Oroszország győzelemre áll a háborúban, és Ukrajna veresége egyértelműen a kollektív Nyugat veresége lesz, amiről kizárólag a Nyugat tehet – fogalmazott a Magyar Nemzetnek adott interjújában David Betz, a londoni King’s College professzora, aki a Danube Institute szervezésében létrejött, 3. Danube geopolitikai csúcs című rendezvényre érkezett Magyarországra.
Ennek fő oka a professzor szerint, hogy a modern hadviselésről alkotott nyugati elképzelésekkel szemben az orosz–ukrán háború sokkal inkább hasonlít az első világháborúhoz.
Ha fentről tekintünk a csatatérre, hosszú, ezer kilométernél is hosszabb távon húzódó lövészárkokat látunk, a mezők tele vannak a tüzérségi és rakétacsapások által hagyott kráterekkel
– mondta.
Még mindig nagyon fontos, hogy ki rendelkezik több katonával, több lőszerrel, több hadi eszközzel. Moszkva pedig idén február óta rengeteg ilyen, már elavultnak vélt vagy mondott eszközt halmozott fel. Persze a drónok tömeges bevetése jelentős előrelépés a modern hadviselésben, rengeteget számít, hogy melyik fél képes több és jobb drónt a légtérbe küldeni – emelte ki Betz. Ehhez pedig a két háborúzó fél szövetségesei is nagyban hozzájárulnak, különösen Ukrajna tekintetében, ami nem meglepő,
hiszen alapvetően egy proxy-, azaz valójában a NATO és Oroszország között folyó háborút látunk
– hangsúlyozta.
Lépéselőnyben van az orosz hadiipar is a Nyugattal szemben
A londoni professzor ráadásul úgy véli, az orosz hadiipar is lépéselőnybe került. Hiába szenvedett ugyanis jelentős károkat az ország gazdasága, a védelmi ipar sokkal nagyobb mértékben tud megfelelni a mostani elvárásoknak, azaz annak, hogy a különböző rendszerek tömeges gyártására van igény, mint a kollektív Nyugat, amely méregdrága eszközök kis mennyiségű gyártására van berendezkedve. Emellett a légvédelmi rendszerek vagy a hiperszonikus fegyverek esetében Moszkva a Nyugat előtt jár.
Az igazi kolosszális hibát azonban a nyugatiak azzal követték el, hogy Oroszországot és Kínát egy olyan stratégiai partnerségre késztették, melyre maguktól valószínűleg sosem léptek volna.
Ennek egy évszádon át tartó jelentősége is lehet.
Másodszor rengeteg pénzt öltek Ukrajnába, nagyrészt hitelből, amit sosem kapnak vissza. Harmadszor pedig a szankciós rezsimnek köszönhetően a nyugati ipari gazdaságot is sikerült megtorpedózniuk.
A háborút megelőzően Németország volt az európai gazdaság mozgatórugója, amely az olcsó és megbízható orosz energiahordozókra alapozva növekedett.
Százmilliárd euróban mérhető károkat okoztunk magunknak, ez pedig csak egyre emelkedik, amíg a háború tart, amíg vissza nem kapcsolják az európai gazdaságot az orosz energiahordozókra
– mutatott rá a professzor, aki szerint még nagyjából egy évig húzódhat el a háború, ha az oroszok nem indítanak támadást, ami nem érdekük, mert ez náluk is növelné a veszteségeket.
Ukrajnának tudniillik ennyi időre van katonája.
Miért szenved a Nyugat is vereséget Ukrajnával együtt
A nyugati támogatás kapcsán a legfontosabb faktor a közelgő amerikai elnökválasztás. Ha Donald Trump kerül hatalomra, a segítségnyújtás ezen a területen megszakad.
A King’s College tanára szerint elsősorban azért lesz Ukrajna veresége egyben a Nyugat veresége is, mert Nyugaton döntöttek úgy, hogy a háborút a világrend alakításáról szóló háborúvá teszik. Hiszen ez egy nagyon is elkerülhető háború volt, és még a kirobbanása után, 2022 márciusában–áprilisában is meg lehetett volna állítani. A nyugati politikai döntések következtében egy regionális konfliktusból globális konfliktus alakult ki, amely így sokkal fontosabb és jelentősebb lett.
Annak pedig, ha a Nyugat elveszti a háborút, súlyos következményei lesznek.
Komoly törések lesznek Európa és az Egyesült Államok között, mivel a már említett, háborúval kapcsolatos hibás döntések javarészt amerikai döntések voltak.
Ott van például az Északi Áramlat földgázvezetékek elleni merénylet. A német választók el fognak kezdeni kérdéseket feltenni: ki felelős a gazdaságunk, energetikai infrastruktúránk elpusztításáért?
A válaszok nagyon kellemetlenek lesznek, és rossz hatást gyakorolnak majd a transzatlanti kapcsolatokra. Hogy hogyan reagálhat Kína, India és más hatalmak? Kivárnak. Nem kell sietniük, nem kell sürgetniük az eseményeket.
Megengedhetik maguknak, hogy várjanak, amíg a Nyugat gyakorlatilag öngyilkos lesz.
