Két nap, és lejár a világ atomfegyver-egyezménye, Kína máris beintett: „mi nem állunk le” – Európa csak nézhet
Tudtuk, hogy eljön ez a nap is, és már itt is van: már csak kettőt kell aludni, és lejár az atomfegyverkezés féken tartására hivatott egyezmény. Nem tudni, helyette mi lesz: annyi már biztos, hogy ha a két atomszuperhatalom nem is gyorsít rá, a felemelkedő harmadik nem fogja vissza magát – kedden erősítették meg –, az Európai Unió pedig nem rendelkezik saját atomütőkártyával és kilátása sincs rá. Az atomfegyverek ügye ismét függő globális kérdéssé válik, új generációk számára is.
A világon élő legidősebb generációk alapélménye
- az atomfenyegetéssel teli hidegháború,
- a fiatalabbaké a Szovjetunió, illetve utódja és az Egyesült Államok közti szerződéses atomegyezmény,
- a legfiatalabbak pedig már Kína felemelkedésének tudatába nőttek bele, de viszonylagos biztonságba, ami az elmúlt években megingott.
Az Európai Unió szerepére mindenki ugyanúgy emlékszik: ha a franciáknak és a briteknek van is atomarzenáljuk, erejük nem mérhető a három atomnagyhataloméhoz. A legifjabbak mégis azt hallhatják: európai vezetők az Egyesült Államoktól való katonai függetlenedést pedzegetik, holott nagy háborúban az atomfegyver a végső érv, az pedig nekünk messze kevés van az USA védernyője nélkül.
Atomfegyverek: a két szuperhatalom viszonya Biden alatt mérgezett volt, most nem az – de ott van Csernobil országa
Ha az Új START-egyezmény az amerikaiak és az oroszok közt az előző, Ukrajna háborúját támogató amerikai adminisztráció alatt járt volna le, bizony alakulhatott volna úgy, hogy emiatt kiverje az európaiakat a jeges verejték. Egy új atomfegyverkezési verseny az ukrajnai békekötésre áhítozó Donald Trump elnök alatt sokkal kevésbé valószínű – egy egyezmény nélküli világ azonban mindenképpen félelmetesebb, mint ha van egyezmény.
Az Új START csütörtökön 15 éve lépett életbe, tehát évekkel azelőtt, hogy lezajlott a Moszkva ellen fordult Ukrajna és Oroszország konfliktusának első komoly fordulója: a Krím orosz elfoglalása. Létrehozása óta Európában gyökeresen megváltozott a helyzet katonai értelemben: Oroszország Ukrajna mellett a kardcsörtető, bár hadat nem üzenő, a britekkel kiegészült EU-val áll szemben. Washington vele szemben már nem kifejezetten ellenséges – a szemeit az emelkedő Pekingre veti –, de persze ki tudja, mit hoz a jövő.
Atomhatalmak: napok vannak már csak hátra, és semmi nem fogja vissza többé Amerikát és Oroszországot – Elfogadja Trump Putyin ajánlatát?
Újra a hidegháborús logika felé sodródhat a világ. Az Egyesült Államok és Oroszország között korlátozások nélküli nukleáris fegyverkezési verseny indulhat el, ha napokon belül nem léptetnek érvénybe egy új fegyverzetkorlátozási egyezményt. Megállapodás híján évtizedek óta nem látott bizonytalanság következhet a globális atomegyensúlyban.
Az elmúlt másfél évtizedben hatalmas újabb bizonytalansági faktor jelent meg: az amerikaiakkal egyértelműen rivalizáló, az oroszokkal pedig fraternizáló Kína.
Kína: „bennünket hagyjatok ki, kicsik vagyunk mi ehhez”
A Kínát uraló kommunista párt hivatalos szócsöveként működő Global Times a következő címmel közölt rövid, de velős címlapcikket kedden: „Sem nem fair, sem nem észszerű Kínát ebben a szakaszban bevonni a nukleáris leszerelési tárgyalásokba – a kínai külügyminisztérium Trump állítólagos felhívásáról, miszerint Kínát is be kellene vonni a nukleáris fegyverzet-ellenőrzési tárgyalásokba.”
