Súlyos bírságokkal járhat az áregyeztetés

A mezőgazdasági versenyügyek egyik jellemzője, hogy a termelők szakmai, érdek-képviseleti szerveik (terméktanács, kamara stb.) irányítása, ajánlása nyomán, de legalábbis védernyője alatt szervezik a versenykorlátozó ármegállapításokat. E szervezetek, szövetségek nem piaci szereplők, így úgy vélik, megengedhetik maguknak, hogy kvázi egyengetve a termelők útját befolyásolják a folyamatokat. A GVH azonban nem hunyhat szemet az érdekvédelmet ily sajátos módon értelmező és gyakorló próbálkozások fölött. Jó esetben csak figyelmezteti, gyakrabban azonban – természetesen a jogsértés súlyától, a közreműködés mértékétől függően – elég jelentős bírsággal is sújtja a szervezeteket.

Hat éve, az első léalmaügyben, például a versenytanács megállapította, hogy a léalma-felvásárlással foglalkozó vállalkozások – az őstermelők gyanúja ellenére – 2001-ben nem egyeztették egymás között a felvásárlási árakat. Jogsértőnek találta viszont, hogy a korábbi években a piac szereplői az Alma Terméktanács keretében irányárjavaslatot dolgoztak ki, amelynek alapján aztán a minisztérium meghatározta a támogatás mértékét. A versenytanács nem szabott ki bírságot. Az ügy érdekessége volt, hogy rámutatott az agrárszektorban érvényesülő rendelkezések speciális vonásaira is.

A vadászkartellnél, 2004-ben már korántsem volt ennyire elnéző: a vadgazdasági terméktanácsot 150 millió, a Budapesti Agrárkamarát 15 millió forintra, az érdekelt bérvadásztató, vadászatszervező cégeket pedig összesen 17 millióra büntette. Határozatában kitért arra, hogy a terméktanács – esetenként az agrárkamarával közösen – kezdeményezte az egész piac befolyásolására alkalmas minimálárak meghatározását. Az ilyen egyezség megakadályozza, hogy az árak a kereslet-kínálat szerint alakuljanak – mutatott rá. VG