Közélet

A NASA asztronautái a Holdra készülnek

A héten végzett a NASA legújabb űrhajósosztálya. Ha minden a tervek szerint alakul, 2024-ben újra férfi és első alkalommal nő lép a Holdra.

A holdutazásokat veszélyes voltuk mellett csillagászati költségeik miatt szüntették be. Ötven éve már, hogy az Amerikai Egyesült Államok az Apollo program révén megnyerte a Szovjetunióval vívott űrversenyt. A jeles alkalom egyben az újabb, Holdat célzó küldetések kezdete is. Mike Pence alelnök novemberben határozottan kijelentette, hogy öt éven belül emberekkel indulhat küldetés a Holdra.

Ennek érdekében az amerikai kormány a NASA által a 2020-as évre igényelt, 21 milliárd dolláros költségvetést további 1,6 milliárd dollárral egészítette ki. Pence ugyan nem erősítette meg, hogy a küldetés hosszú távú célja eljutni a Marsra, ám a NASA kifejezett szándéka ennek előkészítése.

Összehasonlításképpen az, hogy Neil Armstrong és Buzz Aldrin első alkalommal a Holdra lépjen, 28 milliárd dollárba került, az Apollo program összköltségvetése 1960 és 1973 között mai értéken megközelítőleg 288 milliárd dollárjukba került az amerikai adófizetőknek. Ez a szövetségi kormányzat éves költségvetésének nagyjából a 2 százaléka.

Visszatérni a Holdra csaknem ugyanilyen költségvetést igényel a CBS információi szerint.

Fotó: AFP

Az Artemis program

Ha minden a tervek szerint alakul, 2024-ben lép újra férfi és első alkalommal nő a Holdra. Az Artemis fő prioritásai a jövőbeni felfedezésekhez szükséges új technológiák, képességek és üzleti megoldások fejlesztése és tesztelése, beleértve a Marsra szállást is.

Továbbá kifejezett cél, hogy az Egyesült Államok stratégiai előnyre tegyen szert a Holdon, kiterjesztve gazdasági lehetőségeit.

They studied. They trained. They graduated! 👩‍🚀🎓👨‍🚀

Chosen from a record-setting pool of more than 18,000 applicants, our #NewAstronauts completed two years of basic training to become the first class of astronauts to graduate under our #Artemis program: https://t.co/2XmsMP7KU9 pic.twitter.com/6JnoWrVRcI

— NASA (@NASA) 2020. január 11.

A jelöltek elvégezték a szükséges kétéves alapképzést. Több mint 18 ezer jelentkező közül választották ki azt a tizenegy amerikai és két kanadai szerencsést, akik részt vehetnek a programban. Hét férfi és hat nő kapja meg az esélyt, hogy visszatérjen a Holdra. Nyolc asztronauta katonai pályáról, öt pedig tudományos területről érkezett – olvasható a NASA hivatalos oldalán.

A követelmények szigorúak, a kiváló fizikai kondíción és kiterjedt műszaki ismereteken kívül a jelölteknek rendelkezniük kell a mérnöki, a biológiai, a természettudományos, a számítástechnikai és a matematikai végzettségek valamelyikével és az adott területen szerzett hároméves tapasztalattal, vagy ezerórányi repülésgyakorlattal.

Előnyt jelenthetnek olyan különleges tapasztalatok, mint a búvárkodás, a vadon ismerete, a vezetői tapasztalat és az idegen nyelv ismerete, különösen az orosz, amelyet minden NASA-asztronautának ismernie kell.

