A recesszió sem jelent kibúvót
A válság a világ versenyhatóságait is kihívás elé állítja, de a lényeg nem változik.
Egyesek szerint a mostani krízis oka a szabadjára engedett piac, a túl sok verseny. Megingott a piacokba vetett hit, és megnőtt az állami beavatkozás iránti igény. Háttérbe kell szorulnia, fel kell puhulnia a versenyhivatalok munkájának?
A bűnös valójában nem a verseny. Ez még a pénzügyi szektorban is jól látható, ahol elsősorban a prudenciális szabályozás hiányosságai és vezetési hibák okolhatók a jelenlegi problémákért. Ráadásul a most kritizált deregulációs és liberalizációs hullám néhány évtizede épp azért indult el világszerte, mert az államilag irányított, korlátozásokkal gúzsba kötött megoldások csődöt mondtak.
Bár a bajban levő vállalatoknak jól jönne egy kis védelem a hazai piacokon, a protekcionizmus vagy a régimódi iparpolitika nem megoldás. Épp ellenkezőleg. Közgazdászok kimutatták, hogy az ilyen intézkedések a korábbi viszszaesések idején is azok elhúzódásához vezettek. Ha ugyanezek a vállalatok az exportpiacaikon szembesülnek protekcionista védelemmel, már nem is olyan egyértelmű, hogy a piacvédelem segíti a munkahelyek megőrzését. Az azonban biztos, hogy a kereskedelem korlátozása fékezi a válság leküzdéséhez szükséges alkalmazkodást, miközben a piaci mechanizmusok és a verseny segítik azt. A verseny nem a probléma részét képezi, hanem a megoldásét.
A verseny fenntartása és erősítése tehát változatlanul legitim gazdaságpolitikai cél, annak szabályait és azok következetes érvényesítését pedig nem szabad „felvizezni”. Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy a módosult gazdasági környezethez a versenyhivataloknak is alkalmazkodniuk kell. Válság idején hajlamosabbak a versenytársak kartellezni, ezek ellen tehát továbbra is – sőt valószínűleg fokozott erővel – fel kell lépni.
Még nem tudni, hogy kevesebb (a visszaeső gazdasági aktivitás miatt) vagy több fúzió várható-e (hiszen a válság egyes szektorokban konszolidációt is kiválthat). Mindenesetre a versenyelleneset továbbra sem szabad engedélyezni. Nincs azonban mindig idő hosszas vizsgálódásra, ha a felvásárolandó vállalat a csőd szélén áll. A versenyhivataloknak képesnek kell lenniük indokolt esetben erőforrásokat átcsoportosítani egyes eljárások felgyorsítására. Rugalmasságra is szükség lehet, például olyan formában, hogy a hatóság már a dokumentumok hivatalos benyújtása előtt hajlandó kapcsolatba lépni a felekkel, és – ha módjában áll – elkezdi a tranzakció elemzését. A versenyjog eljárásrendje lehetővé is teszi az indokolt mértékű flexibilitást.
Bár egyelőre nincs szó inflációs nyomásról, nem kizárt – például a közelmúltban bekövetkezett globális élelmiszer-drágulás miatt –, hogy egyesek a versenyhivataloktól várják majd az árak kordában tartását. A versenyhivatal azonban nem árhivatal. Ezt mutatja, hogy amikor a dél-afrikai Competition Commission panaszokat kapott a magas élelmiszerárak miatt, nem az árak szintjét kezdte vizsgálni, hanem az okokat. A nyomozás végül kartellek leleplezéséhez vezetett a tej- és a sütőiparban, valamint a műtrágyagyártásban.
A válság nyomán a versenyhivataloknak hozzá kell igazítaniuk a tevékenységüket a megváltozott környezethez. A célok vagy a szabályok módosítására azonban nincs ok; azokat a vállalatoknak ugyanolyan komolyan kell venniük, mint korábban.
