Életéveket jelenthet az életmód-változtatás
A szív- és érrendszeri halálozás kimenetelének egyedülállóan jó befolyásolhatóságában alapvetően hisznek a betegek – erre kiváló bizonyíték a Szívriadó program indulásakor a közreműködőknek feltett kérdésre kapott válasz. „Hisz-e abban, hogy a korai (50 éves kor előtt bekövetkező) szív- és érrendszeri események megelőzhetők az orvossal való együttműködéssel, egészséges életmóddal és indokolt esetben gyógyszerszedéssel?” A válasz egyértelmű igen volt (1. ábra).
A betegek túlnyomó többsége tehát hisz a primer és szekunder prevencióban – vajon a napi gyakorlatban, a gondozás során miért nem tudjuk ezt a hitet tettekre váltani? Erre a válasz az edukáció hiánya. Ha az emberek nem tudják, mi áll egy orvosi tanács hátterében, ha nem értik, mit miért tegyenek, és miért éri meg betartani az orvos utasításait, a bevett szokások a legnagyobb kezdeti lelkesedést is kioltják, és diadalmaskodik a kényelem.
Ha az egészségéért – a diagnózis felismerése után legalább átmenetileg, jobb esetben tartósan – aggódó és tenni akaró beteg az orvosától vagy az orvos mellett dolgozó nővértől nem kapja meg a választ az őt izgató kérdésekre, akkor az a megengedhetetlen helyzet következhet be, hogy urbánus legendák és internetes blogok jelentik számára a betegségével kapcsolatos információk legfőbb forrását.
A Sanofi-Aventis/Chinoin által támogatott, a Magyar Kardiológus Társaság által 2006-ban útjára indított Szívriadó program több mint 22 000 beteg kardiovaszkuláris kockázatának teljes felmérésével kezdődött, közülük 18 450-nek az adatai váltak kiértékelhetővé. A nagy és igen nagy kockázatú betegek számára felajánlott komplex, két évig tartó, szorosabb gondozással járó edukációs program során a résztvevőknek több kérdőívet is ki kellett tölteniük. A kérdések a betegségükkel, állapotukkal kapcsolatos tájékozottságukat mérték fel – a választ a kapcsolódó ismeretterjesztő kiadványban minden esetben megtalálták.
A legjobb eredményeket és a legnagyobb mértékű javulást természetesen nem az emberi gyarlósággal összefüggő gondozási paraméterek esetében sikerült elérni. A dohányzás abbahagyása és a testmozgás fokozása terén az eredmény messze elmaradt a passzívabb hozzáállással is előrelépést jelentő tényezők mutatóitól – a gyógyszerszedés rendszeresebbé vált, a szakorvoshoz fordulás aránya javult (táblázat).
A program végén 1-től 5-ig terjedő skálán értékelték mind az orvosok, mind a betegek az együttműködés mértékét – az orvosok 4,2 pontra, a betegek 4,3-ra. Talán meglepő, hogy a betegek sem ítélték sokkal jobbnak saját együttműködésüket, mint az orvosok, de az nyilvánvalóvá vált, hogy kialakítható az összhang, és a megfelelő felvilágosítással javítható a betegek együttműködése. A felvilágosítás minőségével tehát a gondozási paraméterek is javíthatók.
„Nagyon hasznos volt számomra a programhoz kapcsolódó továbbképzés. Egyértelművé vált számomra, hogy nem egy helyett két nővérre van szükség praxisom ellátásához, amelyet szerencsére meg is tudtam azóta valósítani. Az előadások megerősítették bennem, amit angliai tanulmányutamon már évtizedekkel ezelőtt tapasztaltam: ha ki tudjuk alakítani, majd ébren tudjuk tartani betegeink motivációját, hogy az egészségüket saját problémájukként kezeljék, jelentős előrelépés várható a kardiovaszkuláris mortalitás területén. Ha pedig ezt nem sikerül elérnünk, az alapellátás az elmúlt 20-30 évre jellemző szinten marad. Azzal, hogy az orvos a nővér segítségével nagyobb hangsúlyt fektet a betegek képzésére, pozitív visszajelzésekkel segíti őt a saját magáért folytatott, néha nagyon nehéz küzdelemben, az egészséges életmód megerősítésében, elképzelhető, hogy a beteg idővel egyre komolyabb partnerré válik” – véli a Szívriadó programba bevont 375 kolléga egyike, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kemecse háziorvosa, dr. Gerzon László. A megközelítés kulcsa, hogy mindegyiküknél meg kell találni azt a motivációs ingert, amely fenntartja a tartós együttműködés folyamatát. Ehhez feltétlenül kell a nővérek segítsége: egy szakképzett nővér akár 10 beteggel is tud foglalkozni naponta, amitől már jelentős javulás várható. Az orvos nem foglalkozhat egyoldalúan a beteggel, az orvos–beteg–nővér triász viszont, a beteggel a középpontban, Gerzon László szerint menedzselhetővé teszi egészségügyi ellátásunk jövőjét.
A Magyar Kardiológus Társaság és a Sanofi-Aventis/Chinoin legközelebbi, a Szívriadót követő közös programja a miértek megválaszolását tűzte ki célul. A RizikóRiadó program azokat a hiedelmeket és tévhiteket hivatott eloszlatni, amely a magasvérnyomás-betegséget övezik. A program 2009 első fél évében azért koncentrál a hipertóniára, mert ez az egyik leggyakoribb – és jelenleg kétségtelenül a legkevésbé sikeres gondozási eredményekkel jellemezhető – rizikófaktor. A betegek túlnyomó része annak sincs tudatában, mekkora többletkockázatot jelent a vérnyomás minden 20/10 Hgmm-es emelkedése.
A RizikóRiadó szervezésekor már a nővérek elismerésére is gondoltak: meghirdették az Év Esélynövelője Díjat. Ennek jelöltjei azok a nővérek, asszisztensek lehetnek, akik a program keretein belül segítik, támogatják a betegeket vérnyomásuk csökkentésében. Az elismerést – és vele az MKT által felajánlott 200 000 forintos jutalmat – az a családorvosi körzetben dolgozó nővér vagy asszisztens nyerheti el, aki a program keretein belül a legnagyobb segítséget nyújtja a betegeknek a gondozás terén. A díjra olyan beteg jelölheti a gondozóját, akit hipertónia miatt kezelnek, és úgy érzi, hogy a RizikóRiadó kampány során kiemelkedő segítséget kapott a szakdolgozótól. A díjat a Szívünk Napja rendezvényen, szeptember utolsó vasárnapján adják át.
A program beindítása ugyan nem áll semmiféle összefüggésben a gazdasági válság kialakulásával, de a jelenlegi helyzet sajnálatos módon jelentősen fokozza az aktualitását. Minden olyan esetben, amikor társadalmi, gazdasági változások következnek be, annak néhány éven belül igen súlyos egészségügyi hatásai vannak. Ezért manapság kiemelten fontos, hogy a tapasztalatok alapján hangsúlyt helyezzünk a megelőzésre és az emberek szembesítésére azzal a kockázattal, amelyet kellő ismeretek hiányában magukra vállalnak. Tudatosítani kell: felelősek vagyunk magunkért, és az egészségünk veszélyeztetésének tétje tovább nem emelhető!
