A Mogyi-Caramoon több mint 1000 résztvevő bevonásával végezte el október folyamán Magyarország első nassoláskutatását. Mikor nassolunk? Mit nassolunk? Miért nassolunk? Az online kérdőíves megkérdezés során többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ, de arra is kíváncsiak voltak, hogy a válaszadók miként definiálnák a nassoláshoz való viszonyukat.
A „Milyen gyakran nyúlsz valami ropogtatnivaló után?” kérdésre adott válaszokból kiderült, hogy
A motivációkat firtató kérdésre a legtöbben (35,4 százalék) az „egyszerűen kell” válaszra adták a voksukat, míg a válaszadók 32 százaléka az önjutalmazást jelölte meg a leggyakoribb kiváltó okként. A megkérdezettek közel ötöde nyugtató hatásuk miatt, 13,7 százalékuk pedig megszokásból fogyasztja kedvenc snackjét.
A nassolás helye és ideje a többség számára este jön el a tévé előtt (51,2 százalék), míg 35,2 százalékuk a délután energiahiányos óráiban nasizik. A válaszadók csupán 5 százaléka hódol délelőtt szenvedélyének, közel 10 százalékuk viszont egész nap elérkezettnek látja az időt egy kis csipegetésre.
Ropogtatni tehát szeretünk, de melyik a leginkább fogunkra való ínyencség? Jó hír, hogy úgy tűnik, ezen a téren is kezd tért hódítani az egészségtudatos megközelítés, hiszen
Ez utóbbi kategória részaránya a jövőben vélhetően nőni fog, hiszen az otthoni fogyasztásban a hagyományos mikrós pattogatott kukoricák mellett egymás után jelennek meg és válnak egyre népszerűbbé a különböző sós és édes ízesítésű prémium popcornok.
Nem hisszük, hogy függők lennénk
De vajon a rendszeres nassolás egyben azt is jelenti, hogy függők vagyunk?
A válaszok alapján a megkérdezettek 12,9 százaléka tartja magát egyértelműen függőnek.
Több mint 55 százalékuk úgy érzi, bár sokat nassol, de nem függő. 5 százalékuk szerint nem függők, de környezet ük annak tartja őket, 26,7 százalék viszont egyáltalán nem hisz az ilyen típusú függőség létezésében.
„A legfontosabb azt leszögezni, hogy a snack (legyen sós vagy édes, krémes vagy ropogós) utáni sóvárgás nem az egyén gyengeségének csalhatatlan jele. Az ember persze érezheti úgy, hogy aktuálisan a rabja valamilyen rágcsálnivalónak, de a kóros ételfüggőségnek általában olyan markáns tünetei vannak, mint a fejfájás, álmatlanság, ingerültség, hangulatingadozás, depresszió” – mondta el a kutatás kapcsán Dr. Meskó Norbert evolúciós pszichológus.
A szakember hozzátette: „Érdemes kitérni az egészséges szenvedély és a szenvedélybetegség közötti különbségre is. Az evéssel kapcsolatos szenvedélybetegségről többek között a kontrollvesztett falásrohamok kapcsán szoktunk beszélni, amikor valaki akkor is eszik, ha nem éhes, azaz a teste nem igényel több táplálékot. Mint az élet egyéb területein, a táplálkozásban (így a nassolásban) is a mérték, az önkontroll, és a tudatosság lehet a kulcs. Ha megtaláljuk az arany középutat, akkor úgy hódolhatunk a nassolási szenvedélyünknek, hogy az egészségügyi kockázatokat minimálisra csökkenthetjük.”
