelmezte), hanem Leonid Steicura Pavlovics fenyegető fellépésének. Magyarország már Szevának sem volt biztonságos. Elsősorban azért, mert Loncsik "katonái" nem ismernek szabályokat, az emberi életnek pedig számukra nincs értéke. Információink szerint Szemjon Mogiljevics már azzal a szándékkal hozatta a "Papa" által is említett Igor Korolt Magyarországra, hogy ellensúlyozza Loncsik hatalmát. Igor Korol ellen később több merényletet is végrehajtottak (Kolcsinszki elmondása szerint Loncsik neki is rendelt a "bombagyárból"). A Szentendrei úti lövöldözés is ellene irányult: Korol akkor annak köszönhette az életét, hogy ő vezette az autót, s a neki szánt lövések Krasznjanszkij nevű emberével végeztek, aki a jobb oldali ülésen ült.



Az oroszok egyre erősebb "katonai" irányzatára jellemző, hogy amíg a magyar alvilágban kitették az üzletből azt, akitől meg akartak szabadulni (legfeljebb ráijesztettek egy gránáttal), addig az oroszok megölték, aki útban volt. Mindez egyben magyarázata is annak, hogy a magyar alvilág .- rendőrségi besúgóként "kitermelt" .- vezérei közül többen halottak. Prisztás József, Boros Tamás, Szlávy Bulcsú és mások (akiket megöltek) "magányos" harcosok voltak. A tettesek ismeretlenek, de az feltűnő: a meggyilkoltak addigi "felségterülete" (például a Balaton) és embereik jelentős része a merényletek után az ukrán--orosz maffia kezére jutott. Szemjon Mogiljevics elfogadható kapcsolatban (és többnyire békében) élt a magyar alvilág egyes csoportjaival. A nála gátlástalanabb és brutálisabb Loncsik-féle csoport azonban fenyegetően lépett fel a magyarokkal szemben. Őket zavarta például, hogy a Conti Car és az Energol olajból megszerzett milliárdjaihoz nem fértek hozzá. De a Conti Car-csoporthoz, az Energolhoz tartozók, a Száva család vagy a Tanyi család tagjait nem lehetett eltüntetni egyszeri merényletekkel. Saját állításuk szerint őket rendőri segítséggel igyekezett félreállítani az ukrán--orosz maffia. A Conti Car-csoport Sándor István alezredest és az ő információira épülő nyomozást emiatt támadta kezdettől fogva. Szerintük a "Papa" az ukránok, pontosabban Loncsik megbízásából dolgozott ellenük (és szerzett elismerést a rendőrségen). Ezt a látszatot erősíti, hogy az olajbizottság előtt Sándor István az alvilág minden bűnét a Conti Car-csoport nyakába igyekezett varrni. Még a Lakatos András (Kisbandi) kezén eltűnt pénzt is, holott az alvilág pénztárosának nevezett Kisbandi Amerikában azt vallotta: az eltűnt milliárdokat az ukránok megbízásából gyűjtötte "olcsó" drágakövekre, és a pénzt is ők vették el tőle (Kisbandi minden jel szerint igazat mond, amikor állítja: ha hazahozzák, veszélyben van az élete). Nem véletlen az sem, hogy Sándor István az ellene eljáró ügyészségi nyomozó hivatalt is a Conti Car--Energol érdekcsoport kiszolgálójaként tüntette fel: logikája szerint itt húzódnak a frontvonalak.