Kína tudomásul vette azokat a konstruktív javaslatokat, amelyeket Oroszország korábban tett a Új START-szerződést követő megállapodásokkal kapcsolatban, és reméli, hogy az Egyesült Államok pozitívan reagál, valamint valóban fenntartja a globális stratégiai stabilitást
– mondta a lap szerint Lin Jian, a kínai külügyminisztérium szóvivője kedden, válaszolva egy orosz médium kérdésére arról, miként látja Kína a világ két legnagyobb nukleáris hatalma közötti fegyverzet-ellenőrzési szerződés hiányának globális stabilitásra gyakorolt hatását.
A beszámolók szerint az Új START-egyezmény, amelyet Oroszország és az Egyesült Államok 2010-ben írt alá, 2026. február 5-én jár le. Ez az egyetlen még érvényben lévő fegyverzet-ellenőrzési megállapodás a két ország között, miután a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló (INF) szerződés 2019-ben összeomlott. Az orosz újságíró emlékeztetett arra, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök korábban bejelentette: Oroszország kész további egy évig betartani az Új START korlátozásait, az Egyesült Államok azonban erre eddig nem reagált – írja a kínai lap.
Egy további kérdésre válaszolva – arra utalva, hogy a Financial Times korábban arról számolt be, miszerint Donald Trump amerikai elnök fenn kívánná tartani a nukleáris fegyverekre vonatkozó korlátozásokat, és Kínát is bevonná a fegyverzet-ellenőrzési tárgyalásokba – Lin kijelentette:
Kína álláspontja a Kína, az Egyesült Államok és Oroszország közötti háromoldalú nukleáris fegyverzet-ellenőrzési tárgyalásokról egyértelmű. Kína és az Egyesült Államok nukleáris erői egyáltalán nincsenek azonos szinten. Ebben a szakaszban Kínát nukleáris leszerelési tárgyalásokhoz csatlakozásra felszólítani sem nem fair, sem nem észszerű.
Zűrzavar van az európai fejekben: ki, milyen hatalom
A kínai nyilatkozatból egyrészt az tiszta, hogy ők az oroszok oldalán állnak, másik részről az, hogy önmagukat szívesen kiretusálnák a vetélkedő atomnagyhatalmak nem feltétlenül vonzó panorámájáról.
Az „Egyesült Államok eddig nem reagált” az orosz felvetésre – állítják. Ha az egyezményt illetően a lejártát megelőzően két nappal nincs is új hivatalos deklaráció, az állítással szemben az amerikai védelmi minisztérium honlapján a következőt találjuk az egyezmény leírásánál: az Egyesült Államok és az Orosz Föderáció megegyezett, hogy meghosszabbítják a szerződést 2026. február 4-én túl.
Az Új START aláírása óta, ha Kína valóban nem is nőtt fel arzenálban az oroszok és az amerikaiak mellé, 240 körüliről 600 körülire növelte atomtöltetei számát, és ezzel már nyugodtan nevezhető harmadik atomszuperhatalomnak, hiszen a nyomukba sem lép a világon más.
Ezt szemlélteti az atomfegyver-ellenes Amerikai Tudósok Szövetsége (FAS) térképe (húzzuk a kurzort az adott országra), illetve tavalyi kitekintője, amely annyiban a kínaiaknak ad igazat, hogy úgy összesít: az atomrobbanófejek 83 százaléka az USA és az oroszok kezében van.
Mindezek fényében talán tisztulhat az európai fejekben keletkezett zűrzavar azt illetően, ki nagyhatalom, miben, és ki képes legyőzni kit.
Gazdasági értelemben két szuperhatalom van: Kína és az Egyesült Államok. Katonai értelemben nagyhatalom Oroszország is. Atom-szuperhatalom csak kettő és fél van: az USA, Oroszország és Kína, amely gyors ütemben fegyverkezik, de a két másik közelében sem jár. Az Európai Unió önmagában egyik képletben sem szerepel szuperszereplőként: ha egy korlátozott háborúban meg is tudná védeni magát, egy atomháborúban az USA nélkül elhullana.
