Tart a sarkvidékek újrafelosztása
A környezetvédők bírálták a brit kormányt, mert olajat és gázt akar kitermelni az Antarktisz kontinentális talapzatán. London egymillió négyzetkilométer területre tart igényt a brit antarktiszi terület partjainál. Ez felrúghatja azt az 1959-es egyezményt, amely szerint a Déli-sark csak tudományos kutatásra használható. A kontinentális talapzatokért és a tengerfenékért folytatott – egyelőre verbális – versengés könynyen eszkalálódhat, és a gyarmatosításhoz hasonló helyzetet teremthet. „Nem szabad megengedni, hogy kőolaj- vagy földgázkitermelés legyen az Antarktiszon, amely nagyon érzékeny bioszféra” – mondta Simon Walmsley, a WWF brit tengervédelmi programjának vezetője. A szigetországi Greenpeace vezetője, Charlie Kronick szerint döbbenetes, hogy a brit kormány szóban a klímaváltozás elleni kampány élére áll, de az olajért ugyanilyen lendülettel küzd – a tetteivel. Évtizedekkel ezelőtt Chile és Argentína olyan északi-sarki területeket követelt, amelyekre a britek is igényt tartottak.
Most, a londoni bejelentés után a két ország újfent jelentkezett az Antarktisz kontinentális talapzatáért. Egy hónapja Nagy-Britannia már területi igényt jelzett az Argentína közelében fekvő, brit fennhatóságú Falkland-szigetek kontinentális talapzatára és a környező tengerfenékre. London szerint azért jelentik be az igényüket, mert Ausztrália és Új-Zéland ezt már megtette. Az 1959-es szerződés értelmében erre 2009-ig van lehetőség.
Az olvadó jégtakarók az Arktiszon is felgyorsították a szinte a gyarmatosítási lázat idéző lépéseket. Oroszország a tenger fenekére tűzött ki zászlót az Északi-sarkon, és más államok is részesedni akarnak a kitermelési jogokból. Osztozkodás folyik a legendás Északnyugati-átjárónál is. Ennek hajózhatóvá válása a jelentősen lerövidülő Európa– Ázsia kereskedelmi útvonal miatt mozgatta meg több ország fantáziáját. A Kanada partjainál húzódó, nyáron már részben járható északi-sarkvidéki hajóút tulajdonjoga után az Egyesült Államok is élénken érdeklődik. VG