Az Artemis asztronautái

  • Kayla Barron, az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének hadnagya a tengerészeti akadémián szerzett mérnöki, majd ösztöndíjasként Cambridge-ben nukleáris technológiai diplomát. Tengeralattjáró-tisztként a USS Maine fedélzetén szolgált.
  • Zena Cardman a Chapel Hill egyetemen (Észak-Carolina) szerzett tengerbiológiai végzettséget. Kutatásai során a barlangokban és a mélytenger üledékes környezetében található mikroorganizmusokra koncentrált. Kutatóhajók fedélzetén részt vett több antarktiszi misszióban, valamint a NASA egyéb területein tevékenykedett.
  • Raja Chari, a légierő ezredese az akadémián, majd az MIT-n szerzett mérnöki diplomát. Mielőtt az Artemis programhoz csatlakozott volna, tesztpilótaként dolgozott.
  • Matthew Dominic őrnagy (haditengerészet) elektroműszerész és mérnök, szintén tesztpilóta.
  • Bob Hines alezredes, Amerikai Légierő. Aeronautikai gépészmérök, tesztpilótaként került a NASA-hoz.
  • Warren Hoburg aeronautikai és asztronautikai alapképzésen vett részt az MIT-n, majd elektromérnöki és számítástechnikai doktorátust szerzett a kaliforniai egyetemen. Az MIT kutatójaként választották be a programba.
  • Dr. Jonny Kim a haditengerészet kitüntetett hadnagya, több mint száz hadműveletben vett részt, mielőtt befejezte volna matematikai, majd pedig orvosi képzését.
  • Jasmin Moghbeli őrnagy (tengerészgyalogság) informatikai, majd repüléstani és űrmérnöki diplomáját az MIT-n szerezte, valamint a haditengerészet posztgraduális képzésén gépészmérnökként végzett. Tesztpilótaként válogatták be.
  • Loral O’Hara a Kansas Egyetemen repüléstani gépészmérnöki, később pedig repülőgép- és űrhajózási diplomát szerzett. Mielőtt csatlakozott volna a NASA-hoz, O’Hara kutatómérnökként dolgozott, mélytengeri kutatási merülőegységek és robotok tervezésével, tesztelésével foglalkozott.
  • Dr. Francisco „Frank” Rubio az amerikai hadsereg alezredese, nemzetközi kapcsolatokból diplomázott a New York-i West Point Katonai Akadémián, majd Marylandben doktorált. Rubio több mint 1100 órát töltött a levegőben Black Hawk-helikopterpilótaként, ideértve 600 órás harci szituációs gyakorlatát is. Mielőtt a NASA-ba érkezett, sebészként szolgált.
  • Jessica Watkins geológiai és természettudományi diplomát szerzett, majd Los Angelesben doktorált geológiából. Watkins a NASA Ames Kutatóközpontjában és a Jet Propulsion Laboratoryban (JPL) dolgozott, valamint közreműködött a NASA Mars-programjában szereplő Curiosity munkálataiban.
  • Joshua Kutryk a kanadai királyi légierő alezredese, a kanadai Albertából származik. Gépészmérnöki diplomát szerzett, valamint űr-, repülési próbamérnöki és védelmi tanulmányokat folytatott. Kísérleti tesztpilótaként és vadászpilótaként dolgozott.
  • Jennifer Sidey-Gibbons szintén Albertából származik. Gépészmérnöki diplomát szerzett a montreali McGill Egyetemen, és a Cambridge-i Egyetemen doktorált mérnökként. Mielőtt csatlakozott a programhoz, Sidey-Gibbons égéstudományi professzorként dolgozott Cambridge-ben.
  • Kristine Davis, az Artemis program űrruháinak tervezője
    Fotó: AFP

    Amikor az űrkutatás kerül szóba, könnyen esünk abba a hitbe, hogy minden olyan gördülékeny, ahogy azt az egyes űrügynökségek, mint a NASA, az ESA és a Roszkoszmosz, kommunikálni igyekeznek. Ez teljességgel érthető, sok kiváló szakembert riasztana el a pályától is az a bürokratikus harc, amelyet a támogatásokért, anyagi segítségért kell vívniuk a hivatalok illetékeseinek.

    Elég arra gondolni, hogy csak egyetlen űrhajós felkészítése megközelítőleg 15 millió dollárt tesz ki. Ebben a kilövés, az űrben tartózkodás, a létfenntartás, a munkavégzéshez szükséges eszközök és a visszaút még nincsenek benne, és meglehetősen szűkös keretekből kell gazdálkodniuk.

    A politikai szereplők és a döntéshozók – természetükből fakadóan – igyekeznek a saját érdekeiknek megfelelően „használni” az űrkutatást, amely többnyire indirekt kampányfogásként jelenik meg a kommunikációjukban. Épp ezért – hacsak nincs különösebb ok az ellenkezőjére – igyekeznek minimálisra csökkenteni az anyagi hozzájárulást. Amikor Kennedy elnök bejelentette, hogy embert akar küldeni a Holdra, éppen azt a sokkot kellett kiheverni, hogy a Szovjetunió megelőzte Amerikát, és Jurij Gagarint az űrbe küldte. A NASA költségvetését ettől fogva folyamatosan növelték, azután is, hogy 1961-ben a Mercury program keretén belül Alan Shepard végrehajtotta az űrugrást a Freedom 7-tel. 1963-ban Kennedyt meggyilkolták, és a támogatások ezt követően fokozatosan mérséklődtek, ahogy a feladat újabb és újabb akadályba ütközött.

    Jelenleg Trump elnök akar a Holdra küldeni embereket. Különös, hogy éppen a választási évben ad 1,6 milliárd dollárral többet a NASA költségvetésébe.

    Az űrutazás nagyon korai szakaszában jár, még nem tud teljes egészében függetlenné válni a nagyobb kormányzatok támogatásától. talán az első ember, aki az űrkutatás függetlensége felé vezető útra lépett.

    Az Artemis pedig esélyt ad az űrutazók mai generációjának az új lehetőségek felderítésére.

    NASA asztronauta Artemis
    Kapcsolódó cikkek