Az ENSZ szerint Afganisztánban humanitárius katasztrófa van kialakulóban. A tavaly augusztusi tálib hatalomátvétel után az új kormányt nem ismerték el nemzetközileg, az országba áramló külföldi pénzeket befagyasztották. A férfiak többsége munka nélkül maradt, legtöbbjük napszámosként kénytelen dolgozni. Azokon a ritka napokon, amikor munkát találnak, nagyjából 100 afgánit, azaz alig több mint 1 dollárt keresnek – írja a BBC.
Az afgánok gyógyszereket, nyugtatókat adnak éhező gyermekeiknek, hogy elaltassák őket, míg mások a lányaikat és a szerveiket adják el a túlélésért.
Egy helyi gyógyszertárban öt darab gyógyszert 10 afgániért (körülbelül 10 amerikai centért), vagyis egy szelet kenyér áráért lehet vásárolni. A legtöbb család naponta néhány szelet kenyéren kénytelen osztozni egymással.
Egy vesét körülbelül 240 ezer afgániért (egymillió forintért) adnak el.
Sokaknak még ez sem elegendő anyagi terheik fedezésére, és gyermekeiket is kénytelenek áruba bocsátani. Tisztában vannak azzal, hogy a gyermekek eladása ellentétes az iszlám törvényekkel, és hogy saját utódaik életét veszélyeztetik, de nincs más megoldásuk. Az eladásból származó összeget élelmiszer-vásárlásra és gyógyszerekre költik.
Az alultápláltsági arányok megdöbbentő növekedése bizonyítja, hogy az éhezés már most milyen hatással van az öt év alatti gyermekekre Afganisztánban. A Heratban található alultápláltsági központban 55 százalékkal nőtt az alultápláltsági arány az elmúlt év során, ahol tavaly óta megnövelték az ágyak számát, hogy megbirkózzanak a befogadásra váró beteg gyermekek számával. Az érkező gyerekeket egyre több betegséggel (például szepsissel és sérvvel) kell kezelni.
A humanitárius válság az Afganisztánnal szembeni nemzetközi szankciók és az afgán befagyasztása miatt alakult ki – mondta Hameedullah Motawakilt, a tálibok herati tartományi kormányának szóvivője.
A tálibok megpróbálnak munkahelyeket teremteni, vasércbányákat és egy gázvezeték-projektet szeretnének nyitni, azonban nem valószínű, hogy ez hamarosan megtörténik – tette hozzá. Az emberek úgy érzik, hogy a tálib kormány és a nemzetközi közösség cserben hagyta őket.
