Az elmúlt tíz évben is egymást követték a politikai elit felső szintjét elérő, majd kifulladó botrányok: Torgyán József építkezése, az Orbán-család szőlőbirtokai, Medgyessy Péter balatoni telke, Gyurcsány Ferenc úszómedencéje, Demszky Gábor horvátországi villája…Következményekkel nem jártak, igazából nem derült ki semmi.
Csaknem minden politikai botrány a pártfinanszírozás rendezetlenségéből indul el és oda is kanyarodik vissza. Pártfinanszírozási pénzek foglaják keretbe a Tocsik-ügyet, a K&H pert, vagy a Zuschlag-aktát, a zűrös autópálya-építéseket, közbeszerzési eljárásokat és reklámszerződéseket, amelyek miatt megannyi vizsgálat indult el az elmúlt másfél évtizedben. A kampányfinanszírozást mégsem sikerült rendezni. Mindmáig alapvetően egy, a pártállami idők végnapjaiban született törvény szabályozza ezt a területet.
A Kulcsár-ügyként elhíresült brókerbotrány 2003-ban robbant ki, ám az ügyész csak 2008-ban, alig két hónapja mondta el vádemelési javaslatát. Az ítélőszék elé vonták a K&H brókercégében, a KH Equitesben az ügyfelek pénzével 5 éven át játszó, s a manipulatív haszonból egy meghatározott érdekkörnek juttató Kulcsár Attilát, mellette pedig négy cég-és bankvezért – köztük Rejtő E. Tibor egykori K&H-vezetőt-, valamint Forró Tamás újságírót. Ma még nem lehet tudni, hogy a per során legalább tanúként meghallgatják-e azokat a skandalumba keveredett politikusokat, közéleti személyiségeket, akik ellen a volt bróker, Kulcsár Attila vallomást tett. Megfigyelők szerint a brókerbotrány legalább olyan eset, ahol nemcsak a baleknak tekintett, bűnbaknak kikiáltott mellékszereplők bünhődhetnek.
A Postabank ügyben azonban erre komoly kísérlet történt. Miután 1997 februárjában a betétesek megrohamozták a csőd hírébe került pénzintézetet, és néhány óra leforgása alatt 70 milliárd forintot váltottak ki a pénztáraknál, az Egri Városi Ügyészség rémhírterjesztés vétsége miatt 1998-ban vádindítványt nyújtott be V. Lajosné, az ÁB-Aegon Rt. észak-magyarországi területi igazgatóságának pénzügyi osztályvezetője ellen. A bíráskodás több szintjét is megjárta az ügy, míg végül V. Lajosnét felmentették. Más kérdés, hogy a Postabank-csőd valódi felelőseinek vélelmezett bankvezetőin sem statuált példát az igazságszolgáltatás.
Az olajügyek vizsgálatában a bűnüldöző szervezetek fellépésének emblematikus ügye volt az Energol Rt.-é. A kilencvenes években elkövetett bűncselekmények miatt 19996-ban indult a nyomozás, az elsőfokú büntetőper 2003 júniusában kezdődött el. Az ügyészség először 19 vádlottat állított a bíróság elé sok százmilliós adócsalás és más bűntények miatt. A bírósági ügyeknek mindmáig nincs vége, de másodfokon is szinte csak „jelképes” ítéletek születnek. Váratlan meglepetéseket azért még okozhat a példátlan nagy méretű botrány: Kiss Ernő rendőr dandártábornok például a napokban egy, a hvg.hu-n megjelent interjúban azzal állt elő, hogy Horn Gyula akkori miniszterelnök személyesen avatkozott be a Draskovics Tibor jelenlegi igazságügyi miniszter elleni, a jövedéki ügyekkel kapcsolatos titkos nyomozásba.
A Figyelő az elmúlt tíz év legnagyobb, következmények nélküli botrányai közé sorolja még a Centrum Parkoló Kft. és a Transelektro ügyét, a MÁV tartós reformképtelenségét a 4-es metró körül kavart ügyeket, az elferdített makroadatokat, az őszödi beszédet és a 2006. októberi 23-i rendőri brutalitást.
