Ha országos néppárt, és igazi váltópárt akar maradni, akkor az MSZP-nek három irányba kell azonnal elindulniuk. A legnagyobb csapást Északkelet-Magyarországon szenvedték el. Vagy szembenéznek azzal, hogy nyolc, illetve húsz éves politikájuk eredménye lett a Jobbik előretörése, és testközelben megküzdenek velük az önkormányzati választásokon, vagy elveszítik országos néppárt szerepüket. Nincs mese, Mesterházy Attilának, sőt, a hadra fogható átszervezett pártvezetésnek oda kell mennie, és ki kell találnia a mindennapok teendőit, felhagyva a gyurcsányi ideologizálással - olvasható a politológus véleményében, amely többek között így folytatódik: Kovács Lászlóra vár a feladat, hogy Budapestet és a nagyvárosokat egy szociálliberális programmal megfogja.

A gyurcsányi kalandorpolitika és a hagyói korrupció véget vetett a szociálliberális fölénynek a fővárosban, végzett SZDSZ-szel és az MDF-fel – megbuktathatja az MSZP-t is. Csak Kovács képes valamiféle toleráns kiegyezésre, valóban szabadelvű párbeszédre az LMP-vel és a liberális pártok, mozgalmak maradékával, háta mögött Mesterházyval, egy új pártvezetéssel és az európai szocialistákkal. Ki kell találniuk újra Budapestet, hogy bizonyítsák, nemcsak a makrogazdasági és -társadalmi válságkezelésre képesek, de a mikro gazdasági és társadalmi problémák megoldására is... A választási eredmény bebizonyította, hogy külön-külön nincs esélye egyetlen önálló szocialista irányvonalnak sem. Nincs mód „leválni” polgármesterként vagy szakpolitikusként. Ha bárki kiválik, halott. 1989 óta, emlékeim szerint egyedül Pozsgay Imre lépett ki, nem ment vele a kutya se. Gyurcsány Ferenc  beilleszthetetlen ebbe a pártszerkezetbe, mert képtelen elfogadni, hogy bárhol ne ő legyen első, elsőbb, legelsőbb. Az ideológiai szélsőség és üresség nemcsak szavazókat nem hoz, de gyakorlati megoldásokat se az ország problémáinak megoldására.