Balogh Péter: a sikerhez nem csak tudás és munka kell, de szerencse is

Mekkora szerepe van a külsőségeknek az életében? A közszereplői státusz miként változtatta meg a mindennapjait?

Ami a karrieremet illeti, egészen sokáig húztam, hogy megtanuljak öltözködni, már vezérigazgató voltam, amikor végre segítséget kértem egy stylisttól. Első lépésben majdnem a teljes ruhatáramat nyugdíjaztuk. Azóta a stílustanácsadók a feleségemmel együtt rendszeresen őrködnek, hogy ne alakuljak vissza programozóvá. Soha nem gondoltam volna, de ma már komfortosan érzem magam egy rikító piros nadrágban is. Bár az utóbbi években nagyobb a médiafelhajtás körülöttem, mint amennyit megérdemlek, egyelőre mégis igyekszem jól viselni ezt. Nagyon fárasztó a folyamatos figyelem, de szerencsére pozitívan élem meg. Mindenki kedves velem, örülnek ha találkozunk, és szeretik azokat az elveket, amelyek engem hajtanak.

Kellett-e kompromisszumokat kötni önmagával, hogy az üzleti életben boldogulni tudjon?

Remélem, hogy nem sokat. Ez belülről sosem látszik igazán. Nagyon sok tányért pörgetek egyszerre, rengeteg témában vagyok aktív, így biztosan mindenhová kicsit kevesebb jut belőlem, mint kellene. De ritkán érzem, hogy ne lennék önazonos, ne önmagamat adnám.

Mikor derült ki, hogy jó, amit csinál, van tehetsége hozzá?

Programozóként már nagyon korán úgy éreztem, hogy jó, amit csinálok, és még jobb leszek holnap. Üzletemberként vagy vezetőként viszont több idő kellett ehhez. És talán most sem azt érzem, hogy jó, amit csinálok, hanem hogy egyre jobb, és idővel lesz igazán jó. A dolgok dinamikája, iránya engem egyébként is jobban izgat, mint az állapota.

Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kapott?

A szüleim megtanították nekem, hogy a világ megérthető, és ha valami nem sikerül, próbáljam meg újra. Szerintem ezek nagyon fontosak. És talán az is, hogy nem minden vagy bármi áron akarok nyerni, hanem a saját szabályaim szerint, értéket teremtve.

Mit gondol a pénzről, a materiális javakról?

A pénz eszköz, lehetőség és felelősség. Az emberiség véges erőforrásából az általam irányított darab. Eszköz, mert használni tudom a céljaimra, lehetőség, mivel többet érhetek el vele, és esély ad arra, hogy értéket teremtsek a segítségével. Felelősség, miután nem az enyém, és azért van nálam, hogy hasznosuljon, nem pedig azért, hogy megegyem.

Mi volt eddigi legjobb és legrosszabb üzleti döntése?

A legjobb talán, hogy otthagytam az egyetemet. A legrosszabb? Nem is tudom. Hoztam sok rossz döntést, de nincs a fejemben toplista.

Ki volt önre a legnagyobb hatással, van esetleg példaképe?

Nem szeretek piedesztálra emelni embereket, mert mindenki gyarló, nem járnak köztünk félistenek. Ugyanakkor sokat adott nekem is, hogy voltak olyanok, akik mutatták az utat, akiknek sikerült, és miattuk elhittem, nekem is sikerülhet. Bill Gates, Steve Jobs, Bojár Gábor munkássága jó példa arra, hogy lehet valami értékeset létrehozni.

Egy miként lehet-e emocionális, amikor folyamatosan azzal szembesülünk, hogy a racionalitás mindent felülír, ha pénzről van szó? 

Az emocionális része az, hogy nem cégekbe fektetek, hanem emberekre fogadok, és utána őket segítem. Azt kell meglátnom valakiben, hogy akarja és végig is tudja járni a sikeres cég felépítéséhez vezető hosszú utat. A befektetés sokkal inkább szól az emberről, mint a tényekről, legalábbis a korai fázisban.

Sokan az RTL-en futó Cápák között című üzleti show-műsorból ismerik. Hezitált, amikor megkeresték a csatornától?

Azonnal igent mondtam, nagyon megtisztelőnek éreztem a felkérést. Azt reméltem, hogy kicsit megmutathatjuk az országnak az üzlet, a vállalkozások és a befektetések világát, a műsor pedig segíthet újrapozicionálni a vállalkozókat. Szerintem ugyanis egy országot vállalkozók építenek, ők álmodnak meg új dolgokat, kockáztatnak, kitalálnak, megvalósítanak. Sajnos itthon sok rossz példát ragad ki a média, az oligarchák országa (is) vagyunk, de közben van egy felnövőben lévő új vállalkozói generáció, amely értéket teremt. Nagyon sok múlik rajtuk.

Mi volt eddigi televíziós pályafutása fény- és mélypontja? 

A mélypont igazából még hátravan talán, egyelőre inkább csak fénypontjai vannak. Egészen elképesztő, hogy az ország egyik legnézettebb programja tudott lenni egy üzleti műsor, erre senki nem számított.

