Szentpétery szerint az egyik legfontosabb feladat az annak a kiötlése, hogy hogyan lehetne a közteherviselést kiterjeszteni - azaz, hogy ne csak az ország 12 százaléka járuljon hozzá a büdzséhez. "A jogainkkal mindannyian tisztában vagyunk - nade a kötelezettségeinkkel?" - mondta.
Felhívta a figyelmet: nem az illuzórikus elvárásokra kellene koncentrálni, hanem arra, hogy mi a valóság. Három utat tud elképzelni, melyet egy ország járhat: lehet nyersanyagország (mint Brazília, Kanada, vagy a Közel-Kelet), lehet "populáció-ország" (mint Kína vagy India), illetve lehet technológia-ország. "Vajon Magyarország melyik csoportba fog tartozni 40 év múlva?" - tette fel a kérdést.
Horváth Annamária a Seed Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány ügyvezetője szerint ha csak mindenki a saját lépését teszi meg, akkor már az nagy előrelépés - a gondot abban látja, hogy Magyarországon az ötletek kis része valósul csupán meg. "Sok a tehetséges magyar és egyéni teljesítményekben jók vagyunk, azonban a közösségi teljesítmény és az együttműködés hiányzik. Ugyanez képeződik le a gazdaságban is: nincsen a verseny- és a nonprofitszféra között együttműködés, ami nagyon nagy gondot jelent" - szögezte le.
A kishitűséget, a felelősségvállalás hiányát és a mentális problémát emelte ki Lukács Marianna, a Patika Egészségpénztár igazgatója. Elmondta: a nulláról indult cégének mára 5 milliárd forint bevétele van.
Zilahy Gyula, a Budapesti Corvinus Egyetem docense az emberi természet szerepéről elmélkedett. Kiemelte: az evolúciós pszichológia szerint a jelenleginél jóval kevesebb vagyoni jövedelem is elég ahhoz, hogy jól éljünk, "de valahogy az ember mindig többet akar, többet és egyre többet". "Személyesen kell rájönnünk arra, hogy mennyi kell a boldoguláshoz: a helyes életmódot nem ez fogja meghatározni, hogy szelektíven gyűjtjük-e a hulladékot" - emelte ki.
[enews_gallery id='419215']
