Segít a PANKKK? Steksz, PR, Rock
Berta András, a program koordinátora szerint sok zenekar még mindig abban az illúzióban él, hogy egy kiadótól egyszer csak lejön valaki a koncertjükre, és felfedezi őket. „Ezt a téveszmét 2007-2008-ra már el kellene felejteni. A kiadóknak nincsenek normális lemezeladásaik és ezért olyan tőkéjük sem, amit kockáztatnának” - mondja Berta, aki szerint mára egy amatőr zenekarnak egyetlen esélye maradt: elkezd gondolkodni azon, hogyan tudja saját magát kitalálni és megcsinálni.
Hogy jó-e az adott együttes, arról persze mindig a közönség dönt, az viszont a zenekar dolga hogy koncepcionálisan összerakja a produkciót – hangsúlyozza. Sokan nem is gondolják, milyen fontos, hogy jól néznek-e ki a színpadon, működik-e egy normális honlap, sikerült-e hangzóanyagot összehozni, lehet-e a koncerten pólókat vagy más ajándéktárgyakat venni. Pedig ezek a dolgok képezik leginkább az alapját ennek az iparágnak, és jó lenne minden zenekarnak ebből a szemszögből is néznie saját magát – mondja Berta András.
Ehhez a szemléletváltáshoz - az együttesnek, mint vállalkozásnak a kiépítéséhez - igyekszik ösztönzést nyújtani a Kulturális Minisztérium PANKK kezdeményezése. A skandináv mintára létrehozott program úgy épül fel, hogy a zenekarok karrierjének minden egyes szakaszán támaszkodni tudjanak rá. A nagyjából 200 millió forintos költségvetésből 2007-ben legtöbbet - mintegy 70 milliót - klubtámogatásra, 10 milliót első lemezes támogatásra és tehetségkutatókra költötte, a Magyar Zenei Exportiroda részleg pedig 100 milliós keretből gazdálkodott. Az összeg persze nem nagy, a pályázatokra tízszeres a túljelentkezés.
A feltörekvő zenészek helyzetét tanárként, zenészként jól ismerő Pély Barnabás egyetért abban, hogy szemléletváltás kell. Szerinte a kommunikációra, önmenedzselésre kell nagyobb hangsúlyt fektetni a zenészképzésben, hiszen – mint mondta – hiába tehetséges valaki, ha nem tudja elérni, hogy játsszák a számait. „Nagyon sok rátermett középtehetség érvényesül. Mert csak a zenében középtehetség, de profi, mint életprojekt vezető. Ez a második sokkal fontosabb.”
A reklámon és közönségszervezésen tehát szintén sok múlik, a szűk baráti kör pedig csak hosszú évek lassú munkájaként duzzad rajongótáborrá, rosszabb esetben soha. Fix közönséget csak kollégiumokban és fesztiválokon remélhet az együttes, oda bekerülni azonban leginkább csak személyes kapcsolatokon keresztül lehet.
Idén a Szigetre majdnem százszoros, és még az Amatőr Zenekarok Fesztiváljára is tízszeres volt a túljelentkezés. A nyírbátori Azfesztet szervező Veres Gábor szerint egy vidéki zenekar kitörési lehetőségei a budapestiek mögött messze elmaradnak, a tehetségkutató fesztivált is elsősorban az ő részükre hozták létre. A díjak közt pedig a továbblépést segítő nyeremények: stúdióidő, videoklip, újabb meghívások. Egy tehetségkutató megnyerése azonban a legritkább esetben jelent áttörést, médianyilvánosság nélkül pedig szinte semmit sem ér.
A tehetségkutatók, amatőr zenekarokat befogadó fesztiválok és klubok nagy része ráadásul nem fizet tiszteletdíjat, a hatalmas versenyben sikerült nulla forintig licitálni az árakat, sőt. Egyre elterjedtebb - főleg a rock-szférában –, hogy a zenekar fizet azért, hogy játszhasson. Egy mára már saját albummal rendelkező, befutott, az ágat jól ismerő zenész lapunknak elmondta: több százezreket kell csúsztatni egy-egy zsíros előzenekari helyért, egy nagyobb koncertnél pedig akár félmillióig felmehet ez az összeg.
Mivel ráadásul gyakran sem a zenekar nem számlaképes, sem a hely nem szívesen adózik, ha van is gázsi, azt kézbe adják, az előzetes megállapodásokat pedig minden következmény nélkül rúghatják fel a felek. „A zene egyébként sem egy biztos megélhetés, a mostani helyzet viszont már-már megalázó. Volt, hogy a koncert közepén kirúgták a zenekart a helyről, és hazaküldtek minket fele gázsival. Szerződés híján persze nem volt kihez fordulni” – meséli egy hivatásos zenész.
Berta András lapunknak elmondta, a probléma nagyon is valóságos, a PANKKK klubtámogatási rendszerét éppen ezért úgy dolgozták ki, hogy az, az iparág kifehérítését is szolgálja: „Ha a klub könnyűzenei koncertet szervez, akkor az előadónak kifizetett számlával igazolt honorárium felét támogatjuk meg.”
Berta szerint nagyon fontos az, hogy ez az iparág egészségesen tudjon működni, ezáltal olyan adóbevételeket, járulékbevételeket, jogdíjbevételeket generáljon, amivel tulajdonképp önfenntartóvá válik. „Azok a helyek, amelyek hosszabb távon gondolkodnak ebben az egész magyar zeneiparban, azok kezdik felismerni azt a szemléletet, amit megpróbálunk átadni” tezi hozzá.
„A PANKKK ugyanolyan lefutású dolog, mint bármilyen más posztkommunista határokat áttörni igyekvő program” – mondja Berta, aki szerint az igazi változáshoz még legalább öt év kell. „Persze az is jót fog tenni, ha egy kicsit feljebb megy a bérszínvonal Magyarországon, és több pénzük lesz az embereknek mindenféle, nem közvetlenül a megélhetéshez kötődő költségekhez.”