A "Papa" nyaral



Sándor István olajbizottság előtt tett vallomásában beszélt arról, hogy Ferencsik Attila (Brazil), a Conti Car képviseletében egyik barátjának, Pálocska Jánosnak a telkén kereste meg egyezkedés céljából. A "Papa" a bizottsági jegyzőkönyvben azt állította, hogy Tóth Ernő és Horváth András, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság volt tisztjei összejátszottak a Conti Carral. Azt is megemlíti, hogy mindkét egykori rendőr ma Pintér Sándor belügyminiszter tanácsadója. Sándor István azt is feltételezi, hogy Tóth Béla, aki korábban a Fidesz kampánymenedzsere volt, és az egymilliárdos csalással gyanúsított olajos céget, a Monon Kft.-t finanszírozta, ma is megfelelő politikai kapcsolatokkal rendelkezik (még menesztését is neki tulajdonítja). A Monon Kft. körüli vizsgálat pedig a Conti Car és az Energol elleni eljárás része, melyben a "Papa" az egyik koronatanú (aki befolyásolni tudja az olajos tanúk vallomásait is, hiszen azokat ő szedte össze. Közülük sokan hisznek a "Papának", és azt remélik: vallomásukkal enyhítenek saját helyzetükön). A jegyzőkönyvben nem részletezett, de egyes utalásokból kivehető egyezkedés lényege ez lehetett: a Conti Car politikai kapcsolatai útján segít abban, hogy a "Papa" elleni titkos nyomozás -. amely alvilági tevékenységét kutatta -- megszűnjön. Cserébe olyan vallomások születnek a Conti Car--Energol-féle olajügyben, hogy a vádat el kell ejteni.



Sándor István letartóztatása azt jelenti, hogy a megegyezés vagy nem jött létre, vagy nem sikerült megvalósítani (esetleg megszegték). A "Papa" alvilágban csiszolódott gondolkodásmódja szerint ez nem azt jelenti, hogy működik az igazságszolgáltatás, és őt ezért vették őrizetbe. Sokkal inkább azt, hogy "betámadott" a másik oldal. A jegyzőkönyv arra utal, hogy a volt alezredes már nem feltételezi, hogy létezik önálló, a maffiák felett álló harmadik erő: nem hiszi, hogy van állami igazságszolgáltatás, és léteznek még a törvénynek tisztességes őrei. Csak a rivális maffia fellépése állhat a letartóztatása mögött. Ezért hozott kapcsolatba mindenkit (az ügyészeket is) a Conti Carral. Akiről feltételezte, hogy részt vett az ellene folyó eljárásban, vagy nem akadályozta meg azt, maffiózó lett. A "Papa" világában a rend őrei csak alvilági megbízásból nyúlhattak hozzá. (Másrészt: a "Papának" egyetlen esélye, ha eléri, hogy a fővárosiak "elfogultsága" miatt az ügyét -. mondjuk .- a néhány fős hódmezővásárhelyi ügyészség vizsgálja. Ehhez próbálta felhasználni az olajbizottságot.)



Sándor István vallomása arra utal, hogy felfogásában a rendőrség és az igazságszolgáltatás két részre oszlik: egyik részük a régi kapcsolatok alapján .- a még mindig szolidabb -- magyar alvilág mellett áll, másik részük a külföldi csoportok oldalán. Ezért nem véletlen, hogy Radnai Lászlót, a Conti Car egyik vezetőjét a rendőrség "téglájának" mondja, a külföldieket pedig mindvégig dicséri. A "Papa" magát ugyan nem sorolja közéjük, de elmondja: a Conti Car-os Ferencsik Attila látogatásakor a családjával éppen Pálocska János telkén nyaralt, és a "Brazil" éppen főzés közben zavarta meg. Pálocska Jánost a rendőrség az ukrán maffiához közel álló vállalkozónak, Loncsik egyik emberének ismeri. Többször gyanúsították rablással, zsarolással és más erőszakos bűncselekményekkel. Pálocskának közös vállalkozása volt a "Papa" lányával, Sándor Líviával (Cash-Mayer Kft.). De Pálocska megjelent olyan vállalkozás környezetében is, amely kapcsolatban állt (egy hamis útlevél alapján akkor Leonyid Goldstein néven szereplő) Loncsikkal. Pálocska Jánost nemrégiben Molnár Péter veszprémi vállalkozó felrobbantásával kapcsolatban tartóztatták le. A "Papát" ugyanehhez az ügyhöz kapcsolódóan vették őrizetbe. Pálocskának hamis értékpapírokkal kapcsolatos elszámolási vitája volt Molnár Péterrel, akit meggyilkolása előtt már megszurkáltak és kiraboltak az ukránok, mert Pálocska ellen vallott a rendőrségen. A hamis értékpapírügyletek kapcsolatba hozhatók Dietmar E. Clodóval. Sándor István Loncsik információi alapján "leplezte le" a pilisszentlászlói "bombagyárat", amely a Clodo által bérelt házban működött. Clodo azt vallotta a bíróságon, hogy az ukrán maffia összejátszott a magyar rendőrséggel: a csapdát Sándor István alezredes állította, a koronatanú pedig -. Clodo szerint az igazi "bombagyáros" -. Loncsik. Sándor István javaslata alapján Loncsik egy éven át a magyar rendőrség védett tanúja volt. Clodo verziója szerint ő áll a leszámolásos merényletek többsége mögött.



