Bajban az új generációs amerikai vadászgépprogram
A költségvetési nyomás miatt kevéssé ambiciózussá kell átalakítani az amerikai légierő következő generációs vadászrepülőgép-programját (Next Generation Air Dominance – NGAD), amelyet forradalmi technológiai ugrásként képzeltek el. Az egymással versengő prioritások és a változó célok azonban a tervek újragondolásra kényszerítik a Pentagont – értesült a Reuters védelmi tisztségviselőktől és iparági vezetőktől.
A cél eredetileg az volt, hogy hatodik generációs vadászgépekre cseréljék le az F–22-es Raptorokat, és ezáltal a légierő legerősebb fegyvereivel biztosítsák az amerikai fölényt egészen a század közepéig – emlékeztetett tudósításában a hírügynökség.
Magasak voltak az elvárások: azt tervezték, hogy a vadászgépek
a páratlan lopakodóképességnek köszönhetően láthatatlanok lesznek még a legfejlettebb radarok, lézerfegyverek és a fedélzeti mesterséges intelligencia számára is.
A költségek azonban horribilissé váltak, ezért az eredetileg öt évre, 2029-ig szóló 28,5 milliárd dolláros fejlesztési költségvetést hosszabb időre kell elosztani vagy csökkenteni, mivel a Pentagon költséghatékony megoldást keres (egy dollár 357,6 forint).
Megvágják a kiadásokat
2026-ra 3,1 milliárd dollárt szántak a programra, ezt azonban vissza kell vágni. Az nem világos, hogy a teljes program mennyibe fog kerülni, a költségek azonban 200 repülőgép legyártása esetén a karbantartással és az idővel szükséges korszerűsítésekkel együtt jóval meghaladhatják a 100 milliárd dollárt. Jelenleg ugyanis 185 F–22-es áll szolgálatban – ezeket hivatott leváltani az NGAD.
A légierő azon is gondolkodik, hogy az új generációs gép koncepcióját is felülvizsgálják. Elképzelhető, hogy két hajtóműves konstrukcióról egyetlen, de nagyobb hajtóművesre állnak át, ez ugyanis nemcsak a beszerzési költségeket csökkenti, hanem a majdani karbantartásét is.
A hatékonyságot viszont rontja, mert
a dupla hajóműves vadászrepülőgépek ugyan drágábbak, de megbízhatóbbak és gyorsabbak, ezáltal halálosabbak is a légi csatákban, mint az egy hajtóművesek.
Két hajtóműves a legfejlettebb, ötödik generációs orosz vadászgép, a Szu–57-es és a MiG–35-ös, valamint a szintén ötödik generációs kínai Csengtu J–20-as lopakodó vadászgép is.
Áttérés drónra
Az is felmerült, hogy több pénzt csoportosítanak át olcsóbb pilóta nélküli drónokra, mivel a potenciális költségvetési megszorítások után ezekkel jobban lehet biztosítani a jövőben a légi fölényt.
Frank Kendall, az amerikai kormány légierőért felelős minisztere elismerte, hogy az NGAD-t még az előtt tervezték meg, hogy a drónok bekerültek az egyenletbe. „Mielőtt elkötelezzük magunkat a 2026-os költségvetés iránt, meg kell bizonyosodnunk róla, hogy jó úton járunk” – mondta a hét végén az Egyesült Királyságban rendezett katonai légi bemutatón, a Royal International Air Tattoon.
Minden program túllépi a költségkeretet
Az amerikai légierőnek nem csupán ezzel a projekttel vannak gondjai,
hírhedten túllépi a költségkeretet több más kulcsfontosságú és drága program is.
A Sentinel interkontinentális ballisztikus rakétával például az elöregedett Minuteman III-at akarják lecserélni, a költségek azonban az eredetihez képest 81 százalékkal, 141 milliárd dollárra emelkedtek.
A költségvetési nyomás arra kényszerítette a légierőt, hogy átértékelje kiadási prioritásait a különböző modernizációs erőfeszítések során, amelyek között szerepel az új B–21-es bombázó gyártásának növelése is.
A nukleáris töltetek célba juttatására is alkalmas nehézbombázó tavaly novemberben tette meg első tesztrepülését. Az eredeti tervek szerint a gép darabja 550 millió dollárba került volna, ezt novemberre inflációval kiigazítva 750 millióra ugrott, és a légierő legalább százat szándékozott beszerezni belőle.
Küszöbön az összecsapás, lesújt Trump haragja: így teheti tönkre az európai baloldal a német autóipart
