B. Zoltán, akit ötödik alkalommal hallgattak meg, Szabó Györgyi tanácsvezető bíró kérdésére válaszolva "megfontolatlannak" és "önkéntelennek" nevezte azt a katasztrófa másnapján, 2010. október 5-én tett nyilatkozatát, hogy a Mal ajkai telephelyén kiömlött vörösiszap veszélytelen.
A cégvezetőt a többi között azzal vádolják, hogy a valóságnak nem megfelelő tájékoztatást adott a kiömlött anyagról.
A vezérigazgató egy másik kérdésre válaszolva azonban fenntartotta, hogy a vörösiszap nem mérgező anyag.
A vádlott a bírónak a vezérigazgatóként viselt felelősségét érintő kérdésre válaszolva azt hangoztatta, hogy a műszaki, hatósági előírásokkal kapcsolatosan 99 százalékban a munkatársainak szakértelmére támaszkodik. "Elsődlegesen azokat az embereket kell ismernem, akikkel dolgozom" - mondta, hozzátéve, hogy nem is tudta volna áttanulmányozni a cég összes dokumentumát.
A tanácsvezető kérdésére, hogy tudott-e az iszaptározókra vonatkozó katasztrófavédelmi terv létezéséről, nemmel válaszolt. Vallomása szerint az ajkai timföldgyár riasztási tervét sem ismerte, a tárgyaláson felolvasott munkaköri leírása szerint azonban feladata volt a tározókra vonatkozó hatósági és technológiai előírások munkatársakkal való betartatása, számonkérése.
A hétfői tárgyaláson a vezérigazgatót szembesítették az ötödrendű vádlott D. József divízióigazgatóval, mert a X-es tározóba kerülő vörösiszap semlegesítésének 2009 novemberi leállításával kapcsolatban egymásnak ellentmondó vallomást tettek a nyomozás során. A vád szerint a lerakott anyag tetején tárolt rendkívül nagy mennyiségű víz a gátszakadás meghatározó oka volt, és ezt a folyadékot nem semlegesítették megfelelően, emiatt magas volt a lúgtartalma.
D. József divízióigazgató vallomása szerint nem álltak át teljesen a száraz technológiára, csak annak egy részét, a vörösiszap lúgtartalmát csökkentő dobszűrőket helyezték üzembe 2009 nyarán. Azt vallotta, hogy a technológia iszapszállításra vonatkozó részét anyagi okok miatt nem vezették be.
