Életének 83. évében, december 23-án meghalt Bak Imre Kossuth- és Herder-díjas festőművész – közölte az acb Galéria a közösségi oldalán.
Bak Imre az 1960-as évek derekán induló magyar művészgeneráció kimagasló tagja, több mint fél évszázados művészeti pályát tudhatott magáénak. Kivételes érzékenysége, példátlanul következetes, párját ritkítóan változatos világlátása nemcsak az utóbbi években hagyott mély nyomot a magyar képzőművészeten (annak nemzetközi recepcióján és piacán is), hiszen tevékenyen formálta a magyar kortárs festészet alakulását közvetlenül azután is, hogy végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán.
Bak Imre karrierjének első szakaszát döntően befolyásolta a Zuglói Kör szellemi közege, ahol generációtársaival együtt felvették a kapcsolatot az Európai Iskola és a korai magyar avantgárd szellemi száműzetésben élő alkotóival és Hamvas Bélával is.
Bak és nemzedéke mégis az 1968-ban és 1969-ben megrendezett Iparterv kiállításokkal vált széles körben is ismertté.
Az 1960-as évek végén dolgozta ki saját válaszát az amerikai, angol és német hard-edge és minimalista irányzatokra. A művész ezután évtizedeken keresztül kitartóan és töretlenül fejlesztette a festészet utáni absztrakció és a geometrikus absztrakció formanyelvét, egyensúlyba hozva a lokális avantgárd tradíciókat a kortárs festészet szüntelenül változó nyelvével, amelynek ütőerén soha nem lankadó figyelemmel és érdeklődéssel tartotta mindvégig a kezét. Bak Imre utolérhetetlen festészeti munkássága mellett egyik fontos úttörője a magyar konceptuális művészetnek is, posztmodern iránti elkötelezettségéről pedig utolsó interjúi is tanúskodnak.
Művei megtalálhatóak olyan kiemelkedő külföldi közgyűjteményekben, mint a londoni Tate Modern, a New York-i Metropolitan Museum, a stockholmi Moderna Museet, a berlini Nationalgalerie, a bécsi MUMOK, a zürichi Haus Konstruktiv vagy a pozsonyi Nemzeti Galéria. Magyarországon fontos művei találhatóak többek között a Magyar Nemzeti Galériában és a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban. Legutóbbi, egyedülálló művészeti és szellemi frissességről árulkodó festményeit az acb Galéria kiállításain mutatta be, utolsó, 2022-ben festett sorozatát pedig a közönség még nem is láthatta.
Bak Imre maga is szívesen idézte egyik kedvenc szerzőjét, Santarcangelit, aki így vall a halál és a művészet összefüggéseiről:
A mű feltételezi a halál, vagyis a legnagyobb iszonyat ismeretét, és legfőképpen azért születik, hogy ennek az ismeretlennek az iszonyatát legyőzze.
Bak Imre szellemi és szakmai nagysága pótolhatatlan, fájó hiány marad utána a magyar kortárs művészeti életben. Temetéséről a későbbiek során intézkedik családja.