Clodo ül



Az előzmények az 1996-ban indult pénzhamisítási ügyekhez nyúlnak vissza. A körülmények arra utalnak, hogy a különféle hamisítási akciók egy átfogó terv részei, melyek mögött az orosz maffia állt. Clodo lakásán lefoglaltak egy nagy teljesítményű számítógépet, amelyben egy hamis 100 dolláros kliséjét találták meg. Információink szerint Hollandiában ezzel a klisével gyártották azokat a hamis 100 dollárosokat, melyeket az ottani rendőrség lefoglalt. Clodo szerint a klisét nem ő készítette, nem is tudott arról, hogy az a gépében van.



Elmondása szerint járt nála egy orosz férfi, akit a szolncevói orosz maffia küldött (Szolncevo járási székhely Oroszországban, ahonnan az egyik legerősebb orosz maffia származik). Clodo valamilyen szinten beletartozott ebbe a "családba": pénzügyi és biztonsági tanácsadója volt Szemjon Mogiljevicsnek és a rangban felette álló Mihajlovnak (Mihasznak). Időnként kikérték Clodo véleményét, aki szakértője volt a banki műveleteknek és a nemzetközi pénzügyi tranzakcióknak. Kiváló voltak a kapcsolatai, s anyanyelvi szinten beszélte a szükséges nyelveket (Clodo apja francia volt, anyja német, az iskoláit Angliában végezte. Beszél héberül és arabul, éveket töltött Afrikában, Iránban és egy izraeli kibucban.) A szolncevói ember nála dolgozott, de .- állítása szerint -- nem tudta, mivel foglalkozik a számítógépén.



Információink szerint az egyszerűbb hamisítási ügyek Loncsik kezébe kerültek (a polarizálódó orosz maffiában különböző csoportok "örököltek meg" bizonyos projekteket). Rendőrségi források szerint az Orczy téren eltűnt pénzpapírokat Seres Zoltán egyik embere hozatta, a megrendelő pedig Seres volt, aki Loncsik embereként tevékenykedett. Az eltűnt pénzpapírra hamis ötezreseket nyomtattak (ezekből láttak mintát a "Papa" környezetéhez tartozó olajosok is).



Ezzel az üggyel függhet össze Molnár Péter veszprémi vállalkozó felrobbantása. Pálocskától Molnár Péterhez nagy mennyiségű értékpapír került, amelyek egy részével nem számolt el. A konfliktus a rendőrségen folytatódott, de nem sokkal később Molnár merénylet áldozata lett. Sándor Istvánt részben ezzel az üggyel összefüggésben vette őrizetbe a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal (VG, 2000. november 2.).



A tűzszerészek szerint Molnár Péter és Zubovics Gyula felrobbantásánál ugyanolyan robbanószerkezetet használtak. Nem lehet kizárni, hogy ezek Pilisszentlászlón készültek. A nyomozás azonban emiatt is Clodo irányába terelődött, aki elmondása szerint soha egyetlen bombát nem gyártott, "ennél csak jobb üzletekbe" fogott bele.



