Budai Bernadett kormányszóvivő bejelentése szerint Bajnai Gordon miniszterelnök egy hét múlva megnevezi új jelöltjét a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium élére, miután az eredetileg a posztra kiszemelt Vahl Tamás visszalépett.
Nem tette hozzá, de elképzelhető, hogy ha nem sikerül megfelelő személyt találni, akkor maga Bajnai töltse be (átmenetileg) ezt a posztot.
A magyar Alkotmány nem tiltja, hogy a miniszterelnök egyúttal miniszteri pozíciót is betöltsön. Alaptörvényünk 33. cikkének (1) bekezdése ugyan úgy szól, hogy „a kormány miniszterelnökből és miniszterekből áll”, s a szöveg végig abban a szellemben fogant, hogy a miniszter és a miniszterelnök különböző személy. Ám explicit módon nem mondja ezt ki, s ami nem kifejezetten tilos, az az alkotmányjogban is szabad.
Szokatlan megoldás lenne tehát, ha Bajnai (akárcsak ideiglenesen is) maga töltené be a gazdasági miniszteri tisztséget, de nem lenne jogilag eleve kizárt. Politikailag pedig ez már csak azért sem lenne elképzelhetetlen, mert az újdonsült kormányfő a Gyurcsány-kabinetben éppen ezt a portfóliót vitte.
Ráadásul a nemzetközi gyakorlatban sem teljesen ismeretlen az a megoldás (bár nem is gyakori), hogy a kormányfő valamelyik szaktárcát is közvetlenül irányítja. Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök erre a legismertebb példa, aki 1995 óta folyamatosan párhuzamosan tölti be a kormányfői és a pénzügyminiszteri tisztséget.
Az egyik legnagyobb pozícióhalmozónak a Bajnaihoz hasonlóan szintén üzletemberből politikussá vált Silvio Berlusconi olasz kormányfő bizonyult.
Berlusconi 2001-2006 közötti kormányfősége idején ugyanis rövidebb-hosszabb ideig három szakminisztériumot is közvetlenül irányított. 2002. január 6 és november 14 között külügyminiszterként, 2004. július 3 és 16 között gazdasági miniszterként,, 2006. március 10 és május 17 között pedig egészségügyi miniszterként is szolgált.
