Devizaalapú kölcsönszerződés esetén tisztességtelen a folyósítási jutalék felszámítása, mert nem beazonosítható az ellenszolgáltatás – olvasható a Kúria közleményében.
A fogyasztói kölcsönszerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétellel kikötött kezelési díj és folyósítási jutalék tisztességtelensége vizsgálatának szempontjairól döntött a Kúria gazdasági tanácsa.
A jogerős ítéletet a kezelési költségre vonatkozó rendelkezés tisztességtelenségének megállapítása iránti részében az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
a per tárgyát képező szerződéses feltételek (amelyek egyértelműen rögzítették a kezelési költség mértékét, a fizetési kötelezettség időtartamát, időpontját, a folyósítási jutalék mértékét, fizetésének időpontját) jellemzően megfeleltek az átláthatóság követelményének.
Az is egyértelmű volt az ítéletben kifejtettekből, hogy nem elvárás, miszerint az ellenszolgáltatásért nyújtott valamennyi szolgáltatás a szerződésben részletezésre kerüljön.
A Kúria mind a folyósítási jutalék, mind a kezelési költség tekintetében úgy foglalt állást, hogy ezek nem a pénzügyi intézmény által nyújtott főszolgáltatás ellenszolgáltatásai, így az irányelv 5. cikke alapján ítélendők meg ezen szerződési feltételek esetleges tisztességtelensége, vagyis az EUB iránymutatásainak megfelelően vonatkozásukban vizsgálandók a jóhiszeműség és az egyensúly (arányosság) elveinek megvalósulása.
A Kúria az új eljárásra vonatkozóan meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy az EUB ítéletében kifejtett, a perben eljáró bíróságokra kötelező iránymutatásra figyelemmel vizsgálja különösen az EUB ítéletének 50., 51. és 55. pontjában kifejtett jóhiszeműség és egyensúly (arányosság) feltételeinek együttes teljesülését.
Az I. rendű alperesnek azt kell elsődlegesen bizonyítani az utóbbi feltétel tekintetében, hogy a kezelési költség felszámításával (a kamat és a kezelési költség mértékére tekintettel) a felperes terhére nem alakult ki jelentős egyenlőtlenség. Ezt elsődlegesen a szerződéskötéskori piaci kamatok figyelembevételével lehet megállapítani.
A piaci kamat megállapításához támpontot nyújthat az olyan hasonló kondíciókkal (például pénznem, futamidő, kockázati besorolás) rendelkező kölcsönszerződésekben felszámított átlagos kamatmérték, amelyekben kezelési költséget nem kötöttek ki, a kamat és a kezelési költség együttes átlagos mértéke, valamint a THM mértéke.
