Mutyi? "a vidék a szocialistáké lett, Budapest meg a Fideszé"

1998-ban állandó bizottsággá vált a társadalmi szervezetek bizottsága, élén MIÉP-es elnökkel. A tszb elvileg civileknek osztotta volna a pénzt, gyakorlatilag azonban politikai mutyizás folyt.– írja a 168 óra. A lap egy fideszes informátora állítja: nem véletlen, hogy a főbizottság MIÉP-es, az albizottság fideszes kézbe került. „Csurkáék mindenáron elnökséget akartak valahol. Kaptak is egy nem jelentőset, a társadalmi szervezetekét, amely csupán pár száz millióról dönt. Az ingatlanjuttatás viszont kövérebb, kétszázmilliárdos tétel volt. S bár a döntések nyolcvan százaléka vállalható, itt nagyobb terepe volt a politikai alkuknak.”

Halász János bizottsági exelnök tagadja, hogy alkudoztak volna, ám Bogár László, az akkori MIÉP-es elnök már érzékelte a nyomást. Ő az ingatlanosztó albizottságnak is tagja volt. „A Kincstári Vagyonigazgatóság által kiírt több mint 1770 helyiségre másfél ezer szervezettől húszezer pályázat érkezett. Nem ismertük, nem is láttuk az ingatlanokat, alaprajzok szerint dolgoztunk. És valóban születtek politikai alkuk. Úgy tudom, a megállapodás szerint a vidék a szocialistáké lett, Budapest meg a Fideszé.”

A bizottság öt albizottságban évről évre mintegy 300-400 milliót osztottak szét a pályázók között – a mutyizás klasszikus szabályai szerint. Legalábbis ezt állítja Béki Gabriella bizottság liberális tagja. „Valamennyi pályázatba belenézhettünk, és már a nevek alapján érzékelni lehetett furcsa összefüggéseket.” Bognár László úgy emlékszik: nyilvánvaló összeférhetetlenséggel is találkoztak. „Előfordult, hogy a pártok képviselői tagjai voltak a pályázó egyesületnek. A parlament ügyrendi bizottságához fordultunk. Azt a választ kaptuk, hogy a helyzet etikailag igen, jogilag nem kifogásolható.

A hajdani bizottsági elnök szerint egyértelmű: a bizottság a 176 egyéni képviselő nyílt lobbiterepe volt „Mindenki a maga kedvencét próbálta meg benyomni. Valósággal ölték egymást a tülekedésben. Ha az albizottságban a frakció képviselője valamit nem tudott elérni, őrá haragudott az egész frakció. Zuschlag és Halász szilárdan kézben tartotta a szavazást, ha ti is, akkor mi is alapon működött minden.” – meséli Béki – „Míg sok esetben visszadobtak anyagokat pusztán azért, mert a postai bélyegző a határidő utáni dátumot mutatta, máskor olyan szervezetek is pénzhez jutottak, amelyeket a bíróságon még be sem jegyeztek.”