A fura ország: a kormánypárti média dagonyázik a győzelmi mámorban
Fura egy országban élünk. Sokak fejében mintha még nem ért volna véget a választási kampány. A kormánypárti média véleményformálói szinte dagonyáznak a győzelmi mámorban, ömlenek az Orbán Viktor elűzéséről, sárba tiprásáról szóló publicisztikák, miközben elvárják a legnagyobb ellenzéki párttól, hogy az konstruktívan álljon az elkerülhetetlen reformokhoz. Kicsit olyan ez, mint amikor a Fidesz kért békejobbot az általa porig alázott MDF-től.
Nincsenek persze illúzióim, az elkötelezett médiaelit mindkét oldalon a másik oldal hibáit, gyengeségeit igyekszik kipellengérezni. Most azonban többről van szó: valóban létrejön-e a hőn áhított nemzeti konszenzus a legfontosabb ügyekben. S miként a politikában, úgy a sajtóban is elsőként a győztes oldalon állóknak illik gesztusokat tenni. A politikusokat oly sokszor és joggal bíráló publicistáknak ezért most érdemes magukba nézni: vajon ők mindent megtesznek a harci árkok betemetéséért?
Nem kell szeretni az ellenfelet, nem is kell egyetérteni vele mindenben, de szükség lenne némi empátiára. Hiszen mégiscsak nehéz átsiklani a felett, hogy ugyanaz a kormány mást mond és tesz a költségvetéssel kapcsolatban a választások előtt és után. Mégiscsak olyan hibák kijavításához kérnek támogatást a kormánypártok, amelyekről már nem az ellenzék tehet. A győzelmi tor ünneplésével viszont esély sem lesz annak a társadalmi kerekasztalnak az összehívására, amelyet amúgy a Fidesz is tervezett hatalomra kerülése esetén.
Még szerencse, hogy a különböző szakmai műhelyekből, szervezetektől szinte naponta érkeznek olyan javaslatok, amelyek jelzik, sokan hajlandók a közös gondolkodásra, az összefogásra azért, hogy minél előbb kilábaljunk a jelenlegi helyzetből. A munkaadók, a gazdaság érdekeit képviselő lapként arra bátorítunk másokat is ebben a kivételes pillanatban: ezt a hangot erősítsék ellenfelük lejáratása helyett. Kezdjük hát a reformot magunkon.
