A megváltozott gazdasági és gazdálkodó szervezeti viszonyok változtatást igényelnének a munka törvénykönyvében is. A munkaügyi bírák például felvetik a munkáltatói kárfelelősség megújítását és a vállalkozások méretét, struktúráját figyelembe vevő szabályozást. Más szakértők szerint még ennél is többre lenne szükség, mert a két évtizeddel ezelőtt kidolgozott törvény felett – jóllehet sokszor módosították – eljárt az idő, rászorul egy átfogó felülvizsgálatra.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság tapasztalatai szerint kívánatos lenne a munkáltató objektív kárfelelősségének átdolgozása, mert korlátozottak a kimentési lehetőségei, és a szabályozás a gyakorlatban nemegyszer kétséges ítéletekhez vezethet. Így például egy jogszerű felmondás olyan pszichés traumát válthat ki az érintettből, amely miatt a cég kártérítésre is kötelezhető. Ez pedig nem feltétlenül igazságos, hiszen a vállalkozás nem járt el jogszerűtlenül, mégis fizetnie kell – mondta Handó Tünde, a bíróság elnöke. Utalt arra: kiigazítást igényelne az a rendelkezés is, amely szerint jogellenes munkaviszony megszüntetése esetén az elmaradt munkabér arra az időre jár az elbocsátott munkavállalónak, amíg ügye jogerősen le nem zárul. A per pedig nemegyszer évekig tarthat, és a megítélt összeg kifizetése méltánytalanul nagy terhet róhat különösen a kisebb cégekre.
Akadnak olyan javaslatok, hogy legfeljebb egy-két évre visszamenőlegesen kellene fizetnie ilyenkor a munkáltatónak, mások kárenyhítési kötelezettségként előírnák, az érintett próbáljon elhelyezkedni, ez azonban napjainkban meglehetősen alaptalan elvárás lenne – mondta Handó Tünde.
Hozzátette: érdemes lenne megfontolni a cégek méretéhez, szervezetéhez, felépítéséhez igazodó szabályozást. Egy nagy vállalkozás anyagi erejében nyilvánvalóan jelentősen eltérhet egy kisebb cégtől, de az utóbbiban mások, ha úgy tetszik bensőségesebbek például a személyi viszonyok, kapcsolatok is, emiatt a konfliktushelyzeteket, például egy felmondást, szintén más megközelítésben kívánatos kezelni.
Sokan azt mondják: az esetleges különböző rendelkezésekkel sérülhet a munkavállalókra vonatkozó egyenlőség, a diszkriminációmentes elbánás elve. Az elnök asszony szerint azonban a tulajdonhoz való jognak is érvényesülnie kell, amely nem zárja ki feltétlenül az egyenlőség, a diszkriminációmentesség garanciáit.
Ilyen differenciált szabályozási megoldásokat ismer a szakirodalom, és külföldi gyakorlatával is találkozhatunk. A munkavállalók Magyarországon is egyre nagyobb számban dolgoznak kis- és középvállalkozásoknál, és csökken a hagyományos termelő típusú nagyüzemekben foglalkoztatottak száma. A törvény jelenlegi, a nagyüzemi dolgozókra vonatkozó rendelkezései a kismunkáltatók körében – igényeikre, foglalkoztatási képességeikre tekintettel – alkalmazhatatlanok – mondta Pál Lajos ügyvéd, szakjogász. Kifejtette: a cégek igyekeznek struktúrájukban, működésükben a gazdasági verseny által kikényszerített változásokhoz igazodni, ez kihat a foglalkoztatásra. A gyakorlat feszegeti a hagyományos munkajogi kereteket.
Egy új munkatörvénykönyv iránti kormányzati igény legutóbb hat-nyolc éve fogalmazódott meg, tervezetén azóta dolgozik Pál Lajos öt szakértő-tudós kollégájával, ma már úgymond magánszorgalomból. Szerintük az új törvénykönyv egyik kiemelt jogalkotási célja – figyelemmel a gazdasági környezet megváltozott szerkezetéhez és jellemzőihez – annak megfogalmazása, mely esetekben, menynyiben szükséges és indokolt a tradicionális munkajogi szabályozás fenntartása. Nem a munkaviszonyra vonatkozó garanciák általános gyengítése a feladat, hiszen a munkavállalók sokasága dolgozik hagyományos nagyüzemben, hanem a foglalkoztató és a foglalkoztatás ettől eltérő feltételei esetén kívánatos más típusú védelmi szabályokat bevezetni.
Áthelyeződtek a hangsúlyok is. Előtérbe került a gazdasági szerep, a hatékonyság követelménye, és a munkavállaló nemegyszer valós kiszolgáltatottsága mellett egyre inkább tapasztalható a munkáltató és a munkavállaló egymásrautaltsága, azonos érdekeltsége. Mindennek kifejezésre kellene jutni, hiszen a versenyképesség a munkajogi szabályozáson is múlik – mondta Pál Lajos.
Lazítanának másutt is
Európa nyugati országaiban nincs a munka törvénykönyvéhez hasonló szabályozás. A munkajogi rendelkezések rendkívül szerteágazóak, ám azokra ráépül egy hatékony ágazati kollektív szerződési rendszer. Például Franciaországban a Code du travail sem egyéb, mint sok munkaügyi törvény egyetlen kötetbe foglalt gyűjteménye.
Ám a túlságosan szigorú munkajogi szabályozás kérdése különösen aktuális az euróövezet fiskális nehézségekkel küzdő tagállamaiban. Görögországtól például a segélycsomag kapcsán az IMF és a pénzt összedobó uniós államok is reformokat követelnek, egyebek közt a munkapiac rugalmasabbá tétele céljából.
Spanyolországban is forró a téma: az euróövezetben legmagasabbnak számító, 20 százalékos munkanélküliséggel rendelkező ország miniszterelnök-helyettese, Maria Teresa Fernandez de la Vega nem régi ígérete szerint még ebben a hónapban egyezség születhet arról, hogy hogyan lehet egyszerűbbé tenni az elbocsátást és a felvételt a munkaadók számára. Az ilyen irányba mutató változtatási kísérletek mindeddig komoly ellenállást váltottak ki a szakszervezetek részéről.
A merev munkaügyi előírások korántsem csak Európában jelentenek gondot. Brazíliában például a mai napig problémát jelent a szabályozás rendkívüli szigorúsága. Az eredetileg a fasiszta Olaszországból importált munkajog merevsége miatt a dél-amerikai államban az a fura helyzet állt elő, hogy az illegálisan alkalmazottak száma egészen a közelmúltig meghaladta a szabályos állásban lévőkét. Szakemberek szerint az előírásokat betartó munkáltatóknak magasabb bérköltségekkel kell számolniuk, mint kelet-európai vagy közép-amerikai konkurenseiknek. Reuters, FT.com
