Szűkösek a Kehi ellenőrzési jogosítványai

A hivatal a közbeszerzési törvény alapján jogosult a központi költségvetési szervek közbeszerzéseinek ellenőrzésére. Nem hatóság azonban, nem bírálhatja el a tapasztaltakat, nem szankcionálhat, csak a szabályok betartását és a beszerzések célszerűségét, hatékonyságát mérheti, ítélheti meg, illetve annak kapcsán javaslatot terjeszthet a kormány elé. A Kehi - mint az egyéb területeken - a közbeszerzéseknél is legfeljebb a tények összegzésére, a konzekvenciák levonására, azokból eredően a fejlesztendő kérdéskörök kidolgozására szorítkozhat - bocsátja előre az elnökhelyettes mintegy válaszképpen azokra a felvetésekre, amelyek az erőteljesebb fellépést kérik számon a hivataltól. Vizsgálatot akkor indítanak, ha az munkatervükben szerepel, illetve a miniszterelnök elrendeli. Gyakori, hogy valamelyik minisztériumból, vagy máshonnan kapnak jelzést, ami mindig megfontolás tárgya, és annak eredményeként nemegyszer gazdagítja a munkatervet. Nem ritka, hogy a hivatal munkatársai figyelnek fel valamilyen visszásságra.

Évente legfeljebb egy-két közbeszerzési vizsgálatot indítanak, azonban ezek során is értelemszerűen beleütköznek a szabályok alkalmazásának gyakorlati problémáiba. Ha konkrét szabályszegéssel találkoznak, annak megszüntetésére, a hiba orvoslására készül javaslat. Máskor, ha a feltárt probléma generális prevenciót kíván, jogszabály-módosítást indítványoznak. A legutóbbi időben, két konkrét vizsgálat kapcsán, a beszerzés részekre bontásának kérdésével foglalkoztak. Ismeretes, a részekre bontás tilalmát az érdekeltek különbözőképpen értelmezik, s nem kivételek ez alól a központi költségvetési szervek sem. Bizonyos költségvetési kiadások mibenléte változatlanul vita tárgya, különösen az utazások és a tolmácsolások esetén.

A Kehi az állami vezetők, illetve a minisztériumok utazásait górcső alá véve, azt vizsgálta: igénybe vesznek-e az érdekeltek egyáltalán közbeszerzés útján utazásszervező cégeket? Meglehetősen vegyes tapasztalatokat szereztek. Hiába került az adott út a közbeszerzési értékhatárt - tavaly még kilenc-, az idén tízmillió forintot - meghaladó összegbe, az érintettek nem írtak ki pályázatot, mondván, más rublika a repülőjegy és más a szállás költsége. A Kehi azonban - egyéb szakmai véleményeket szintén figyelembe véve - arra a megállapításra jutott, hogy egynemű szolgáltatásbeszerzésről van szó, még akkor is, ha külön kell gondoskodni mondjuk repülőjegyről, szállásról, biztosításról. Nem több önálló, hanem egységes, egynemű beszerzésről van szó, és a törvényi értékhatárt elérő esetekben a közbeszerzési eljárás nem kerülhető meg.

Korántsem ilyen egyértemű a fordítás-tolmácsolás kérdésköre. Bár lényegét tekintve azonos tevékenységről van szó, differenciáltabb elbírálást igényel az elnökhelyettes szerint. Míg egy utazási iroda bárhová képes repülőjegyet szerezni, egy fordítóíroda nem feltétlenül jártas valamennyi nyelvben, legalábbis nem teljesen azonos mértékben. Soknak csak az úgynevezett világnyelvek az erősségei, mások a kevesek által preferált, nehezen elsajátítható nyelvekre koncentrálnak. Másrészt nem feledhető: bizalmi kérdés is, hogy ki-kivel tolmácsoltat. A Kehi megközelítésében tehát ilyen esetekben szétbontható a beszerzés. Hogy valóban az-e, arra mindig a konkrét ügy összes körülményének mérlegelésével adható csak megalapozott válasz.

