Újjávarázsolt klasszikusok

Immár harmadik alkalommal rendezi meg a filmfelújítási konferenciát a Magyar Nemzeti Filmarchívum (MNF). A tegnap kezdődött négynapos találkozón a bolognai társarchívum javaslatára nemzetközi hírű filmes szakemberek és a közép-európai szakma képviselői számolnak be tapasztalataikról. Az idei rendezvénynek a korábbi évekhez hasonlóan az Örökmozgó mozi ad otthont, ahol a francia, német, belga, osztrák, szlovák és macedón résztvevők mellett román és magyar filmesek is találkoznak.

A mintegy 2,5 millió forint költségvetésű konferencia egyetlen támogatója a Kodak, amely több mint félmillió forintot fordított az eseményre - mondta a Világgazdaságnak Berkes Ildikó, az MNF munkatársa. A filmarchívum állandó segítőitől, a Magyar Mozgókép Közalapítványtól és a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól utólag kap majd pénzt. A 2001-ben az Európai Unió támogatásával indult rendezvényt tavaly több külföldi cég is támogatta, főként a felújításhoz szükséges berendezések gyártói és forgalmazói láttak fantáziát a konferenciában, amelyen bemutatkozási lehetőséget is kaptak.

Az idei rendezvény keretében tekinthető meg Magyarországon először Janovics Jenő 1917-ben készült némafilmje, Az utolsó éjszaka. A produkció töredéke még 2000-ben bukkant fel Németországban, a restauráláshoz mintegy 10 000 euró támogatást is kapott a Magyar Nemzeti Filmarchívum, elnyerve a Haghefilm díját. Az amszterdami laborban felújított új kópiát először a tavalyi pordenonei némafilmfesztiválon mutatták be. A Berky Lili főszereplésével készült Az utolsó éjszaka újabb bizonyítéka annak a - filmtörténeti kutatások által már sokszor megfigyelt - jelenségnek, hogy elavult alapanyagból gyakran eleven, ma is élvezhető művek születnek.

A leginkább veszélyeztetett mozidarabok azok, amelyek még 1945 előtt készültek. A hazai laborban így főként a régi némafilmeket restaurálják, a kópiák ugyanis tűzveszélyes anyagból készültek, így sokszor a tűz martalékává váltak (a nitrocelluloidot egyébként az 1950-es években váltotta fel biztonságosabb anyag). Balogh Gyöngyi archivátor elmondta: Magyarországon 1929-ig 600 némafilmet forgattak, ennek mintegy öt százaléka maradt fenn teljes terjedelmében, és körülbelül ugyanennyi filmrészlet található a világ különböző laborjaiban. A meglévő magyar produkciók csupán mintegy tíz százalékát birtokolja az itthoni filmarchívum, amely főként Hollandiában, Német- és Franciaországban bukkan rá az értékes ritkaságokra.

A legutóbbi két évben újabb hat alkotással gazdagodott a magyar némafilmgyűjtemény: Az utolsó éjszaka mellett restaurálták például az 1918-as Vihar után és az 1929-ben forgatott Rabmadár című filmet, mindkettő Sugár Pál alkotása. Az előbbi produkció a Filmarchiv Austria, utóbbi pedig egy holland filmrajongó gyűjteményében maradt fenn. A két film felújítása több mint 1,5 millió forintba került. Sugár Pál neve nem szerepel a magyar filmlexikonokban, pedig az idei konferencián látható művei igényes, a kor színvonalán álló munkák. Balogh Gyöngyi lapunknak elmondta azt is: az idén a Magyar Nemzeti Filmarchívum a Három nap című némafilmet restaurálja, amelyet Garas Márton készített 1917-ben, valamint élesíti a 70-es években forgatott alkotások színeit.

Egyébként a filmarchívum - amelynek a körülbelül 1400 magyar játékfilm őrzése mellett az egyik legfontosabb feladata a kópiák felújítása - eddig körülbelül 250 magyar játékfilmet mentett meg a pusztulástól. Restaurálták Máriássy Félix, Fábri Zoltán, Jancsó Miklós teljes életművét. Az egyik korán újjávarázsolt film Fábri Zoltán 1955-ös Körhintája volt, de sikerült megmenteni például olyan filmeket az utókor számára, mint a Valahol Európában, az Emberek a havason, az Ének a búzamezőkről.