A könyvvizsgálók már "fizetnek"

Bárhogyan is döntsön a bíróság a Postabank három volt könyvvizsgálója, a Deloitte & Touche Kft., az Arthur Andersen (AA) Kft. és a Prudentia Kft. ellen indított perben, az biztosra vehető: a cégeknek maga az eljárás komoly veszteséget okoz. A társaságoknak szakmai és üzleti hitelük megkérdőjelezése mellett várhatóan már a következő évben szembe kell nézniük azzal, hogy -- a feltehetőleg több évig húzódó, kockázatos kimenetelű eljárás miatt -- jelentősen felemelik biztosítási díjaikat.
A perbe fogott, Magyarországon kft.-ként bejegyzett cégek esetleges elmarasztalásuk, illetve kártérítési kötelezettségük megállapítása esetén sem tudnának százmilliárd forintot kifizetni, s erre biztosításuk sem nyújt fedezetet. Így amennyiben az állam követelésének alapját és jelenlegi becsült mértékét jogosnak találná a bíróság, a könyvvizsgáló cégek előtt két lehetőség áll: a felszámolási eljárás, vagy -- a két multi esetében -- a nemzetközi anyacég helytállása.
A magyar törvények szerint alapvetően Magyarországon kell megkötni a könyvvizsgáló cégek itteni tevékenységére vonatkozó biztosítást. A könyvvizsgáló cégek felelősségbiztosítását évente néhány tíz-, esetleg százmillió forint kár/év körüli limitre kötik -- mondta lapunknak Déri Katalin, a Hungária Biztosító (HB) főosztályvezetője. Hangsúlyozta: az összegtől egyes cégek és biztosítók akár jelentős mértékben is eltérhetnek. Mindemellett multinacionális vállalatok esetében az anyacég biztosítása kiterjedhet magyarországi leányvállalatára is.
A könyvvizsgálók kötelező egyéni felelősségbiztosításának piacán vezető HB-nál "néhány esetben, sokkal kisebb ügyekben" fordult elő, hogy a biztosítónak helyt kellett állnia könyvvizsgálók okozta kárért -- mondta Déri Katalin. Peren kívüli egyezség esetén akkor fizet a biztosító, ha az egyezség megkötésében részt vett, vagy azt egyébként elfogadta.
A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy amennyiben a perbe fogott cégek úgy érzik, van esély elmarasztalásukra, keresik a peren kívüli egyezség lehetőségét. Ez elsősorban az USA-ban jellemző, ahol az eredetileg követelt összegen felül kiszabható büntető kártérítés mértéke a perérték nagyságrendjével vetekszik -- vélik jogi szakértők.
A magyar kártérítési jog jellemzője: ha megállapítást nyer, hogy a veszteségekért ugyan nem kizárólag a könyvvizsgálók, de -- akár eltérő mértékben és kisebb részben -- ők is felelősséggel tartoznak, a bíróság az egész kár megfizetésére egyetemlegesen őket kötelezheti. Így a jogi szakértők szerint a könyvvizsgálóknak -- amennyiben akár kismértékben is, de megalapozottnak látják a keresetet -- érdeke lehet a peren kívüli megállapodás.
Ha erre nem kerül sor, a bíróság -- eljárása során -- először a felelősség kérdését hivatott vizsgálni. Ezzel kapcsolatban mindhárom érintett társaság értetlenségének adott hangot. Információink szerint erre leginkább az Arthur Andersennek volt alapja: a másik két céggel szemben nem voltak a banknak választott könnyvvizsgálói, így a jelentésüket csak a menedzsmentnek adhatták át, hiszen nem volt felhatalmazásuk annak nyilvánosságra hozatalára. Az 1996-os IAS (nemzetközi számviteli standard) szerint készített pénzügyi kimutatásokra vonatkozó könyvvizsgálati jelentés -- amelyet eddig elvileg csak a bank vezetése láthatott, ám per esetén a tárgyalási anyag része lesz -- információink szerint leszögezte: a vállalkozás folytathatósága megkérdőjelezhető, a Postabanknál tőkebevonás szükséges a csődveszély elkerüléséhez. Részint ezen kitételeknek volt köszönhető, hogy az AA nem kapott újabb megbízást a következő évi könyvvizsgálatokra. Az állam keresetének egyik alaptézise ugyanakkor az, hogy a tulajdonosok azáltal szenvedték el a kárt, hogy a könyvvizsgálók jelentése nem megfelelően tárta fel a bank helyzetét, illetve nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy -- akár a közgyűlés összehívásának kezdeményezésével, akár a felügyeleti szervek figyelmeztetésével -- tájékoztassák a tulajdonosokat a kialakult helyzetről.
A könyvvizsgálók elleni perek száma és értéke ugrásszerűen nőtt az elmúlt 15 évben -- előbb az USA-ban, majd Európában is. A magyar kártérítési jogban eddig példa nélküli összeg nemzetközi összehasonlításban is igen magasnak számít, de nem egyedülálló. Az Ernst & Young 1992-ben az USA-ban beleegyezett: 400 millió dollárt fizet különböző kormányügynökségeknek, hogy rendezze a takarékpénztárak és hitelintézetek auditjaiból eredő követeléseket. Az elsőfokú bíróság által az irreálisan magas kártérítés miatt megváltoztatott ítéletben egy arizonai esküdtszék 338 millió dolláros kártérítést ítélt meg a Price Waterhouse-zal szemben egy vevő javára, aki a Standard Charter Bankot a hamis pénzügyi jelentésekben állítólagosan megbízva vette meg, s a bankot végül 123 millió dolláros veszteséggel adta el.