A Kehiben úgy látják: probléma a törvényben foglalt eljárások eltérő értékelése. A nyílt és a tárgyalásos, meghívásos eljárás is szabályos módja a pályázat elnyerésének, feltéve, hogy tényleg a törvénynek megfelelően, szabályszerűen folytatják-e le. Valamilyen oknál fogva mégis az a téveszme alakult ki, hogy a legtisztességesebb a nyílt meghirdetés - vélekedik Janza Péter. A hivatal korábbi tapasztalatai azonban arra utalnak, a tárgyalásos eljárással éppúgy elérhető a tender kiíróinak akarata, hogy a pályázók közül a legmegfelelőbb legyen kiválasztva, mint a nyílt közbeszerzéseknél. A nyílt és a tárgyalásos eljárás közötti különbség nagymértékben a nyilvánosságban érhető tetten. A nyílt eljárásban lényegében bárki beadhatja határidőben a pályázatot, és ugyan előre közzé kell tenni az elbírálás szempontjait, a pontrendszert, maga a döntési szakasz lényegében zárt és titkos. Nem tudható tehát, hogy miként zajlik az elbírálás. A tárgyalásos eljárásban, jóllehet csak a meghívottak pályázhatnak, éppen a legérdemibb szakasz, a döntés menete nyitott. Amennyiben az szabályosan történik, s nem bilaterális, hanem multilaterális tárgyalás folyik, ha valamennyi érdekelt pályázó ott ül az asztal körül, akkor annál demokratikusabb nincs, hiszen ott egymás előtt történik a licit. Nem lehet olyan sejtéseket elhinteni utólag, hogy esetleg a másiknak kedveztek. A tárgyalásos eljárásnál a Közbeszerzési Értesítőben közölni kell, hogy milyen tárgyalást tartottak. Tehát a nyilvánosság kontrollszerepe ebben az esetben is megjelenik. Janza Péter úgy véli: az utóbbi időben kedvezőtlen felhangot kapott tárgyalásos eljárás valójában demokratikusabb megoldás a nyíltnál, ezért érdemes lenne nyilvánosságát kiterjeszteni.

A Kehi nagy gondja, hogy utólag ellenőriz, nincs módja arra, hogy megakadályozza a jogsértést, vagy legalább elősegítse a reparációt. A vizsgálat során már egy lebonyolított közbeszerzést talál, amit nem lehet visszafordítani.

Ugyancsak probléma, hogy a központi költségvetési szervek közbeszerzési pályázatait elnyerő szervezetek nem államigazgatási szervek, hanem vállalkozók. A hivatal jogköre a vállalkozók tekintetében igen szűk. Ha a szerződés nem tartalmazza, hogy a közbeszerzést elnyert cég alvállalkozóinál a hivatal vizsgálatot folytathat, akkor csak a fővállalkozó által benyújtott számlákat, illetve az általa végrehajtott közbeszerzési tevékenységet ellenőrizheti. Bár az úgynevezett üvegzsebprogramban szerepelt, utóbb a törvényjavaslatból kimaradt a Kehi ellenőrzési jogkörének növelése. Janza Péter szerint ez azért baj, mert ha a hivatal mint a kormány ellenőrző szerve nem léphet tovább egy vizsgálatban, akkor nem a Kehi kerül abba a helyzetbe, hogy nem tud valamit, hanem maga a kormány. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jogainak szélesedése azt idézi elő, hogy a kormánynak a számvevőszéktől kell érdeklődnie, mert ellenőrző szerve nem képes információt nyújtani számára. Az ÁSZ-nak egyformán ki kell szolgálnia a kormányt és az ellenzéket. Így előfordulhat: a kormány ugyanabban a pillanatban fogja megtudni, mint az ellenzék, hogy mi történt az általa kezelt pénzekkel.

Az elnökhelyettes szerint egyébként az emberek a ténylegesnél sokkal több visszaélést képzelnek a közbeszerzések mögé. Úgy véli: minél szélesebb a közbeszerzés alá eső termékek köre, annál kisebb a visszaélések lehetősége. Ha egy szabályrendszer fennáll, s a beszerzés valóban aszerint folyik, akkor igen szűk tere lehet csak a korrupciónak. Ezért a Kehi és valamennyi államigazgatási szerv feladata, hogy a központosított közbeszerzési rendszert erősítse és megkövetelje a szabályok betartását.