Virtuális háborúk valódi károkkal

Az egykori Szovjetunió vörös zászlaja, a sarló-kalapácsos kommunista szimbólum, a vörös csillag és hasonló provokatív tartalmak jelentek meg több mint háromszáz litván weboldalon egy június végi napon, különféle litvánellenes jelmondatok társaságában. A hackertámadásnak legalább háromszáz honlap esett áldozatul a balti államban, köztük olyan állami intézmények oldalai is, mint a tőzsdefelügyelet vagy az országos etikai tanács, de jó néhány vállalati honlap és a kormánypárt hivatalos oldala is „elvörösödött”. Az ottani távközlési szabályozási hivatal szerint az országot összehangolt kibertámadás érte; megfigyelők úgy vélik, nyilvánvalóan orosz hackerek részéről. Juozas Olekas védelmi miniszter közölte: nem lehet kizárni, hogy a támadás összefüggésben volt a vilniusi parlament néhány nappal korábbi döntésével, amely egyszerre tiltotta be a kommunista és a náci jelképek nyilvános használatát Litvániában, sőt a szovjet himnusz lejátszását, a szovjet katonai egyenruha vagy a szovjet kitüntetések viselését is büntetendő cselekménynek minősítette.

Ez a legutóbbi incidenssorozat egyébként még viszonylag csekély károkat okozó akciónak minősíthető az Észtországot tavaly megrázó átfogó, jól szervezett, tömeges kibertámadáshoz képest. A legészakibb balti állam legfontosabb internetes oldalait heteken keresztül többször rövidebb-hosszabb időre teljesen lebénították külföldi (gyaníthatóan szintén főleg orosz) hackerek. A támadások április 27-én kezdődtek, csupán néhány órával azt követően, hogy a tallinni kormány egy szovjet háborús emlékmű áthelyezéséről döntött, amit Oroszországban és az észtországi orosz ajkú közösségben a háborús hősök emléke megszentségtelenítésének értékeltek.

Az Észtország elleni kiberháború a kormányzat számos intézményének, a legnagyobb kereskedelmi bankoknak, a távközlési és az internetszolgáltatóknak, a fontosabb újságoknak és hírportáloknak a honlapjait tette működésképtelenné igen nagy számú rosszindulatú megkeresés révén. A sok száz weboldalt érintő támadások lényege itt az volt, hogy a hatalmas beérkező adatforgalom feldolgozása révén képtelenné tegyék a szervereket a valódi igényeket tartalmazó kérések feldolgozására – és ez igen sok esetben sikerült is. A számítógépes specialisták szerint ez volt a világtörténelem első valódi kiberháborúja egy ország teljes állami és kereskedelmi internetes infrastruktúrája ellen. Mivel azonban a jövőben sem lehet kizárni ilyen esetek megismétlődését – sőt, sokak szerint csupán idő kérdése, mikor indul egy hasonló támadás –, NATO- és EU-szakemberek is igyekszenek alaposan megismerni a történteket, tanulságok és következtetések levonása céljából. A fejlett országok egyre inkább függnek az internettől és a számítógépektől, így egy esetleges jövőbeni támadás során az ellenséges állam elektronikus hálózatainak a megbénítása minden bizonnyal az elkövetők legfontosabb taktikai céljai közé fog tartozni.

Az orosz hatóságok cáfolták, hogy bármi közük lenne a 2007. tavaszi észtországi incidenssorozathoz, de sok jel utal ennek ellenkezőjére. Észt szakemberek megállapították, hogy egyes honlapok elleni támadásokat közvetlenül a moszkvai elnöki adminisztráción működő számítógépek némelyikének IP-címeiről irányítottak. A konkrétan beazonosított kremlbeli komputerek egyikének kezelője, Andrej Szoszov csak annyit mondott újságírók kérdésére, hogy az elnöki adminisztráció számítógépeinek címei és felhasználóinak nevei hozzáférhetők, s alighanem olyan hackerek vonták irányításuk alá ezeket a gépeket, akik meg akarták rontani a viszonyt Észtország és Oroszország között – írta a Washington Post.

Az észt hatóságok nem vádolták meg Oroszországot a támadások megszervezésével, de azt többször is leszögezték, hogy Moszkva nem segített nekik a szervereket megbénító akciók leállítására tett erőfeszítéseikben, és arra sem volt hajlandó, hogy nyomozást indítson azokkal a bizonyítékokkal kapcsolatban, amelyek világosan mutatták, hogy orosz állami tisztviselők számítógépei is közreműködtek a támadások megszervezésében. Csupán annak ismételgetésére szorítkoztak, hogy semmi közük az akciókhoz, azok valószínűleg a szobor eltávolítása miatt felháborodott emberek spontán reakciói.

Észtország mindezeken túlmenően azért is tanulságos példa, mert Európa egyik leginkább hálózatosodott társadalmáról van szó, ahol az elektronikus aláírástól kezdve a papírmentes ügyintézésen át a számítógépeken keresztül lebonyolított parlamenti választásokig sok minden jóval nagyobb mértékben függ az internet megfelelő működésétől, mint sok más EU-tagállamban, például Magyarországon.

Újfajta kockázatokról van tehát szó. A 21. században az államot már nemcsak a terület, a népesség, a légtér vagy a fizikai infrastruktúra határozza meg, hanem az elektronikus infrastruktúra is. A virtuális világban igen jelentős valódi károkat lehet okozni, méghozzá nem csupán egy-egy vállalatnak, hanem akár egy egész országnak is, ha azt összehangolt akciókkal az informatikai társadalom előtti szintre röpítik vissza.

Egy-egy ilyen akció következményei beláthatatlanok. Az ellenük való küzdelemnek egyre inkább a honvédelem részévé kell válnia. VG

A 2006 márciusára datált dokumentum dicséretben részesít egy Szláv Uniónak nevezett csoportot, amely sikeres támadássorozatot hajtott végre különféle izraeli internetes oldalak ellen. Akár hiteles az irat, akár hamisítvány, a következő részletei mindenképpen megszívlelendők.

„A 21. század az információ százada. (…) A jövőben sok harcot nem a nyílt csatamezőn, hanem a virtuális térben vívnak meg, informatikus katonákkal, vagyis hackerekkel. Néhány hacker erősebb lehet, mint a jelenlegi sok ezer fős hadseregek.”

A 2006 márciusára datált dokumentum dicséretben részesít egy Szláv Uniónak nevezett csoportot, amely sikeres támadássorozatot hajtott végre különféle izraeli internetes oldalak ellen. Akár hiteles az irat, akár hamisítvány, a következő részletei mindenképpen megszívlelendők.

„A 21. század az információ százada. (…) A jövőben sok harcot nem a nyílt csatamezőn, hanem a virtuális térben vívnak meg, informatikus katonákkal, vagyis hackerekkel. Néhány hacker erősebb lehet, mint a jelenlegi sok ezer fős hadseregek.”-->