Clodo a bíróság előtt azt vallotta, hogy amikor megtudta, mi folyik az általa bérelt házban, véget akart vetni annak. Ezután az ukránok megfenyegették, majd Sándor István segítségével tőrbe csalták. A vád szerint a rendőrség figyelmét Loncsik hívta fel -- a "Papán" keresztül -- a bombagyárra. Leonid Kolcsinszki, aki a szerkezeteket készítette, azt vallotta: Loncsik kényszerítette, hogy neki dolgozzon. Még a pilisi számlákat is ő fizette, a bombagyár valójában az övé volt. Kolcsinszki szerint Loncsik arra utasította, hogy Clodót "dobják fel" a rendőrségnek.



A nyomozás zsákutcába jutott a robbantásos merényletek felderítése során, mert Clodótól a szálak nem vezettek sehova. Azt pedig nem vizsgálták, hogy Loncsiktól hova vezetne a nyomozás. Steicura Pavlovics a "Papa" letartóztatása után elhagyta az országot, s a rendőrség szuper-koronatanúja nem jelent meg a Clodo-per tárgyalásán. Loncsik okkal tarthatott attól, hogy valamelyik tárgyaláson -. mint "bombagyárost" -. letartóztatják.



Ha Clodo igazat mond (ennek bizonyítása még a nyomozás feladata), akkor Sándor István alezredes a leszámolásos ügyekben orránál fogva vezette a magyar rendőrséget, és az ukrán maffiának dolgozott. Ez romba döntené azokat a verziókat, melyeket a rendőrség a "Papa" felderítő munkája alapján állított fel. Ezek arról szóltak -. ahogyan arról Sándor István az olajbizottság előtt is nyilatkozott -, hogy a robbantások mögött a Conti Car áll. E teóriák szerint ők tartották a kapcsolatot a szlovák végrehajtókkal. Csakhogy az ukrán maffiának is van szlovák csoportja, s a dunaszerdahelyi leszámolások mögött a szlovák rendőrség nem magyarokat, hanem ukránokat talált. Ezért nem kizárt, hogy a rendőrség eddig -- a "Papa"-féle felderítés eredményeként -- fordítva ült a lovon.



Tanúvédelem a börtönben



Az olajbizottság sokat veszített azzal, hogy Sándor István alig beszélt az olajügyekről a meghallgatása során: nála többet ugyanis senki nem tud az olajbűnözésről Magyarországon. A "Papa" képes lenne megrajzolni azt az olajtérképet is (most még ideje is lenne rá), melyet a testület hiányol. Csupán az a kérdés, hogy azok a cégek is szerepelnének-e rajta, melyeket feltehetően ő mentett meg a felelősségre vonástól, vagy -. mivel nem vitték közelebb a Conti Car és az Energol elleni nyomozásban . érdektelenek voltak számára.



Sándor István kiváló kapcsolatokat ápolt a kecskeméti Sóber Istvánnal (Iván), akinek cége (a Terminál Full Kft.) ellen tucatnyi tanú állítja: fiktív számlákat adott olajos cégeknek, és a White Spirit nevű adalékkal szőkítette az extrakönnyű fűtőolajat. Eljárás azonban nem indult ellene. Valamiért mindent megúszott a dél-alföldi Óceán Kft. is, amelynek tagjai ugyancsak kapcsolatban álltak a "Papával" (aki tisztában volt a tevékenységükkel). Tisza József csongrádi olajos vállalkozó is csak tanú volt ott, ahol mások ugyanazért vádlottak. Különös kapcsolat kötötte Sándor Istvánt Dávid Tamás vállalkozóhoz is, aki még tanúként is szerepelt egy adásvétel során, amikor a "Papa" -. ismeretlen vételáron -. egy nagy értékű fehér Mercedest vásárolt a rendőri fizetéséből (a kecskeméti Birizdó Kft.-nél, ahol a legtöbb olajos vette az autóit). Sándor István erre azt mondta, hogy Dávid Tamást a Conti Car sértettjeként ismerte meg (ő adta el a D and T Rt.-t a Conti Carnak, amely ezzel a céggel kezdett olajozni). Az alezredes néhány év alatt legalább tíz, több millió forint értékű gépkocsit vásárolt.



