A kutatás egy érdekes problémával, a politikai berendezkedések megítélésével is foglalkozott. Az utóbbi néhány év politikai közbeszédében több utalás is történt a demokrácia újraértelmezésére, vagy egyes autoriter rendszerekkel szembeni, korábbi mereven elutasító álláspont átértékelésére.
A Tárki arra volt kíváncsi, hogy a magyar társadalom hogyan viszonyul a különböző politikai rendszerekhez, egészen pontosan a demokráciához és a diktatúrához. Mint írják, nem határozták meg sem a demokrácia, sem a diktatúra fogalmát, azt mindenkinek önmagának kellett értelmeznie.
Az MTA TK SZI – TÁRKI 2015-ös tavaszi adatfelvétele alapján a magyar 18
éven felüli lakosság kevesebb mint fele ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy a demokrácia minden más politikai rendszernél jobb. Közel egyharmaduk ún. rendszerszkeptikus, azaz számára és a hozzá hasonló emberek számára lényegében mindegy, hogy melyik rendszerben él. 100 emberből 13 nem tudta vagy nem akarta álláspontját kifejezni, ugyanakkor az inkább diktatúrapártiak aránya mindössze hét százalék.
Vagyis összességében, bár a demokrácia hívei vannak relatív többségben, mégis mintha érezhető lenne egyfajta demokrácia-kiábrándultság. Még egyszer hangsúlyozza a Tárki, hogy azt nem tudják, hogy az állampolgárok mit értenek pontosan a demokrácia vagy éppen a diktatúra fogalma alatt. Ha a jelzett ifjúsági vizsgálatok tapasztalataiból indulunk ki, akkor feltételezhető, hogy a személyes, mindennapi tapasztalatok, a „létező demokráciával” való elégedettség vagy elégedetlenség képezik az összehasonlítási alapot.
A fenti adatok pontosabb megértését elősegítheti, ha megnézzük, hogy mely társadalmi nagycsoportok, vagy milyen politikai, ideológiai beállítódású kérdezettek fogadják el vagy utasítják el a demokráciát. A kérdés vonatkozásában „nem tudja” illetve „nem válaszol” kategóriákat jelölőket nem vonták be a részletesebb elemzésbe. Ennek oka, hogy ezen 13 százaléknyi válaszoló szinte maradék nélkül olyan, akinek ismeretlen a pártpreferenciája, önmagát vagy a centrumba helyezi, vagy ismeretlen az ideológiai orientációja is. Ha levonjuk a bizonytalan és nem válaszoló kérdezettek eredményét, akkor a demokráciátú legjobb politikai rendszernek gondolók 55 százalékát teszik ki a mintának, a rendszerszkeptikusak 37, a rendszerkritikusak pedig nyolcszázaléknyian vannak.
A demokrácia és diktatúra megítélésében statisztikai értelemben is fontos szerepet játszik a kérdezett pártállása. Az adatok alapján a Fidesz–KDNP, az LMP és a DK szavazói az átlagot lényegesen meghaladó mértékben (70 százalék körül) vélekednek úgy, hogy a demokrácia minden más politikai rendszernél jobb. A Jobbik szavazóinak pontosan a fele demokráciapárti, ami némileg kisebb, mint a kérdezettek válasza.
A nagyobb méretű (mérhető) pártok szavazói között ugyanis épp a Jobbikosok között vannak a legnagyobb arányban diktatúrapártiak: a mintaátlaghoz képest 2,5-szer többen, 17 százaléknyian gondolják úgy, hogy bizonyos körülmények között egy diktatúra jobb, mint egy demokrácia. Érdekes módon egyébként az LMP szavazók szokatlanul polarizáltak ebben a kérdésben, mert bár a demokrácia hívei felülreprezentáltak körükben, de a diktatúra híveinek aránya is némileg magasabb a párt szavazóinak táborában.
Az egész mintán belül a szocialista pártot választók a leginkább rendszerszkeptikusak: majd minden második szocialista úgy gondolja, hogy a rendszerek hasonlatosak a „kisemberek” számára. Az MSZP szavazóinak álláspontjához egyébként nagyon hasonló vélemény rögzíthető a pártpreferenciájukat titkolók esetében is.
A pártpreferenciával statisztikai értelemben szinte megegyezik az ideológiai
beállítódás és a politikai rendszerek megítélése közötti kapcsolat szorossága.
A jobboldali pólus választóinak kilenc százaléka tudja elképzelni bizonyos körülmények között a diktatúrát, a balpólusnál ez az arány öt százalék. A bal–jobb skálán a 0–2 kategóriát választók (balpólus) 43 százaléka ugyanis inkább azt az álláspontot képviseli, hogy a rendszerek között lényegében nincs különbség. Az ideológia tengelyen önmaguk álláspontjának elhelyezését elutasítók, vagy abban bizonytalanok még ehhez képest is nagyobb mértékben rendszerszkeptikusak. Az alábbi ábra is jelzi, hogy a jobbközép és a balközép orientációjú kérdezettek között találjuk a legtöbb demokrácia-elkötelezettet.
A radikális póluson lévő kérdezettek körében igen erőteljesen felülreprezentáltak a diktatúra hívei. Minden negyedik, önmagát radikálisnak vélelmező állampolgár úgy véli, hogy bizonyos körülmények között a diktatúra jobb, mint a demokrácia. A mérsékelt–radikális tengelyen 6–7-es értéket választóknál ez az arány 12, míg a centrumban elhelyezkedőknél nyolc százalék. A demokrácia feltétlen hívei a centrumtól a mérsékelt pólus irányában helyezkednek el leginkább. Végül – hasonlóan a bal–jobb ideológiai orientációhoz – az ideológiai hovatartozásukban bizonytalan vagy válaszukat titkolók valamivel több mint fele a rendszerszkeptikusok táborában található.
Összefoglalás
Összességében, a társadalmi hierarchiában betöltött pozíciók alapján, a demokrácia ethosz a középosztály és a felsőközéposztály számára értelmezhető leginkább. 2015 tavaszán az alsó osztály, valamint a munkásosztály tagjai nem érzékelik a demokrácia és a diktatúra közötti érdemi különbséget, hiszen az előbbiek mintegy hattizede, az utóbbiak 45 százaléka szerint „a hozzám hasonló emberek számára az egyik rendszer olyan, mint a másik”. Végül úgy tűnik, hogy a lecsúszástól, az egzisztenciális félelmektől leginkább tartó – legveszélyeztetettebb – alsó középosztály hajlandóbizonyos körülmények között leginkább elfogadni a diktatúra könnyűnek látszó eszköztárát.
