Európa saját atomernyőt akar, Trumpé már nem jó, az oroszok nevetnek a markukba
Az európai biztonságpolitika új korszakra készülődhet, ugyanis egyre nyíltabban kerül asztalra az önálló európai nukleáris elrettentés lehetősége, miközben az Egyesült Államok elköteleződésével kapcsolatban több európai fővárosban is erősödnek a kételyek. Egyre többen bírálják azt a tényt, hogy a NATO nukleáris arzenáljának döntő része amerikai ellenőrzés alatt áll, így végső soron Washington – és az aktuális amerikai elnök – döntése határozza meg az elrettentés súlyát.
A transzparensebb nukleáris kommunikáció gondolatát korábban Jens Stoltenberg vetette fel, aki szerint az elrettentés egyik fele maga a nyilvános párbeszéd. Ezzel párhuzamosan Vlagyimir Putyin számára is egyértelmű, hogy az európai szövetségesek arzenáljának többsége amerikai kézben van.
Több európai államban attól tartanak, hogy az Egyesült Államok nyolc évtizedes, a kontinens védelméről szóló ígérete már nem feltétlenül tekinthető változatlanul szilárdnak.
Ebben a helyzetben Emmanuel Macron francia elnök és Friedrich Merz német kancellár tárgyalásokat folytat egy független európai nukleáris elrettentő képesség lehetőségéről.
Svédország, Lengyelország és Lettország vezetői szintén jelezték, hogy nyitottak lennének egy ilyen kezdeményezésre. A brit haderő korábbi vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris egységének parancsnoka, Hamish de Bretton-Gordon szerint már maga a vita is az elrettentés része.
A jelenlegi európai nukleáris képességek két államra épülnek: az Egyesült Királyságra és Franciaországra.
London a Trident tengeralattjáróról indítható rendszerre támaszkodik – mely önállóan bevethető, de gyártása és karbantartása amerikai együttműködést igényel –, míg Párizs teljes mértékben független arzenállal rendelkezik. Franciaország ugyanakkor nukleáris fegyvereit elsősorban saját területének védelmére tartja fenn, nem kötelezte el őket automatikusan a NATO kollektív védelme mellett.
Van egyáltalán elég készlet felvenni a harcot a Kelettel?
Az Egyesült Államok európai elrettentő erejének része több mint száz, kisebb hatóerejű B–61-es gravitációs bomba, melyek közül több európai bázisokon állomásozik. Ezeket több NATO-tagállam repülőgépei is alkalmazhatják. Az Egyesült Királyság 12 nukleáris fegyver hordozására alkalmas F–35A vadászgépet rendelt, melyek képesek lehetnek a B61 gravitációs bombabevetésére.
A stratégiai háttér azonban gyorsan változik. Az Új START-egyezmény, mely az Egyesült Államok és Oroszország stratégiai nukleáris fegyvereit korlátozta, lejárt, és egyelőre nem látszik, milyen mechanizmus léphet a helyébe. Egy egyezmény nélküli világ a hidegháború utáni generációk számára is új bizonytalanságot jelenthet.
A helyzetet tovább bonyolítja Kína felemelkedése, mely harmadik nukleáris nagyhatalomként nem mutat hajlandóságot arzenálja visszafogására.
Európa ebben a képletben strukturális hátrányban van. Bár Franciaország és az Egyesült Királyság rendelkezik atomfegyverrel, erejük nem mérhető az amerikai vagy az orosz készletekhez. Oroszország ráadásul több ezer taktikai nukleáris fegyverrel bír, ami a szakértők szerint jelentős aszimmetriát teremt a kontinens biztonsági egyensúlyában.
A müncheni biztonsági konferencián Friedrich Merz új hangsúlyt adott a német álláspontnak. Megerősítette, hogy a Bundeswehrt Európa legerősebb hagyományos hadseregévé kívánja fejleszteni, és beszélt az európai nukleáris elrettentés újragondolásáról is. Szavai arra utalnak, hogy
Berlin nem kíván kizárólag az Európában tárolt amerikai atomfegyverekre támaszkodni,
miközben az Egyesült Államokkal „újfajta”, inkább érdek-, mint értékalapú partnerséget sürget.
A kérdés így nem csupán katonai-technológiai, hanem politikai és pénzügyi természetű is.
Egy teljesen független európai nukleáris rendszer kiépítése jelentős forrásokat, ipari kapacitást és politikai konszenzust igényelne.
Miközben Washington a NATO-tagállamoktól a GDP 5 százalékát elérő védelmi kiadásokat sürgeti, Európának egyszerre kellene finanszíroznia hagyományos haderejének megerősítését és egy esetleges nukleáris önállóságot.
Azt viszont fontos megjegyezni, hogy ezek alapján önmagában az európai nukleáris készlet jelenleg nem tekinthető elegendőnek ahhoz, hogy kiegyensúlyozza Oroszország több ezer taktikai fegyverből álló arzenálját. Az elrettentési egyensúlyt ma döntően az amerikai stratégiai védernyő biztosítja, enélkül Európa jelentős hátrányba kerülne a keleti nukleáris kapacitásokkal szemben.
