BUX 42,527.54
+1.48%
BUMIX 3,973.41
+0.33%
CETOP20 1,960.74
0.00%
OTP 10,740
+1.51%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
-0.56%
0.00%
ZWACK 17,450
-0.29%
0.00%
ANY 1,650
+0.61%
RABA 1,165
0.00%
+3.56%
-0.24%
-1.85%
+0.46%
-1.66%
+7.06%
-0.24%
0.00%
+3.55%
OTT1 149.2
0.00%
+2.03%
MOL 2,850
+0.56%
+0.50%
ALTEO 2,420
+1.26%
0.00%
+3.83%
EHEP 1,490
-9.42%
-1.41%
+0.38%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
+2.81%
0.00%
0.00%
SunDell 42,000
0.00%
+3.81%
0.00%
+4.21%
0.00%
+0.31%
+10.71%
GOPD 9,020
0.00%
OXOTH 3,360
-9.19%
+5.91%
NAP 1,230
+0.33%
+22.22%
+0.48%
Forrás
RND Solutions
Közélet

Tarlós István: Budapest nem egy terepasztal

Nem ott tart a munkával, ahol két éve eltervezte, de az Alstom-szerelvények ügyének megoldását és a CET-beruházás kármentését is sikerként értékeli Tarlós István. A főpolgármester szerint megközelítésbeli különbségek vannak közötte és párttársai között.

– Kényelmesebbnek képzelte a főpolgármesteri széket?
– Lényegében ilyennek. Soká voltam kerületi polgármester és elég jól ismertem a főváros működését is ahhoz, hogy tudjam mennyire lehet kényelmes, de a hagyaték sokkal súlyosabb, mint számítottam.

– A következő választáson újraindul majd ezért a székért?
– Ilyen kérdésre, komoly ember nem szokott két évre előre kategorikus választ adni.

– A politikát másként látja a főpolgármesteri székből, mint mondjuk, ahogy kerületi vezetőként egykor látta?
– Más dimenzó. A fővárosé a második legnagyobb költségvetés az országban, nagyon nagy intézményhálózat, a közszolgáltatórendszer, de akár ha csak a hivatali apparátust nézzük, az is hatalmas. Ráadásul itt minden harmadik beruházás szorosan kötődik a kormányhoz is.

– A kormánnyal milyen viszonyban van?
– Kiváló a kapcsolatunk, mégha ez sokaknak csalódást is okoz. Rendszeresen ott vagyok a Fidesz elnökségi ülésein és kormányüléseken is. Nem érdekem, és nem is fogok a saját kormányommal szemben politizálni.

– Budapest, ahogyan mondta, hatalmas rendszer és hatalmas pénz, biztosan sokan szeretnének a közelébe férni.
– 2005 után kialakult egy tarthatatlan állapot Budapesten: olyan mértékű volt a pazarlás és a pénzek kiszivárogtatása, ami a várost is teljesen demoralizálta. Ez nagyon jelentős mértékben változott. Komoly szemléletváltozást hajtottunk végre. De erről már a választás előtt megállapodtam a miniszterelnök úrral és a Fidesz vezérkarral, ez közös elhatározásunk volt. Az utóbbi két évben egy olyan botrányról sem hallottak, mint ami a korábbi vezetés alatt sorozatos volt.

– Most az a botrány, hogy a Fidesz frakció és a főpolgármester harcban állnak.
– Megközelítésbeli különbségek vannak közöttünk, amelyek abból adódhatnak, hogy nekem más a felelősségem, mint egy képviselőnek. Nekem összefüggésekben kell gondolkodnom, a város működőképességét kell szem előtt tartanom. Az alpolgármesterek és a képviselők pedig inkább részterületekkel vannak tisztában. Nem lehet össze-vissza költekezni, ezt sem nekik, sem magamnak nem engedhetem. A busztender például 3-3,5 milliárd forint többletköltséggel jár, amiért cserébe pár tucat új busz közlekedik majd az utcákon, de ebből nem kerül semmi a főváros tulajdonába, ezért csak szolgáltatást kap Budapest. Addig, amíg nem látszik biztosan hogy jövőre milyen forrásból működik a BKV és az sem világos milyen költségvetést fogad el a főváros, felelőtlen dönteni egy ekkora plusz kiadással járó kötelezettségvállalásról. Ez egy szakmai nézetkülönbség, de nem politikai és nem is alapvető nézeteltérés. A fővárosi Fidesz frakció ezt nem is engedheti meg magának és nem is érdeke. Aki ugyanis Budapestet elveszíti, a választást is elveszítheti.

– Vannak akik úgy értékelik: az okozza a problémát, hogy a Fidesznek a fővárosban csak főpolgármestere van, frakciója nem, mert Ön rendszeresen elviszi előlük a show-t.
– Kisebbrendűségi érzéseit próbálja kompenzálni az,  aki mindenáron azért tülekszik, hogy szerepelhessen. Ez okozza, hogy az motivál egyeseket, hogy minél gyorsabban tudjanak eredményeket felmutatni és azokat saját erejükhöz mérten kommunikálni, mintha nem részsikerek, hanem valódi eredmények lennének. Miközben nincs messze az az idő, amikor eljön az a vezérigazgató a BKV-nál, aki egy nap nem engedi ki a metrószerelvényeket a remizből.

– Sokan azt gondolják, ez csak egy politikai ütőkártya. Ez valóban realitás?
– Realitás. Az azonban államérdek, hogy a BKV és a budapesti közösségi közlekedés milyen állapotban van és működőképes-e. Naponta 600 ezer ember megy munkába tömegközlekedéssel Budapesten. Ha ez megáll, az nagyobb káosz lesz, mint a taxisblokád.

