Szerinte az elmúlt évtizedekben sokan emelkedtek agrárproletársorból kispolgárrá, ám 1990 után nem tudtak megkapaszkodni. Kopp Mária szociológus szerint a mai magyar társadalom egyharmada súlyosan leszakadóban van: e réteg mentális állapota is folyamatosan romlik.
A népesség mintegy egyötöde közepesen vagy súlyosan depressziós, azaz kezelésre szorulna. Mindez a kutatók szerint az értékvesztettség, a mindennapok bizonytalanságának következménye, ami sok esetben krónikus stresszhez vezet. Kimutatták például, hogy még az álmok „érzelmi dimenziója” is szoros kapcsolatban áll a jólléttel, illetve a válsággal. Élethelyzetük romlása nyomán mind többen szenvednek rémálmoktól, ismétlődő rémálmoktól, ahogyan az éjszakai felriadások száma is növekszik. Míg 1995-ben a megkérdezettek 18 százaléka számolt be arról, hogy 3 hónapnál hosszabb ideje fennálló, tehát krónikus fájdalmakban szenved, tavaly már a megkérdezettek több mint egyharmadának volt ilyen panasza.
„A magyar a legszorongóbb társadalom Európában ” – állapította meg a HVG kérdésére Kopp Mária az általa két évtizede többször elvégzett felmérések alapján. A torz foglalkoztatási szerkezet például nemcsak az egzisztenciális problémák számát szaporítja, de az inaktivitás és a pszichésen is a társadalmi kohézió ellenében hat.
A munkaerőpiacról legelőször kiszoruló, nyolc általánosnál kevesebbet végzettek körében a súlyos depresszió háromszor nagyobb arányban fordul elő, mint a felsőfokú végzettek között. Ráadásul épp az alacsony iskolai végzettségűek azok, akik Kopp Mária szerint „nehéz élethelyzetben kevésbé számíthatnak a társas háló védő szerepére”.
