BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Együttműködésre ítélve

Kína befolyásának további növekedése várható a születő afrikai országban, Dél-Szudánban

Várhatóan mind a leszakadó déli, mind az északi országrész rákényszerül valamilyen együttműködésre Dél-Szudán megszületése után, hiszen a déli olaj csak az északi vezetékeken juthat el a vörös-tengeri kikötőkbe, s így a világpiacra. A nyersanyagra, különösen a kőolajra éhes Kína lehet a napi félmillió hordó nyersolajat kitermelő és sokkal nagyobb feltáratlan készletekkel rendelkező térség jövőjében a legfontosabb szereplő.

Súlyos problémákat vet fel Szudán déli részének elszakadása az északi területektől. Az olajban gazdag déli területek kezét az északi kormányzás nagyhatalmi nyomásra engedi el, ám nemzetközi elemzők nem zárják ki, hogy az évtizedek óta tartó fegyveres konfliktusok újult erővel lángolnak majd fel az országban. A szavazatok összesítése ezekben a napokban fejeződik be, és egyértelműnek látszik: a déli lakosság szinte egyöntetűen (99 százalékos arányban) az új állam létrehozása mellett döntött. A déli terület július 9-től folytathatná működését független országként. Azt még nem tudni, milyen néven, elképzelhető, hogy az új államot Dél-Szudánnak, Új Szudánnak, Equatoriának vagy Nílusi Köztársaságnak nevezik majd. Bizonytalan az államszervezet kiépítése, és annak anyagi fedezete is. Július után a jelentős nyersolajkészlettel rendelkező új állam alighanem a világ egyik legszegényebb országa lesz. Az ellentmondás valóságos: az elszakadó déli területeken vannak az olajlelőhelyek, míg az eddigi politikai irányítást és a fővárost, Kartúmot adó északon az olaj feldolgozására szolgáló infrastruktúra, a finomítók és a Vörös-tengerhez vezető csővezeték. A legrövidebb távon mind az olajfeldolgozó-infrastruktúrával, mind a lelőhellyel rendelkező országrész érdekelt az együttműködésben, hiszen e nélkül mindketten a megélhetésük alapvető forrásait veszítenék el – fejtette ki a Világgazdaságnak Hegedűs Miklós. A GKI Gazdaságkutató Zrt. ügyvezető igazgatója hozzátette: a felek azért is kénytelenek lesznek a meglévő infrastruktúrát használni, mert a térségben tapasztalható politikai bizonytalanság és a fegyveres konfliktus lehetősége nem kedvez a tőkebefektetéseknek. A leszakadó déliek ugyan nagy reményeket fűznek egy a kenyai Mombasa kikötője felé megépítendő saját olajvezetékhez, amelylyel részben függetleníthetnék magukat az északiaktól, ám ennek rövid távon nincs realitása – véli Hegedűs. Az új vezeték kiépítése időbe és sok pénzbe kerülne, amelyet az ország olajiparában 40 százalékos részesedéssel jelen lévő Kína sem tudna egyik napról a másikra előteremteni. Hosszabb távon Kína eddigieknél is komolyabb befolyása valószínűnek látszik a térségben.

Az Afrikára egyre nagyobb hangsúlyt fektető Kína szerepének további felértékelődését valószínűsíti Szigetvári Tamás is. A Világgazdasági Kutatóintézet tudományos főmunkatársa szerint az etnikai konfliktusoktól sújtott déli országrész nem képes valódi, erős állammá válni, szervezetlensége pedig kapóra jöhet az olajra éhes cégeknek és államoknak. Az európai és amerikai olajtársaságok s országok kénytelenek legalább valamilyen szintű demokráciát és minimális emberi jogokat megkövetelni egy-egy országban, ám Kínának ilyen jellegű elvárásai nincsenek, az ázsiai óriás sajátos érdekekkel működik – mondta Szigetvári. A Szudánban kinyert napi félmillió hordó nyersolaj elmarad az olajnagyhatalmak termelésétől, ám a helyzet stabilizálódása után, bizonyos tőkebefektetéssel az eddigi volumen jelentősen bővíthető. Vélhetően ez a célja Kínának is.

Klímaháború

Szudánban gyakorlatilag létrejötte, 1956 óta folyamatosan polgárháború van. A döntően mohamedán vallású, arabok lakta észak és a keresztény feketék lakta dél között 2005-ig mindennaposak voltak a véres összecsapások – döntően a most leszakadók kárára.

A születni látszó államon belül is komoly etnikai ellentétek vannak. Ezeket felerősíti, hogy az északi terület az elsivatagosodás miatt egyre élhetetlenebb.

A szudáni feszültség egyik újabb fejezete, a 2003-ban kezdődött, humanitárius katasztrófába torkollott dárfúri konfliktus nemzetközi civilszervezetek szerint az első olyan fegyveres válság, amely a klímaváltozás számlájára írható.





A születni látszó államon belül is komoly etnikai ellentétek vannak. Ezeket felerősíti, hogy az északi terület az elsivatagosodás miatt egyre élhetetlenebb.

A szudáni feszültség egyik újabb fejezete, a 2003-ban kezdődött, humanitárius katasztrófába torkollott dárfúri konfliktus nemzetközi civilszervezetek szerint az első olyan fegyveres válság, amely a klímaváltozás számlájára írható.-->

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.