A "Papa" elleni nyomozás során több olajos tanúvallomást tett arról, hogy Sándor István valóságos keresztapaként irányította egyes alvilági csoportok tevékenységét. Állításuk szerint szívességeket tett, és ezért pénzt kapott. Egyik legfőbb embere Nárai József (Öreg) bróker volt, akinek kábítószervonalon is voltak kapcsolatai kurdokkal és másokkal. Köztük egy Szergej nevű ukránnal, aki a "Papát" is jól ismerte. Sándor Istvánt a kábítószer-kereskedők "Pipás" néven ismerték, mint aki segítette arab, albán és török drogkereskedők tevékenységét.



Sándor Istvánnak, a Conti Car és az Energol olajos tevékenységével kapcsolatban, feltehetően sok tekintetben igaza van. Még akkor is, ha az érintettek ezt cáfolják. Tóth Béla érintettsége is nyilvánvaló a Monon Kft. ügyleteiben. Mint ahogyan az is bizonyítható, hogy a Mononban olyan ügyvezetők jelentek meg, akik a Fidesz kampányában közreműködő cégekben szerepeltek. Az viszont kérdés, hogy a vád tanúinak vallomása elég lesz-e a bizonyításhoz. Távolról úgy tűnik, mintha róluk a "Papa" gondoskodott volna: a legfontosabb tanúkat, Tóth Lászlót, Kovács Lászlót és társait, Sándor István -- érthetetlen okból -- nem tudta az eljárásokból kimenteni, míg ugyanabból a körből másokat igen. Mintha a börtön lett volna a legnagyobb biztosíték, hogy a Conti Carral és az Energollal szembeni vallomásuk megmaradjon.



Sándor István volt főnökei továbbra is bíznak a "Papában". Ha kiderül, hogy a "bűnözőnek álcázott rendőr" mégis inkább "rendőrnek álcázott bűnöző", akkor az felvetheti az ő felelősségüket is. A jelenlegi rendőri vezetés úgy tesz, mintha semmi nem történt volna. Pedig az állomány hemzseg azoktól a rendőröktől, akik hasonlóan laza ellenőrzés mellett alakították ki az alvilággal a kapcsolatukat, mint ahogyan azt a "Papa" tette. (Ez lett az eredménye annak a bűnüldözői koncepciónak, amely védelmet kínál a "kishalaknak" a nagyok feldobásáért.) Egyelőre azonban nyoma sincs annak, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelemben "újra varrnák a gombot": látszólag minden abba az irányba halad, amerre a "Papa" és a főnökei "meglökték". Pedig a "Papa" letartóztatása alkalmat adhat arra, hogy elölről kezdjenek mindent: így a Conti Car és az Energol ellen éppen olyan sikeresen lépjenek fel, mint az ukrán--orosz maffiával szemben.

A Varsói Szerződést az ukrán--orosz maffia váltotta fel Sándor István ("Papa") alezredes letartóztatása csapást mérhet az alvilágra. Az értékpapír-hamisításokkal és az olajügyekkel összefüggő leszámolásos merényletek hátterében a korábban egységes orosz maffia belső harcai (amelyek Szemjon Mogiljevics távozásához vezettek) és az orosz ajkú bűnözőknek a magyar konkurensek (Conti Car--Energol) elleni küzdelme áll, melyekben Sándor István rendőrként a nyomozó szervek gyanúja szerint tevőlegesen részt vett. Bartus László-->