Több mint egy évszázada keresik a Szigetvár 1566-os ostromakor elhunyt világhódító Szulejmán szívének sírboltját a régészek, de mostanáig nem jártak sikerrel. A magyar és a török állam támogatásával működő kutatócsoportnak azonban úgy tűnik, sikerült megoldani az évszázados rejtélyt. A Szulejmán-projekt 2013-ban kezdődött. Újfajta szemlélettel és modern technikai módszerekkel három helyen fogtak hozzá a kutatáshoz, végül azonban egy nem várt helyen, a közeli szőlőhegyben találtak rá.
Pap Norbert történész, geográfus, a Pécsi Tudományegyetem docense, a projekt vezetője, amikor ismertette az eredményeiket azt mondta: a meglelt nyolcszor nyolc méteres, központi helyiséggel és előcsarnokkal rendelkező egykori építmény a szultán türbéjének alapja lehetett. Ezt erősíti mekkai irányú tájolása és a faragott kövek ornamentikája is. A megtalált romokat egyelőre visszatemették, a feltárás azonban folytatódik. A török állam ugyanis jelentős összeggel akarja támogatni azt is, hogy az emlékek bemutathatóak legyenek.
Szulejmánon kívül, a koszovói Rigómezőn elesett I. Muradnak van emlékhelye külföldön, ahova évente húszezren látogatnak el, úgy is, hogy történelmi súlya nem is mérhető Szulejmánéhoz. Így aztán jelentős turisztikai vonzereje is lehet annak az interaktív múzeumnak, amit Szigetvárra terveznek. Törökországból tömegek érkezhetnek, de a magyarokat is egyre jobban érdekli az uralkodó, főként mióta nálunk is vetítik a róla szóló sorozatot.
És hogy mi köze az egyik kereskedelmi csatornán nálunk is sikerrel futó Szulejmán sorozatnak, a szigetvári vár körül végzett nagyszabású tudományos munkához? Az, hogy a jelenlegi török kormány sokféle eszközzel támogatja az oszmán korszak népszerűsítését, mivel ez az ország történelmének egy igen dicsőséges időszaka volt és szellemi gyökereit is onnan eredezteti. A Szulejmán-nosztalgia azonban nem most, hanem a 80-as években kezdődött. Azóta pedig korát a török történelem, a török teremtő erő és vallási tolerancia megnyilvánulásának egyik legfényesebb korszakaként ünneplik Törökországban. Éppen ezért a történelmi kutatásokon kívül pénzt áldoztak arra is, hogy egy nagyszabású és látványos filmsorozattal megismertessék Szulejmán életét és közüggyé tegyék az emlékezést. Sikerrel. Egyre inkább a köztársaságot alapító Kemal Atatürkhöz hasonló helyet vív ki a nemzeti emlékezetben.
Fodor Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának főigazgatója szerint nem szerencsés, hogy a szappanopera népszerűsége miatt egyre többen kezdik „török szemüvegen át látni ezt az egész, magyar szempontból borzalmas korszakot”. A történész szerint az azonban tagadhatatlan, hogy kulturális értelemben I. Szulejmán uralkodása az oszmán történelem egyik aranykora volt, ekkor szilárdultak meg azok a formák és keretek, amelyeket ma a „klasszikus” oszmán civilizáció egyedi stílusaként tartunk számon. Az 1520 és 1566 között uralkodó szultán ugyanakkor Szigetvár falai előtt történt halálakor sok tekintetben már csak felemás eredményeket tudott felmutatni. Túlértékelte az Oszmán Birodalom egyébként valóban kivételes katonai és gazdasági erőforrásait, amelyeket az 1530-as évektől értelmetlenül szétforgácsolt ahelyett, hogy néhány fontosabb célra összpontosított volna. Világuralomhoz fűzött reményei szertefoszlottak. A szigetvári hadjárat lefolyása – amelyre az agg szultán súlyos betegen, ló helyett hintóban indult el – önmagában is jelzi az idők változását, hiszen az első éveiben még világuralomról, Bécs elfoglalásáról álmodó Szulejmán, élete utolsó útján egy közönséges magyar határvár meghódításával bajlódott – emelte ki Fodor Pál.
