Ki a legszegényebb Európában – a számok alapján nem Magyarország

A jóléti szintet legátfogóbban a rendelkezésre álló jövedelem (RJ) és a korrigált rendelkezésre álló jövedelem (KRJ) mutatói jelzik. Az előbbi magában foglalja mindazt az anyagi forrást, amelyet – döntésünktől függően – fogyasztásra vagy megtakarításra fordíthatunk, vagyis lefedi az összes elkölthető jövedelmünket (adózás utáni kereset, nyugdíj, szociális támogatások, adójóváírások, egyebek). Jólétünkre jelentős hatással vannak az olyan természetbeni juttatások (TJ) is, mint az igénybe vett oktatás vagy egészségügyi ellátás, vagy a Magyarországon jelentős tételt jelentő gázártámogatás. Ha ezeket is hozzáadjuk az RJ-hez, megkapjuk a KRJ mutatóját. 

Az európai összevetésben kiemeltem az EU 11 „rendszerváltott” országát (R11), amelyek – Ausztria kivételével – egyben a régióbeli uniós tagállamok körét is lefedik. Az alábbi táblázatban zöld háttérrel jeleztem a szűkebb, szürkével a tágabb régiónk R11-országait, feltüntetve az EU27 ranglistáján elfoglalt helyezésüket is. (Bulgáriánál az utolsó ismert adatból becsülve.)

Látható, hogy Magyarország 2002-ben még stabilan őrizte harmadik helyét a régióban, de ezután nagy zuhanás következett. Innen kezdtünk visszakapaszkodni, szűkebb régiónk második legnagyobb növekedésével az EU27 huszadik helyére. Vagyis akár a növekedés 2010 utáni dinamikáját nézzük, akár az utolsó ismert helyezésünket (2024-ben hét ország volt mögöttünk), messze nem „a legszegényebb” ország vagyunk.  

A kormánykritikus oldal éppen ezért nem erre, hanem a fogyasztási mutatókra szokott mutogatni, mivel vásárlóerő-paritáson ezekben valóban a rangsor végén állunk. Ennek az oka azonban nem az elkölthető jövedelmek nagysága (abban a régió közepén állunk), hanem a kiemelkedően magas megtakarítási ráta . E mutató azt jelzi, hogy a rendelkezésre álló jövedelem mekkora részét fordítjuk megtakarításra, elvonva azt a fogyasztástól. Ugyanakkora jövedelem mellett nagyobb megtakarítás kisebb fogyasztást eredményez, viszont: alacsony megtakarítási rátával még kisebb jövedelem mellett is lehet nagyobb a fogyasztás. Az alábbi ábrán láthatjuk, hogy a megtakarítási ráták erősen heterogén képet mutatnak Európában. (Negatív érték esetén az összes adósság meghaladja az összes megtakarítást.)

A fogyasztás esetében is két kategóriát különböztetünk meg: a háztartások végső fogyasztási kiadása (HVF) a pénzért vásárolható javakra fordított összeget jelenti, míg ha ehhez hozzávesszük az igénybe vett természetbeni juttatásokat, akkor kapjuk a sajtóban leggyakrabban emlegetett háztartások tényleges fogyasztása (HTF, elterjedt angol rövidítéssel AIC) mutatót.

Megvizsgáltam, hogy ha másik R11-ország megtakarítási rátája jellemezné Magyarországot, hogyan alakulna a HTF-mutató. A számításnál figyelembe vettem, hogy a megtakarítás közvetlenül nem a HTF-re, hanem a HVF-re hat, mivel a természetbeni juttatásoknál nem hozhatunk megtakarítási döntést. 

Hogy mennyire nem adnak önmagukban valós képet a jólétről a fogyasztási mutatók, azt jól jelzi az is, hogy a negatív megtakarítási rátájú Románia Szlovéniát és Csehországot is előzi a fogyasztásban. Ha valaki ez alapján azt mondja, hogy Romániában nagyobb a jólét, mint Csehországban vagy Szlovéniában, aligha bírja ki nevetés nélkül. Miért fogadnánk el akkor valósabbnak azt a képet, amit ugyanez a mutató Magyarországról fest?

A valóság ezzel szemben az, hogy 

A „legszegényebb ország” minősítés tehát elbukik a tényekkel való szembesítés próbáján, és pusztán politikai indíttatású retorikai fogásként értelmezhető.