Hiába ígérte Trump a fúrás fellendítését, az amerikai olajtermelés nem nő akkorát, hogy lenyomja az árakat

Az iráni háború és a Hormuzi-szoros zárlata miatt négyéves csúcs közelében az olajár, de ezen a legnagyobb termelő Egyesült Államok nem tud segíteni a kibocsátás fokozásával. Bár Donald Trump az elnökválasztási kampányban az amerikai olajtermelés felfuttatását ígérte, ez azóta se következett be, és nem is fognak újabb projektekbe kezdeni a cégek, ha az olaj ára nem marad tartósan száz dollár felett.

A világ legnagyobb olajtermelői az Egyesült Államok (13,6 millió), Oroszország (9,9-10 millió), Szaúd-Arábia (9,5-10 millió), Kanada (4,9-5,2 millió), Irak (4,3-4,7 millió) és Kína (négymillió) hordós napi termeléssel. Közülük kettőt érint a közel-keleti válság és a Hormuzi-szoros zárlata: Irakot és Szaúd-Arábiát, bár utóbbi számára könnyebbség, hogy azon két ország közé tartozik, amelynek van olajvezetéke, amellyel kikerülhető a kulcsfontosságú vízi út.

Hiába ígért bővülő kitermelést Donald Trump, a kampányát dollármilliókkal támogató olajipari vállalatok beruházások helyett osztalékra költik a profitot.

Az amerikai olajtermelés növeléséhez tartósan száz dollár feletti olajár kellene

A hordónként 60 dollár körüli ár sem ösztönözte az amerikai palaolajcégeket a kitermelés növelésére – de nem fog a jelenlegi száz dollár feletti sem, hacsak nem marad ezen a szinten több mint egy negyedéven keresztül – mondták többen is az e heti houstoni energetikai konferencián, a CERAWeeken.

Ez pedig aggasztó hír a fogyasztóknak, akiket újabb energetikai válság sújt az ukrajnai háború okozta után, különösen mivel a palaolaj az az ágazat, amelyre gyakran számítanak a kínálati hiány pótlására, mivel viszonylag gyorsan képes nyersolajat termelni.

A kínálati hiány megvan, mivel a Hormuzi-szoros lezárása a világon felhasznált olaj ötödét tüntette el a piacról, az árak pedig 50 százalékkal emelkedtek.

Ennek ellenére például a ConocoPhillips jelenleg nem fontolgatja a termelés növelését – mondta a Reutersnek Nick Olds, a vállalat 48 projektjééért felelős ügyvezető alelnök, mert ehhez tartósan magasabb árakra lenne szükség.

Ugyanez a helyzet a többi céggel is, mivel már megvannak az idei fúrási terveik és költségvetésük. Ezeket csak tartósan magas árak esetén növelnék, és még ebben az esetben is a döntés után legalább egy fél év, mire az újabb projektek termelni is kezdenek.

Az amerikai olajipar még csak a helyzet értékelésénél tart

Steve Gassen, az SLB amerikai multinacionális olajmező-szolgáltató ügyvezető alelnöke a konferencián emlékeztetett, hogy 

Ez a legjobb esetben kilenc hónap még az Egyesült Államokban is, amely egy rövid ciklusú piac.

Az SLB folyamatosan egyeztet az amerikai piaci szereplőkkel, de azok még csak az értékelési fázisban vannak. A cégvezetők szerint azonban 2026-ban egyszerűen nem tudnak a jelenleginél sokkal több olajat termelni.

„Van tervünk, és nem improvizálhatunk a környezet, az ár változása miatt. Tartsuk magunkat a tervhez” – fogalmazott Francisco Gea, a spanyol a Repsol kutatási és termelési igazgatója. A cég Texasban, Alaszkában és a Mexikói-öbölben is termel ki olajat.

Még a kisebb cégek is kivárnak

Linhua Guan, a Midland-medence egyik legnagyobb magántermelője, a Surge Energy America vezérigazgatója szerint a vállalatok felgyorsítják vagy újraindítják a fúrási programjaikat, ha az árak legalább két negyedéven keresztül változatlanok maradnak. Most legföljebb annyit tesznek, hogy megpróbálják befejezni a már fúrt kutakat, hogy a jelenlegi magasabb árakon gyorsan piacra dobhassák az olajat.

Még a viszonylag gyorsabban mozduló kisebb termelők, mint például a texasi Admiral Permian Resources, sem fogják felgyorsítani a kitermelést hordónként 90 dollárért – mondta a konferencián Denzil West vezérigazgató. A vállalat pedig csak napi körülbelül 25 ezer hordó olajat termel, és két fúrótornyot üzemeltet.

Ők is csak akkor veszik fontolóra a termelés növelését, ha az árak hat-tizenkét hónapig magasak maradnak.

A Trump-kormányzat sorra adja a fúrási engedélyeket

Az amerikai olajtermelés 2009-ben kezdett el gyorsan bővülni, ennek köszönhetően lett az Egyesült Államok 2018-ban a világ legnagyobb termelője.

Az elmúlt években azonban a bővülés üteme jelentősen lassult, tavaly például a CNN tudósítása szerint csak 2,4 százalékkal több olajat hoztak felszínre, mint 2024-ben. Ehhez képest Donald Trump első elnöksége alatt évente 5,5-17 százalékkal nőtt a kitermelés.

Ezt a folyamatot próbálja megfordítani az amerikai kormány, hogy ellensúlyozza az emelkedő világpiaci olajárakat. 

Március közepén hagytak jóvá egy ötmilliárd dolláros olajfúrási projektet a Mexikói-öböl ultramély vizeiben; a projektet a brit energiavállalat, a BP valósítaná meg, mintegy 400 kilométerre Louisiana partjaitól egy olyan tengerfenéki területen, amelyről úgy vélik, hogy 10 milliárd hordónyi nyersolajat tartalmaz.

Évek befektetéseivel sem lehet pótolni, ami most kiesett

Az olajipari cégek vezetői azonban nem felejtenek, emlékeznek még arra, hogy mennyire túlbecsülték a repesztéses kitermelési boomot is annak idején, és sokan csődbe mentek, amikor 2014-ben, 2015-ben, 2018-ban és 2020-ban zuhantak az olajárak.

Ma már a repesztéses ágazat zöme sokkal konzervatívabb és kockázatkerülőbb részvénytársaságok tulajdonában van, mint 

• az ExxonMobil, 
• a Chevron 
• és a ConocoPhillips, 

amelyek az elmúlt évben többet költöttek részvények visszavásárlására, mint új mezők feltárására.

Az ExxonMobil például 2025-ben 20 milliárd dollár értékben vásárolt vissza részvényeket, és mindössze egymilliárd dollárt költött kutatásra, beleértve a fúrás és a termelés növelésének költségeit is.

Ráadásul az amerikai kitermelés agresszív növelése sem pótolhatná azt a napi majdnem húszmillió hordónyi olajat, amely a Hormuzi-szoros lezárása miatt kiesett a piacról. „Ezt helyettesíteni még évek alatt is lehetetlen” – mondta az amerikai hírtelevíziónak Dane Gregoris, az Enverus energiaadat-platform ügyvezető igazgatója.