Katonailag ütőképes lesz az EU

A közös európai védelmi és biztonságpolitika megerősítését nevezte meg a nemrég kezdődött francia EU-elnökség az egyik prioritásként. Az EU két legnagyobb katonai hatalma, Franciaország és Nagy-Britannia 1998-ban a St. Maló-i nyilatkozattal bocsátotta útjára az európai biztonsági és védelmi politikát (EBVP). Ez a nyilatkozat leszögezte, hogy az EU-nak saját kapacitásokat kell kialakítania az önálló – értsd: a NATO-tól és az USA-tól független – katonai fellépés képességének megteremtéséhez, s ezeket a saját kapacitásokat „hiteles katonai erőnek”, illetve a bevetésükről szóló döntési rendszer kialakításának kell támogatnia. Eközben a NATO-tagállamok kollektív védelmi rendszerének alapja továbbra is a NATO marad, és tiszteletben kell tartani azoknak az EU-tagállamoknak a helyzetét is, amelyek nem tagjai a szervezetnek – hangsúlyozta a nyilatkozat.

A közös védelmi politikának már a St. Maló-i tervek értelmében is meg kell teremtenie a saját elemzőközpontját, saját hírszerzési forrásokra kell támaszkodnia, és saját stratégiai tervezőkapacitásokat kell kiépítenie, amelyek a NATO-tól független katonai fellépésre is lehetőséget teremtenek. Ez persze azonnal felveti a NATO-ban már meglévő hasonló eszközök duplikációjának problémáját, amelynek elkerülése szintén a deklarált célok közé tartozik.

Az idén márciusban Nicolas Sarkozy francia államfő és Gordon Brown brit miniszterelnök londoni csúcstalálkozóján megerősítette szándékát a szoros védelempolitikai együttműködésre. Egyúttal minden európai országot felhívtak arra, tegyenek „döntő lépéseket” az európai védelmi kapacitások megerősítésére a júliusban kezdődő francia EU-elnökség idején. Az európai védelmi politika megerősítésének jelszava mögött rejlő konkrét tartalmat Jean-Pierre Jouyet francia EU-ügyi államtitkár júniusban a Nyugat-európai Unió közgyűlése előtt tartott beszédében az alábbi öt pontban foglalta össze.

1. Tovább kell fejleszteni a 2003-ban elfogadott európai biztonsági stratégiát (European Security Strategy, ESS). Az új típusú fenyegetések fényében az ESS-nek olyan területekre is ki kell terjednie, mint az energiaellátás biztonsága, a klímaváltozásból adódó problémák, az illegális bevándorlás, az információbiztonság és a kibervédelem. A tagállamok egyetértenek a felülvizsgálat szükségességével, ám eltérőek a prioritásaik, amelyeket a felülvizsgált dokumentumban tükröztetni kívánnak. A végleges stratégiát a decemberi félév-záró állam- és kormányközi csúcson szeretnék elfogadtatni.

2. Meg kell erősíteni a katonai kapacitásokat. E téren a francia elnökség az európai légiszállítóeszköz-park kialakítását tekinti fő céljának, amely a brit és francia légierőn alapulna, és A400-M repülőgépek, illetve taktikai és szállító helikopterek közös flottáját jelentené stratégiai szállítási feladatokra. Ezt már a márciusi Sarkozy–Brown találkozó is a legfontosabb célok közé sorolta, és az Európai Parlament egyik jelentése (amelyet Helmut Kuhne német szocialista képviselő terjesztett elő) szintén támogatja az ötletet. A rendelkezésre álló eszközök hatékonyabb kihasználásában a munkamegosztás és a tagállamok közötti együttműködés erősítésére kerül a hangsúly, s ebben az Európai Védelmi Ügynökségnek (European Defence Agency) központi szerepe lesz.

