A Demos Magyarország kutatója Galló és Gábor szintén a Népszabadságban megjelent elemzésére válaszolva azt írja: a kormányzás felelősségében osztozik az egész MSZP-vezérkar, Szekeres Imre, Kiss Péter, Veres János stb. Ellenükben a miniszterelnök semmit nem tudott volna átvinni.
Mint fogalmaz, Gallóék címzettje az MSZP, amely 2008 májusától a rendszerváltás óta soha nem látott komolysággal vette tudomásul, hogy kormányoznia kell, hiszen a választói felhatalmazás egy cselekvőképes kormánynak szólt. Az állampolgárok szemében szinte a komplett politikai elemzői társadalom kiírta magát a komolyan vehetők táborából, amikor a Megegyezés körüli vita során napokat, hónapokat adtak csak a kisebbségi kormánynak. Az idő haladt, az MSZP felnőtté érett, és nem dőlt be a morális pániknak. Ha Gyurcsány marad, azt az MSZP akarja.
Nem érv Gyurcsány mellett, hogy nem látszik alternatívája a párton belül, ahogy az sem, hogy nem mutatkozik tömeges igény a változtatásra. Viszont az sem érv az elküldésére, hogy a szerzők az MSZP soraiban egy ezt pártoló többséget vizionálnak. Ez a többség ugyanis nem akaródzik látszani. Nem csoda, ti. azt sem látni, mitől lenne jobb az MSZP-nek, ha Gyurcsány menne. Egy olyan forgatókönyvet adni egy pártnak, amelynek szerepeit az nem akarja eljátszani, nem kecsegtet díjesővel. Ebben a tekintetben az MSZP üzenete világos. A bizalmatlan szavazók száma nem Gyurcsány személye miatt emelkedett. Éppen 2006 ősze óta valószínűsíthető, hogy aki MSZP szimpatizáns maradt, az a miniszterelnök személye, nem pedig párthűsége miatt maradt az.
A baloldali szavazók körében jóval népszerűbb Gyurcsány, mint pártja. Ezzel a miniszterelnök soha nem élt vissza, de eljátszhatunk a gondolattal, mi is következhet be a leváltásával. Mivel a politika logikája a már említett útfüggőség, valóban előfordulhat, hogy a varsói gyors berobog Budapestre. A hangsúly a feltételes módon van. Egy azonnali váltás és választás nem csak fejetlenséget, hanem szinte biztosra vehető törpepártiságot jelentene.
Jogosan várják el Gallóék, hogy a kongresszus ne kerülje meg a szembenézés és a döntés felelősségét. Mivel a felhatalmazást a szocialisták kormányzásra kapták, tudniuk kell, hogy lehet azt folytatni. Húszéves lesz a párt, az utóbbi fél évben sokkal inkább komolyodott, mintsem öregedett volna. A politikát a felnőttek alakítják – zárja elemzését Bölcskei Balázs.
