Ez a tervezet ugyanis semmi mást nem nem fed le - ismer fel, ismer el -, mint a hagyományos értelemben vett elektronikus médiumok által áthatott területeket. Nem hallott például az internetről, ami már önmagában véve is mutatja a tervezet reménytelen archaikusságát. A tervezet továbbra is abból a feltételezésből indul ki, hogy a szabályozás dolga semmi más, mint egy létező piac korrekt működtetése.
Csakhogy a korszerű médiaszabályozás nem csupán ismer egy piacot, hanem teremt is. A médiapiac nem független a nemzeti kulturális infrastruktúrától. Vagy része annak, vagy, ha nem, akkor a rajta árult termékek komoly morális, esztétikai kérdéseket vetnek fel minden áldott nap – elemez György Péter a Népszabadságban.
A médiaszabályozás nem arra való, hogy a jelenlegi szereplőket udvariasan kiszolgálja, hanem arra, hogy a magyar nyelvvel összefüggő termékek szempontjából releváns médiapiacot alakítson ki. Ha valaki képtelen arra, hogy a jelenleg létezőnél jobb, gazdagabb, igazabb, demokratikusabb piaci rendszert képzeljen el, akkor alkalmatlan arra, hogy a XXI. század elején ilyen kérdésekkel foglalkozzék – szögezi le az esztéta.
Ugyan miért gondoljuk, hogy a két nagy kereskedelmi csatorna a jövőben is ezzel a műsorkínálattal tehet szert ugyanerre a szép profitra? A televíziós műsorokat nem semleges közegben közvetítik, hanem a magyar társadalom egészét átfogó, foglalkoztató kulturális térben, s annak játékszabályai jóval bonyolultabbak, mintsem egy vállrándítással elintézhetnénk, hogy ezt adják, mert ezt nézik.
A mai magyar kereskedelmi televíziózás csak azért lehet ilyen rémisztően ostoba, mert a kulturális kínálattal kapcsolatos immanens kérdéseket a jelenlegi szabályozás nem érinti, s a törvénytervezet szerint továbbra sem érintené. Ennek a nevetséges állapotnak a fenntartását szolgálná a közszolgálatiságról - reménytelenül - gondoskodni kívánó hivatal, amely semmi más nem lenne, mint a megélhetési politikusoknak az ORTT-éhez hasonló eredménytelenséggel működő klubja. A televíziós kulturális kínálatot nem a végtermékekről való reménytelen vitákon keresztül érdemes szabályozni, hanem még előállításuk előtt!
György Péter kijelenti: A médiatörvény tervezői nem teszik meg a kortárs és nemzeti kultúránk fennmaradása, folyamatos megújulása érdekében azt, ami a kötelességük. Ezt a törvénytervezetet elfogadni: példátlan kultúrbotrány, tompa butaság és tudatos károkozás egyszerre.