3. Az állandó strukturált együttműködés (Permanent Structured Cooperation, PSC) kialakítása védelmi kérdésekben. Ezt a jogi formulát a lisszaboni szerződés vezetné be, amelynek hatálybalépését az ír népszavazási kudarc után legkésőbb 2009 júniusára szeretnék megvalósítani a tagállamok, bár még senki nem tudja, pontosan hogyan lesz ez lehetséges. A PSC-ben „magasabb elvárásoknak” megfelelni képes tagállamok vennének részt, az azonban egyelőre nem világos, pontosan mik lesznek ezek az elvárások. A tervek szerint bármely tagállam jelentkezhet, amely képes az elvárásoknak megfelelni, a külügyminiszteri tanács pedig minősített többséggel dönthet a PSC beindításáról, illetve a benne részes tagállamok listájáról. Egy részes tagállam később bármikor visszaléphet az együttműködéstől, de a tanács is felfüggesztheti a részvételét, ha úgy látja, hogy már nem felel meg a kritériumoknak. Jouyet szerint a francia elnökség megindítja a vitát a „magasabb elvárások” pontos mibenlétéről, de nem számít arra, hogy 2009 előtt a gyakorlatban is megvalósulna a PSC. A kisebb és a közepes tagállamok közül mindenesetre jelenleg sokan attól tartanak, hogy a gyakorlatban csak a legerősebb hadsereget fenntartó „nagyok” lesznek képesek részt venni az együttműködésben (így Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország és Lengyelország).

4. Fejlesztenék és közelítenék egymáshoz a tagállamokban folyó katonai képzést. Itt Párizs elsősorban az Európai Biztonsági és Védelmi Akadémia (European Security and Defence College) szerepét kívánja erősíteni, másrészt a fiatal európai katonatisztek közötti cserét kívánja megkönnyíteni. Az úgynevezett „katonai Erasmus” programmal hosszabb távon a katonai felsőoktatási intézményekben folyó oktatás harmonizálása, a diplomák kölcsönös elismerése lehet a cél.

5. Javítani kell az EU és a NATO kapcsolatait. Ennek leglátványosabb eleme az lehet, hogy Franciaország visszatér a NATO integrált katonai parancsnoki struktúrájába, vélhetően 2009 tavaszán. Mint ismert, Franciaország még 1966-ban, Charles de Gaulle elnök utasítására lépett ki a szövetség katonai szervezetéből, Franciaföldről távozott az összes nem francia NATO-katona, a szövetség parancsnoksága pedig elhagyta Párizst és a belgiumi Mons-ba költözött. A francia NATO-reintegráció óriási siker lenne mind a szövetség, mind az EU, mind Párizs számára.

Mindemellett a franciák kiállnak amellett is, hogy ösztönözni kell a védelmi célú közbeszerzések egységes európai piacának kialakítását. Ez valójában európai bizottsági kezdeményezés, amelyet azonban a francia elnökség is felkarolt és politikai megállapodást szeretne róla kialakítani a miniszteri tanácsban. Ez persze nagyon nehéz feladat, hiszen a védelmi beszerzéseket sokan a nemzeti szuverenitás részének tekintik. A nemzeti védőbástyák lebontásával azonban olcsóbban és hatékonyabban, az adófizetők pénzét jobban hasznosítva lehetne lebonyolítani ezeket a közbeszerzéseket. VG

A közös katonai kapacitások megerősítése

Állandó strukturált együttműködés kialakítása védelmi kérdésekben

Közelíteni egymáshoz a katonai képzést

Javítani az EU és a NATO kapcsolatait

Egységesíteni a védelmi célú közbeszerzések piacát

A közös katonai kapacitások megerősítése

Állandó strukturált együttműködés kialakítása védelmi kérdésekben

Közelíteni egymáshoz a katonai képzést

Javítani az EU és a NATO kapcsolatait

Egységesíteni a védelmi célú közbeszerzések piacát Nem a NATO gyengítése a cél A francia tervek megvalósulása persze nagymértékben azon múlik, hogy Sarkozyék el tudják-e fogadtatni partnereikkel: nem a NATO gyengítése a céljuk. Nagy-Britanniában például az ellenzéki konzervatívok mereven elzárkóznak az EU védelmi politikájának bármiféle erősítésétől, attól tartva, hogy az szétverheti a NATO-t. Ezenfelül a szigetországban meglehetősen elterjedt euroszkepszist is megpróbálják kiaknázni.

Olyan jelmondatokkal dobálóznak, hogy „nem engedhetjük, hogy a brit légierő bevetéséről a brüsszeli bürokraták döntsenek”. Teszt Az október 1–2-i informális EU-s védelmi miniszteri találkozón jön el a francia tervek megvalósíthatóságának első tesztje.

Ekkor dőlhet el az is, az EU egyáltalán hajlandó-e ilyen látványos integrációerősítő tervekkel foglalkozni a sikertelen ír népszavazást követően.-->