– Azt említette, hogy a BKV jövő évi költségvetése nem biztosított. Ez mit jelent?
– Azt, hogy 2014-re csak az 50 milliárd körüli jegy és bérletbevétel biztos. 140 milliárdból 50 milliárd.

– Ez elég komolytalanul hangzik. A 140 milliárd miből jön össze?
– Állami támogatásból, a főváros hozzájárulásából és jegyeladásból, de például a kerületi önkormányzatok egy huncut vassal nem járulnak hozzá.

– Európában van jó példa arra, hogy egy ekkora város egy ilyen rendszert fenntart?
– Varsó és Prága is jó példa. Még akkor is, ha Prága kisebb, mint Budapest, ugyanakkor drágábban tartja fenn a tömegközlekedését. Az alapvető különbség annyi, hogy például Varsó az államtól olyan bevételi lehetőségekhez jut, amiből képes kifizetni a közösségi közlekedését. Budapestnek nincsenek ilyen bevételi lehetőségei, hiszen helyi adókat a kerületek vethetnek ki, a főváros nem. Ebből adódik, hogy a cég finanszírozása huszonkét éve megoldatlan, miközben a BKV nem egy független cég és én nem fogom hagyni, hogy a város működése vállalja ennek a kockázatait.

– A közműadó megoldás lenne? A becslések szerint az ebből befolyó évi 6-8 milliárd forint csak csepp a tengerben.
– Ezek egyelőre inkább hasraütésszerű számok, de abban biztos vagyok én is, hogy magában a közműadó nem lesz elég a BKV stabil finanszírozásához. Meggyőződésem, hogy a cég középtávú működése a kormánnyal közösen finanszírozható, de átfogó programra lenne szükség az elöregedett járművek cseréjére és 2015 végén ismét baj lehet, mert ekkortól válik esedékessé a 62-63 milliárdos adósságállomány – ez amúgy 78 milliárd volt, amikor elfoglaltam a hivatalomat – visszafizetése. Ezek pedig már nem milliárdos, hanem százmilliárdos tételek. A kormány segítsége nélkül nem fog menni. Ebből is látszik: Budapest nem egy terepasztal, hanem az ország fővárosa.

– Ön szerint Budapest most alulértékelt?
– Ennek a városnak több járna a közösből. Többet is tesz az asztalra: a GDP 40 százalékát adja a főváros, miközben ebből töredéknyit kap vissza. Mindebből az következik, hogy Budapest nemhogy egy kitüntetett fővárosi státuszt élvez, amit egyesek emlegetnek hanem az is kérdéses, hogy jövőre egyáltalában képes lesz-e boldogulni.

– Érez magában elég erőt, hogy ezen változtatni tudjon?
– Annyit feltétlenül, hogy kísérletet tegyek erre. Még mindig hiszek abban, hogy Orbán Viktor és a kormány ugyanazt akarja Budapesten, mint amit én, illetve hogy én is azt akarom, amit ők.

– Most ott tart, ahogy két évvel ezelőtt tervezte?
– Nem. Kicsivel nagyobb mozgástérre számítottam és ahhoz túlzottan nyomasztó volt a Demszky-örökség. Azért vannak ebben fontos eredmények is, például, hogy megoldottuk az Alstom-szerelvények ügyét, vagy, hogy a CET-beruházásból keserves tárgyalások árán sikerült visszaszerezni 21 milliárd forintot a városnak abból a 31 milliárdból, amelyet a szerződés szerint ki kellett volna fizetnünk egy nyolcmilliárd forintos fejlesztésért.

– Ez a legnagyobb siker?
– Ez nem siker, kényszerű kármentés. Legnagyobb sikernek a Fővárosi Vízművek kisebbségi részvénycsomagjának visszavásárlását tartom, ez stratégiai fontosságú és éppen ezért a Fővárosi Csatornázási Művek helyzetét is hasonlóképpen mérlegeljük.

– A Vidámparktól viszont szabadulnának. Miért?
– Mert nem önkormányzati feladat egy ilyen létesítmény fenntartása. Ráadásul évek óta hanyatlik a Vidámpark látogatottsága is. A műemléki védelem alatt álló játékok, amilyen a hullámvasút vagy az óriáskerék a helyükön maradnak, elvégre a gyerekeknek mindegy, hogy az állatkertben, vagy a vidámparkban ülhetnek fel rá. A területet is megkapja az állatkert, a vidámparknak pedig új helyet fogunk kijelölni és keresünk üzemeltetőt a működtetéséhez.

– A kórházak államosításához szükséges szerződéseket állítólag a mai napig nem írta alá. Van valami fenntartása azzal, hogy a fekvőbetegellátás állami feladat lesz?
– Államosítás? Tudtommal az önkormányzatok sem családi vállalkozások. Elvileg van abban logika, hogy a férőhelyeket, a beszerzéseket, a kapacitásokat összehangolják. Az mégsem járja, hogy amíg a Honvéd Kórházban a 16 amerikai színvonalú műtőből tíz áll, vannak olyan kórházak is a fővárosban, ahol 19. századi körülmények között dolgoznak. Ez pocsékolás. Amiért még nem írtam alá annak csak az az oka, hogy vannak még viták a vagyonmegosztás körül. Ugyanis több olyan vagyonelem is a kórházak, tehát jelenleg a fővárosi önkormányzat tulajdona, amely már nem egészségügyi célt szolgál. Ha ezt csak úgy odaajándékoznánk, az is pocsékolás lenne.

Fábos Erika

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek