Jankovics Marcell szerint a gond az, hogy a politikának fogalma sincs, mit értsen a kultúrán. Szerinte "egy ilyen mocskos, élhetetlen, graffitikkel elborított várostól megbetegszik az ember." Az író szerint ezért a falfirkákat készítőket büntetni kell.
Mint mondta, minél nagyobb a város, annál élhetetlenebb, mert annál "kevésbé tartják benne kordában az embereket." Faluhelyen viszont – állítja Jankovics – elképzelhetetlen, hogy valaki kirúgjon a hámból, mert a közösség figyel.
"A tájékoztatás, ismeretterjesztés, szórakoztatás háromszögéből világéletemben utáltam az utolsót" – szögezi le, hozzátéve, hogy a közszolgálati médiának nem szabadna piaci alapon működnie. Jankovics szerint ha ez megtörténne, nem írnák pontos j-vel a hülyét az sms-ezők és nem szerepelhetne az a műsorvezető, aki "olyan anglomán borzadállyal köszön el, hogy legyen szép napjuk". Jankovics úgy véli, meg kell tanítani az embereket, hogy képesek legyenek választani és "kikéri magának, hogy egy nagy tudású professzornak és egy hajléktalannak ugyanannyit ér a szavazata" és azt, hogy a csőcselék egyenlő jogokkal rendelkezik.
György Péter szerint viszont a graffiti is a kultúra része és zavaró, ha egy Jankovicshoz hasonlóan értelmes ember azt gondolja, törvényi szigorral meg lehet oldani ezeket a kérdéseket. Véleménye szerint Jankovics összekeveri a népmeséit a való élettel, különben tudná, hogy a magyar falvak tele vannak nyomorult alkoholistákkal és ráadásul felelőtlenség ellentétet gerjeszteni Budapest és a vidék között. György Péter szerint nem érdemes azon vitatkozni, mi a bulvár, mert ami ma bulvárnak tűnik, harminc év múlva a nemzeti örökség része lehet, mint például Latabár Kálmán.
Hozzátette: nem a médiát kell szidni a bulvárosodásért, azt ugyanis a szabályozás irányítja, a probléma pedig az, hogy ezen a téren nincs vízió. Ha kötelezően létrehoznának kulturális csatornákat, a széles kínálat megteremtené a keresletet. Ami a választást illeti, György Péter szerint Jankovicsnak minőségi bírálatot kellene adnia a lehetőségekről, a választást pedig az emberekre bízni.
Arra a megjegyzésre, miszerint felháborító, hogy professzor és a hajléktalan szavazata ugyanannyit ér, György Péter úgy válaszolt: Tisza István is ilyesmivel érvelt, amikor nem akart választójogot adni a románoknak. Hozzátette: a magyar parasztság nevében kikéri magának a csőcselékezést, a csőcselék szóból amúgy süt az úri középosztály leereszkedése. György Péter kijelentette: nem a szegények miatt rohad a város és a kultúra, hanem azért, mert akiknek az lenne a feladatuk, hogy élővé tegyék, nem törődnek vele.
