Az eredeti értelmezés és a soha meg nem valósuló rendszer között lebeg a saját elhatározásából önállósodni akaró Európai Bizottság (EB) a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szakértője, Gát Ákos Bence szerint, aki úgy véli: csak a kezdeti felfogáshoz való visszatérés adhat kellő legitimációt az EB elnökének.
Fotó: Philipp von Ditfurth
A hét európai fő műsorszáma Ursula von der Leyen értékelése volt az helyzetéről. Az évértékelő szokás a lisszaboni szerződés 2009-es hatályba lépése óta él, kiemelt figyelemre azonban csak a 2010-es évek közepe óta tart számot.
Mennyire tükrözné a választói akaratot?
Miként az NKE Európa Stratégia Kutatóintézetében kutatóként dolgozó Gát megjegyezte az intézmény online magazinjában: az Európai Bizottságot még Von der Leyen előtt elnöklő luxemburgi
Jean-Claude Juncker a 2014-es megválasztásakor jelentette be, hogy irányt vált az EB, és némileg önállósodik.
Ennek a lényege, hogy elmozdul a korábbi attitűdtől, amely szerint a tagállamokhoz tartozó témákban is önálló véleményt kívánt megfogalmazni és minél inkább érvényre juttatni. Ez máig tartó és erősödő, amolyan hibrid állapotot eredményezett, hiszen eltávolodott az eredeti értelmezéstől, ugyanakkor nem éri el az időnként szintén próbálgatott ötlet, a csúcsjelölti rendszer önállóságát és legitimációját.
Fotó: Dursun Aydemir
Gát Ákos Bence kiemelte: az utóbbi szisztémának jelentős hátránya az volna, ha az európai választásokon legtöbb szavazatot gyűjtő pártcsalád jelöltje válna az EB elnökévé, miközben kérdéses lenne, hogy a gazdaságilag és lélekszámban – így politikailag is – erősebb nyugati nemzetek vezető politikusainak az egyezkedése mennyiben tükrözné azoknak a választópolgároknak az akaratát, akik az unió perifériáján lévő kisebb országokban élnek, például a Baltikumban vagy akár nálunk.
Milyen helyzetben vesszük át a soros elnökséget?
Egyelőre tehát az EU-s alapszerződés 17. cikkelye rendelkezik az EB elnökének megválasztásáról, úgy, hogy a közvetlenül a nép által az Európai Parlamentbe juttatott képviselők szavaznak róla, a személyére viszont a tanács tesz javaslatot.
Gát meglátása szerint ezáltal
az Európai Unióban a végrehajtó hatalom és a választók között nincs elegendően szoros kapcsolat ahhoz, hogy a bizottság legitim módon önálló politikát folytathasson.
Itt érünk el Ursula von der Leyen évértékelőjéhez, amelyről például az EU-s források felhasználásáért is felelős területfejlesztési miniszter, Navracsics Tibor úgy nyilatkozott a minap, hogy egyfajta kampánybeszédként is értékelhető, hiszen a német politikus lényegében minden ágazatnak és minden politikai szereplőnek intézte mondanivalóját.
Fotó: Shutterstock
Márpedig jövő június 9-én európai választások lesznek, ami azért különösen érdekes, mert 2024. július 1-jétől már Magyarország tölti be az Európai Unió Tanácsának soros féléves elnökségét. Következésképp a választások utáni intézményi átalakulás közepén kapjuk kézbe a stafétát, amit tovább nehezítenek majd a nagy augusztusi szabadságolások.
Képes-e az Európai Bizottság a semleges ténykedésre?
Navracsics meg is jegyezte: kiemelkedő jelentőségű, hogy Magyarország az EP-választás után, intézményi ciklusváltás idején tölti be az uniós elnökséget, ráadásul zaklatott körülmények között, hiszen az Európai Unió továbbra is a lassulásával és magas inflációval küzd, Oroszország növekedése pedig nem nagyon torpant meg, a szankciós rendszer sem tudta megakadályozni a háború folytatódását.
Ebből is vezette le Gát Ákos Bence, hogy ugyan a jelenlegi szabályrendszer kellő legitimációt biztosít(ana) az EB elnökének, de csak akkor, ha visszatérne a pre-junckeri idők felfogásához.
Ma már nem gondolhatjuk, hogy az olyan politikailag megosztó kérdésekre, mint például a tagállamokat célzó jogállamisági vizsgálatok, a migráció vagy a genderügyek a bizottság képes lenne semleges, szakmai szemüvegen keresztül tekinteni
– összegzett a kutató, aki szerint így furcsa, köztes időszakot élünk, amelyben az EB „politizálódása” legitimációs vákuumban történik.
