Botrány előtt? Történelemhamisítással vádolják Koltayt a Horthy-film miatt

Lényegében történelemhamisítással vádolja Kolty Gábor filmrendezőt Ungváry Krisztián történész a Népszabadságban megjelentetett egész oldalas cikkében. A fiatal történész szerint, akinek Budapest ostromáról szóló könyve 1998-ban három kiadást megélt, bőven lehetett volna olyan momentumokat citáni, amelyek Horthy Miklós kormányzót pozitív színben tünteti fel, ám Koltaynak ez a legkevésbé sem sikerült.

Már a filmben nyilatkozó szakértők névsora is világossá teszi Ungváry számára, hogy a rendezőt "a legcsekélyebb mértékben sem érdekli Horthy személye és korszaka. Ha érdekelte volna, akkor többségében olyan szakembereket kért volna fel, akik saját kutatásokat is folytattak a témában. Így maradtak azok, akiknek minden jel szerint jobboldaliságuk miatt szereplési lehetőséget kellett adni, és azok, akikkel valamilyen módon legitimálni kellett a produkciót."

A legtöbb hamisítást a történész szerint Nemeskürty István követi el a filmben: (Nemeskürtytől) "itt Horthy bölcsességéről és államférfiúi nagyságáról hallhatunk, miközben ma is aktuálisnak tartja Requiem egy hadseregért című, nemrégiben újra kiadott művét, miszerint a Horthy-rendszer szándékosan halálra ítélte s pusztulni küldte ki a Donhoz a 2. magyar hadsereget."

A filmben megszólaló történészek ugyan többé-kevésbé elfogadható állításokat tesznek, "ám ezeket az állításokat a kor szemtanúitól vagy magától Horthytól származó idézetek "bontják ki", s ezekre is rásugárzik a történészi hitelesítés - írja Ungváry, aki példákat sorol az efféle hamisításra.

"A legtöbb hamisítás a zsidókérdéshez és a szélsőjobboldalisághoz kapcsolódik" - folytatja a történész. "A film jelentős része ezzel foglalkozik, de az időt leginkább szerecsenmosdatásra használják. Nemeskürty vállalja a főhamisító szerepét, amikor azt állítja, hogy Magyarországon 1938-ig ''a fasizmust senki sem vette komolyan, azt sem tudták, mi az''. A valóság ezzel szemben az, hogy a nevében is fasiszta párt már 1920-ban megalakult, és 1938-ig legalább 23 olyan párt alakult, amelynek nevében a ''fasiszta'' vagy a ''nemzetiszocialista'' jelző szerepelt, nem beszélve az egyéb szélsőjobb mozgalmakról. A magyar politikai rendőrségnek 1920 és 1944 között egyébként is a szélsőjobboldali mozgalmak elleni munka adta a legtöbb feladatot.

Ezzel a film magát Horthyt is meghamisítja, hiszen ő kifejezetten büszke volt arra, hogy a fajvédelmet mint ideológiát már 1920-ban bevezette, és ezzel ''messze megelőzte korát''. Arról szó sem esik, hogy Horthy az összes zsidótörvényt aláírta, és ezzel szörnyű politikai felelősséget vett magára" - fejtegeti Ungváry.

"Hasonlóan hamis a holokauszttal kapcsolatos információ is. Annak érdekében, hogy állításait hitelesítse, Koltay egy történésztől idéz néhány mondatot, majd rögtön ezután egy 1942-ben Magyarországra menekült pozsonyi zsidó túlélő dicséri a Horthy-rendszer zsidómentő politikáját: ''Hirtelen ember lettem'', ''nem éreztük azt, hogy zsidók vagyunk'' - mondja, és mivel ez az egyetlen információ, a nézőnek azt kell gondolnia, hogy ez az érzés általánosítható, miközben, mondjuk, Bibó István írásai enyhén szólva más képet festenek a helyzetről" - ír egy következő hamisításról a történész.

Pedig 1938 után Horthy nem radikalizálta, hanem enyhítette a politikában eluralkodó antiszemitizmust, ezzel kapcsolatos érdemei elvitathatatlanok - érvel Ungváry, ám ezt a tényt Koltay és Nemeskürty arra használja fel, hogy a magyar antiszemitizmust is fehérre mossa. "Amit a filmben ennek kapcsán elkövetnek, az majdnem felér egy holokauszttagadással: egy szó sem esik ugyanis arról, hogy a deportálásokban 200000 magyar állami alkalmazott vett részt, a zsidótörvények a filmben nyilatkozók szerint csak "idegen doktrínák", holott azok nagyon is magyar eredetűek, hiszen jelentős részüket már 1933 előtt kidolgozták. A zsidótörvények mind jellegükben, mind tartalmukban sajátos magyar terméknek tekinthetőek, és létrejöttükben sem német minta, sem német nyomás nem játszott értékelhető szerepet. A hamisításokra az az idézet teszi fel a koronát, amely szerint a német megszállás után "olyan erős volt a nem zsidók szolidaritása a zsidók iránt, hogy gyakran lehetett látni keresztény lányokat zsidó fiúkba karolva"(!)."

"Koltay módszeréből teljességgel hiányzik a kritikai megközelítés" - vet a rendező szemére egy újabb hiányosságot a történész. "Csinálhatott volna olyan filmet, amelyben Horthyt mint magánembert mutatja be. Ez izgalmas feladat lett volna, hiszen Horthy magánéletéről, tetoválásairól, barátnőiről és egyéb emberi tulajdonságairól létezik archív filmanyag, és még a legutóbbi időkben is voltak fellelhető szemtanúk, s a kormányzót erről az oldaláról még nem mutatta be senki."

Végső következtetésében Ungváry a filmet Moldova György történelemhamisítások gyűjteményéből álló Kádár-életrajzával rokonítja. Horthy unokájának lehetett volna mit számon kérni a történelmi emlékezeten, ám ehelyett "a múlt rendszerben április negyedikei ünnepélyeket rendező Koltayval, a kádárista funkcionárius Nemeskürtyvel és a ''Kocsis Lajos'' fedőnevű Raffay Ernővel" készült film képtelen kritikus hangot megütni, így Horthyról végletesen torz képet alakul ki a nézőben. Pedig "a kor viszonyait tekintve értékelni kell, hogy antiszemiták előtt is fejtegette, hogy a zsidóság sok hasznot hozott Magyarországnak, s szégyellnie kell magát a munkaszolgálatosok nagy veszteségei miatt." Vagyis "Horthy  ezen a téren jóval pozitívabb szerepet játszott, mint a magyar politikai garnitúra jelentős része, elég ha csak a notórius antiszemita Teleki Pált említjük. Koltay azonban inkább elhallgatja ezeket a konfliktusokat, és ezzel Horthy pozitív vonásait is. Horthy jobb fénybe állításának ugyanis a jobboldali politikai elit többségének elmarasztalása lenne az ára, és ezt már nem akarja megfizetni" - írja Ungváry Krisztián. (Népszabadság)