„Tíz-tizenöt évvel ezelőtt egyetlenegy szarka nem költött városi környezetben Magyarországon, azóta ez a tendencia megfordult – mondta Orbán Zoltán, a Magyar Madártani Egyesület szóvivője. Ugyanannak vagyunk a tanúi, mint 1900-ban, amikor a fekete rigók kezdtek el beköltözni a fővárosba.
Sajnos a természettől mindinkább eltávolodó lakosság egy része már alig tolerálja a madarak jelenlétét. Ott tartunk, hogy az évszázadokon keresztül érinthetetlennek tekintett fehér gólyák, füsti fecskék és molnárfecskék fészkelésével kapcsolatban is a »piszkításuk« miatt háborodnak fel az emberek; még le is lövik a madarakat, vagy leverik a fészkeiket.”
[caption id="" align="aligncenter" width="600"]
Idegesek tőlük az emberek - Kép: Shutterstock[/caption]
Orbán Zoltán azt mondta: a szarka és a vetési varjú nem jószántából költözött be a lakott területekre, hanem a sok évszázados állományirtás folytán ezek a három-négy éves gyerek szintjén álló, rendkívül intelligens madarak nem a kihalást választották. Ezt a bajt mi hoztuk a saját fejünkre. Orvosolni persze nem egyszerű és nagyon sokba kerül.
A bütykös hattyú a 19. században tűnt el teljesen Magyarországról, de az 1970-es években újból megjelent néhány példány, az elmúlt évtizedben pedig mindenütt elterjedt. Olyannyira, hogy a Balatonnál már az őshonos vízimadarak élőhelyeit is veszélyezteti. „Ezzel is komoly felelőssége van az embernek – mondta Orbán Zoltán. – Nemsokára kampányt indítunk, hogy megértessük, nem szabad etetni a vízimadarakat, legfeljebb zöldségekkel, és nem kenyérrel. Az ártó táplálék a viselkedésüket is megváltoztatja. Olyan vizeket is elfoglalnak, amelyek természetes körülmények között nem tudnák eltartani a hattyúkat, másrészt, mivel kapnak táplálékot, nem keresnek, és nem is költöznek el télre. Ha pedig van egy keményebb telünk, tömegesen pusztulnak el.”
A kormoránok a Tiszán és a Tisza-tónál okoznak károkat. Egy-egy példány akár napi 3-4 kiló halat is elfogyaszt, és ennek többszörösén ejthet halálos sebeket. A Tiszán becslések szerint több tízmilliós, országosan százmilliókra rúgó veszteséget okozhatnak a több száz mázsa hal elpusztításával. Ezért, bár továbbra is védett madár, de az elmúlt három évben már lehetőség van engedéllyel gyéríteni az állományt.
„Be kell látnunk, a madarak valóban okozhatnak anyagi kárt is – mondta Orbán Zoltán. – A hiteles természetvédelem feladata olyan megoldások és engedmények keresése, hogy velünk együtt élőlénytársaink is megtalálják létfeltételeiket."
Elegünk lett a hódokból is
Húsz éve még alig akadt hód nálunk. Pedig őshonos volt, de az 1900-as évek elejére a bundája és a húsa miatt szinte teljesen kiirtották. 1996-ban kezdték el visszatelepíteni, és mára az állomány túlzottan megnőtt. Az eurázsiai hód a legnagyobb rágcsáló Európában, természetes ellensége nincs. A szaktárca ezért változtatna a hódok státusán, tartva attól, hogy jelentős kárt okoznak. Védett maradna, de lehetővé tennék, hogy ott, ahol túlszaporodtak, gyéríteni lehessen.
