Szigorodik a bírói ítélkezés

Váratlanul érte a magyar igazságszolgáltatás egészét, köztük a bíróságokat is, a rendszerváltást követően megjelent nagyszámú gazdasági bűncselekmény. Az ítészek sem szakmailag nem voltak felkészülve a bonyolult, több jogág alapos ismeretét megkívánó esetek kezelésre, sem pedig pszichikai értelemben arra, hogy a "megszokott bűnözők" helyett egyetemet végzett, öltönyös emberek ültek velük szemben a vádlottak padján -- nyilatkozta a Világgazdaságnak Tóth Mihály egyetemi tanár, a Fővárosi Főügyészség korábbi vezető ügyésze, az igazságügyi tárca volt helyettes államtitkára. Szerinte ezzel is magyarázható, hogy 1991--1998 között egyetlen év sem volt, amikor a gazdasági bűncselekmény miatt elítéltek között elérte volna az 5 százalékot a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek aránya. A mutató jellemzően 3-4 százalék körül mozgott.
Az Albacomp-ügyben hozott hatéves szabadságvesztésről szóló ítélet ritkaságszámba menően szigorú a többi, gazdasági bűncselekmények miatt kiszabott büntetésekkel összehasonlítva. Végrehajtandó szabadságvesztésre 1991--1998 között összesen 390 embert ítéltek el, közülük háromszáz két évnél kevesebbet kapott. Két és három év közötti büntetésre ítéltek 53, három és öt év közöttire 28 személyt, és mindössze kilencet (!) sújtottak öt évet meghaladó szabadságvesztéssel -- mondta el Tóth Mihály, hangsúlyozva, hogy az Albacomp-ügyet nem ismeri, így csak általánosságban beszél a bírói gyakorlatról a számok tükrében. Leszögezte: noha a gazdasági bűncselekmények miatt indult eljárások zömében kisebb súlyú ügyeket takarnak, az ítélkezés feltűnően enyhe volta így is nyilvánvaló. A gazdasági bűncselekményekkel okozott kár az elmúlt időszakban 30 milliárd forint körül volt évente a rendőrségi statisztikák szerint.
A szakember úgy véli, az utóbbi években tapasztalható némi szigorodás: számos, a büntetőjogászokat megosztó, többek szerint elrettentő ítéletet hoztak a bíróságok különböző bűncselekmények miatt. Az ítélkezési gyakorlat általános szigorodása mellett Tóth Mihály szerint kifejezetten a gazdasági bűncselekmények bírói megítélésével kapcsolatban is megfigyelhető változás. A kilencvenes években általános volt, hogy a bírói gyakorlat elutasította a piaci viszonyokba állami eszközökkel való beavatkozást, és teljes mértékben érvényesült a "mindent szabad, amit a jogszabály direkt módon nem tilt" szemlélet. A bíróságok elé került ügyekben nem a vád tárgyává tett cselekmény egészét, az azzal a terhelt által elérni kívánt célt és az eredményt nézték, hanem elsősorban azt, hogy az ügy egyes részmozzanataiban fellelhetők-e tényleges szabálytalanságok. Mit is jelent ez? A közelmúltban a bíróság elítélt egy olyan vállalkozót, aki e célból létrehozott -- teljesen legális -- cégeinek adott el nagy összegért logókat, melyek piaci értékkel nem bírtak. Természetesen később egyik cég sem használta azokat, de jelentős kiadásokat lehetett feltüntetni miattuk. Néhány évvel ezelőtt egy ilyen ügyben szinte biztosan felmentő ítéletet hoztak volna, hiszen az egyes részcselekmények önmagukban teljesen tiszták voltak. Úgy tűnik, hogy lassan a gazdasági élet szereplőinek is fel kell készülniük arra, hogy nem lehet a végtelenségig a vállalkozás szabadságára, vagy arra hivatkozni, hogy a piaci viszonyok között mindenkinek lehetnek rossz üzleti lépései -- hangsúlyozta Tóth Mihály. Emlékeztetett rá: az Európa Tanács miniszteri bizottságának egy húsz évvel ezelőtti ajánlása már előírta: "a tagállamok kormányai tekintsék át a gazdasági bűncselekményekre vonatkozó büntetési tételeket, hogy a súlyos bűncselekmények esetén megfelelő szabadságvesztés kiszabására legyen lehetőség". A törvények eddig is lehetővé tették a szigorúbb ítéletek kiszabását, ám a bíróságok csak most kezdenek élni a "lehetőséggel".