Izgul még a fellépések előtt? Megválogatja például, hogy hova megy el, milyen felkérést fogad el?

Egyre rutinosabb előadó vagyok, érzem, hogy egyre jobban tudok kapcsolódni a közönséggel, és emiatt talán néha könnyebben elfogadnak, befogadnak egy-egy gondolatot tőlem. De még mindig izgulok a szereplések előtt, még ha ez nem is látszik már rajtam. Általában oda megyek el, ahol tudom, hogy sok embernek átadhatok valami tudást.

Melyik kérdést kapja meg a legtöbbször? 

Talán, hogy a Cápák közöttben miért vagyunk mindig ugyanabban a ruhában. 

Újonnan alapított cégével, a STRT Holdinggal szeretnének minél több magyar startupba befektetni, majd később régiósra nőni. Mit jelent ez pontosan, és miért éri meg?

A hazai startup-ökoszisztéma az utóbbi években az állami és uniós pénzekből épült. Most, hogy ezek a források eltűntek, a piacon szinte teljesen megszűnt a korai fázisú finanszírozás. Részben ezt az űrt akarjuk magántőkével pótolni. Hiszünk abban, hogy ezzel pénzt lehet keresni, hogy vannak jó cégek és sikeres csapatok.

Ez egyrészt szomorú, másrészt azt is mutatja, hogy még bőven van hova fejlődni. A célunk az, hogy itthon, illetve azokban az országokban, ahol hasonló elakadás van, új szintre tudjuk emelni a startupok finanszírozását és támogatását, ezáltal katalizálva a piacot – közben nagyon jó megtérülést elérve a befektetéseinken. Az a tervünk, hogy a következő tíz évben régiós szereplővé váljunk, és kiépítsünk egy ezer startupból álló portfóliót. 

Hogyan ítéli meg a jelenlegi hazai felhozatalt, lesz-e például unikornisunk a közeljövőben? 

Noha nem szeretem az unikornismániát, azért remélem, hogy lesz. Szívesebben látnék tíz olyan céget, amelyik százmillió dollárt ér, mint egyet, amelyik egymilliárdot. De az biztos, hogy az első ilyen, nagyban is érzékelhető, látható sikersztori sokat lendítene a téma iránti érdeklődésen.

Korábban azt mondta, hogy a mesterséges intelligencia elhozhatja az eddigi legnagyobb ipari forradalmat. Mikor? És hogyan kell ezt elképzelni?

Ez valószínűleg már elkerülhetetlen. A technológia mindig is hajtómotorja volt az emberiség fejlődésének és egyre gyorsabb tempóban repít minket előre. A mesterséges intelligenciával azonban most egy új fokozatba kapcsol. Mi, emberek a komplex gondolkodásunk miatt vagyunk egyediek, ezt a gépek azonban rekordsebességgel fogják jobban végezni nálunk. Amint a tudás, megértés, gondolkodás nagyon olcsó eszközzé válik, a meglódul. De az egyáltalán nem biztos, hogy az így létrejött többlet egyenlően lesz szétosztva a populáció minden tagja között. Az utóbbi évtizedek inkább azt vetítik előre, hogy tovább fog nyílni az olló, és egyre nagyobbak lesznek a társadalmi egyenlőtlenségek.

Sosem fordult meg a fejében, hogy tartósan külföldre költözzön? 

Fiatal felnőttként több mint három évet éltem Finnországban, de rájöttem, hogy ott mindig idegen leszek. Itthon vagyok otthon: itt élnek a barátaim, a rokonaim, az anyanyelvemet is itt beszélik. Mint az értelmiség nagy részénél, sajnos 

Diploma nélkül lett milliárdos. Kapott-e a magyar oktatástól ennek ellenére olyat – tudást vagy ismeretet –, amit máshol nem tudott volna megszerezni? 

Kettős érzésem van a kérdéssel kapcsolatban. Nem az oktatási rendszernek köszönhetem, aki vagyok, de voltak olyan tanárok, akik nélkül ez nem sikerült volna. Kellett, hogy mindig legyen körülöttem egy olyan tanár, aki nem az izgága kiskockát, a mitugrász vézna fiút látta bennem, hanem az értéket, a lehetőséget és a tehetséget. Szerintem minden gyereknek kellene egy olyan tanító az életébe, aki hisz és bízik benne. Ez adja meg az önbizalmat ahhoz, hogy akarjunk és merjünk fejlődni.

Mi bosszantja leginkább mostanában? 

A politika minden formájában.

Mire a legbüszkébb?

Nem vagyok egy büszke ember, minden reggel azzal ébredek, hogy a java még hátravan, és még klassz dolgokat fogok építeni a jövőben. 

Milyen örökséget kíván maga mögött hagyni? 

Nekem fontos, hogy több maradjon az asztalon, mint amennyit elvettem onnan. Ahogy a mosdóban ki van írva: hagyj nagyobb rendet mindig magad után, mint amit találtál. Elsősorban szeretnék minél tovább utazni a világgal, mert izgalmas idők jönnek.