Így lett Szíriából narkóállam

A polgárháború romjain Szíriában szárba szökkent a drogok gyártása és exportja is, melyet az országot vezető Bassár el-Aszad szövetségesei és rokonai uralnak – derül ki a The New York Times összeállításából.

A szír kereskedelem és gyártás zászlóshajója a Captagon nevet viselő amfetinszármazék, melyet egy német gyógyszergyár állított először elő a hatvanas években. A szert a nyolcvanas évekig főként a figyelemhiányos és hiperaktív betegek és a narkolepszia kezelésére használták, ám 1986 óta a világ legtöbb országában betiltották.

Azonban mire a tiltás életbe lépett, a szer már nagy népszerűségnek örvendett az Arab-félszigeten, ahol többek között az energizáló hatása miatt használták tanulásra, munkára, bulira vagy épp a hosszú távolságok levezetésére. A tiltást követően még nem Szíria lett ezen drogok fő gyártója, ugyanakkor a drog a térségben maradt és a hasisáról híres, a Hezbollah által kontrollált libanoni Bekaa-völgyben kezdődött meg a termelése.

Azonban míg a gyógyszergyári verzió hatóanyaga a fenetilin nevet viselő szer volt, a ma kapható illegális termék különböző amfetaminok, koffein és egyéb töltelékek keverékéből áll és míg Szíriában már 1 dollár alatti áron kapható egy ilyen tabletta, addig Szaúd-Arábiában már 14 dollárt is elkérhetnek érte.

A szíriai polgárháború során a bűnözők a katonák számára különösen hasznos terméket a frontvonal mind a két oldalán terítették és a helyi gyártás is beindult a gyógyszeréreszek és az elhagyott gyárak felszerelésének összekapcsolásával. A háború elhúzódása időközben az ország gazdaságát is tönkretette és Aszad szövetségesei közül is egyre többen kerültek mindenféle szankciók hatálya alá.

Közülük sokan döntöttek így a captagon gyártás és kereskedelem mellett, 

így gyakorlatilag egy államilag irányított drogkartell jött létre. 

Mindezt az országon belül a hadsereg negyedik páncélos hadosztálya irányítja. Ennek az egységnek az élén pedig Maher el-Aszad, az elnök öccse áll. A gyártás azonban kis decentralizált üzemekben történik, melyeket sok esetben a hadsereg katonái őriznek. A késztermékek a szárazföldön Libanon és Jordánia felé hagyják el az országot, ám az export nagy részét Latakia kikötőjéből indítják útnak.

A kábítószer exportja mára már Szíria legfontosabb keményvaluta forrásává vált. 

Az elmúlt évben egyre több helyen találkoznak a hatóságok a korábban csak a Közel-Keleten népszerű szerrel, így tavaly Olaszországban 84 millió tablettát foglaltak le egy akció során a hatóságok, míg Malajziában márciusban 94 darab tablettára csaptak le a rendőri erők. Az idei évben a külföldi lefoglalások összesen több mint 250 millió tablettát vontak ki a forgalomból, ami a négy évvel korábbinak a 18-szorosa.

A térség kormányit még jobban aggasztja, hogy 

a Szíria által kiépített csempészhálózatok kínálatában újabban megjelent a még veszélyesebbnek és addiktívabbnak tartott metamfetamin kristály is. 

A captagon relatív ismeretlensége miatt az akadálytalanul utazhat szerte a világban, így Egyiptomban, Görögországban, Olaszországban, Franciaországban, Németországban, Romániában és Malajziában is megjelent. A legtöbb esetben azonban ezek a szállítmányok csak a figyelem elterelése céljából tesznek ezen irányokba kitérőket, céljuk továbbra is az Arab-félsziget.

A The New York Times adatbázisa szerint a külföldön lefoglalt captagon mennyisége 2017 óta minden évben nő és a szer gazdasági jelentőségét még inkább kiemeli az, hogy a lefoglalt mennyiség utcai értéke 2019 óta az ország legális, hivatalos exportjának értékét is meghaladja. 

Az elmúlt évben világszerte lefoglalt captagon értékét a hatóságok mintegy 2,9 milliárd dollárra teszik, míg Szíria legális kivitele csak 860 millió dollár volt.

A csempészek elfogása már nehezebb feladatnak bizonyult a különböző rendőri szerveknek világszerte, mint a tabletták lefoglalása, hiszen ezek kereskedelme számos fedőcégen keresztül zajlik, és a szíriai feladókról az ország értelemszerűen nem szolgáltat adatokat. Noha a különböző drogkartellek és bizonyos államok közötti együttműködés nem példátlan a történelemben, ritka a szíriaihoz hasonló helyzet, ahol az állam nem szövetséget köt ezekkel a szervezetekkel, hanem maga szervezi a gyártást és a kereskedelmet.