Az országai mindössze 60 ezer tüzérségi lövedékre adtak le megrendelést, annak ellenére, hogy a blokk vezetése jövő tavaszig egymillió lőszert ígért Ukrajnának – írta a Reuters.
A lőszerszállítási program központi eleme volt annak az uniós kezdeményezésnek, amellyel Európa az ukrán hadsereget és az ország helyreállítását akarta támogatni. Ennek keretén belül a tagállamok saját maguk adtak le rendeléseket a blokkon belül működő hadiipari vállalatoknak, a márciusban indított kezdeményezés pedig eddig összesen 480 ezer lőszert produkált.
Ez azonban kevesebb, mint a fele az ígért egymilliónak, amit valószínűleg az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) nem fog tudni elérni.
A legutóbb leadott rendelések összesen 60 ezer darabot tettek ki, amit a védelmi cégek a következő hónapokban fognak elkészíteni. Az EDA szerint pedig már csak hét ország vett részt a legutóbbi körben, akik közül egyedül Litvánia, Dánia és Luxemburg ismert.
Hoppon maradnak az ukránok: Amerika nem küldi a megígért csodafegyvereketHiába ígérte meg az Egyesült Államok még februárban, hogy küld fejlett GLSDB fegyvereket Ukrajnának, ezek az eszközök azóta sem kapta meg Kijev. A Fehér Ház azt közölte, hogy legkorábban 2024 első felében tudnak szállítani a bombákból. |
Ha az unió el akarja érni a korábban megígért szintet, akkor az egyetlen lehetőség az lesz, hogy a tagállamok a saját készleteikből pótolják ki a hiányt – ez azonban még népszerűtlenebb, mint a drága megrendelések.
Miért nem szállít több lőszert Ukrajnának az EU?
Az elmaradó megrendeléseknek több magyarázata lehet, amely a tagállamok, az uniós szervek és az iparág helyzetét is érintheti.
Egyesek azzal érvelnek, hogy sok kormány egyszerűen nem támasztotta alá az Ukrajna hosszú távú támogatásáról szóló retorikáját azzal, hogy megrendeléseket adott a fegyvergyártó cégeknek. Mások pedig a védelmi cégeket okolják, ugyanis közülük sokan még mindig nem tudták felpörgetni a gyártást a háború kitörése óta.
A közös beszerzési rendszerben ráadásul az is problémát jelent, hogy a megrendeléseket kizárólag az uniós és norvég vállalatokra korlátozták – jelentősen limitálva az ellátási láncokat.